152481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és katalizátor szénhidrogének átalakítására

7 ségben a készítmény részecskéit 'már körülvevő légkörbe, vagy előzőleg egy hidrogénből vagy semleges gázból és kénhidrogénből álló gáz­elegyet készítünk és. ezt vezetjük be a katali­zátor-részecskékkel való érintkeztetés céljából. 5 A találmány szerinti katalizátor elsősorban azért előnyösebb az eddig ismert reformálási katalizátoroknál, mert ellenállóképes a katali­tikus reformálás folyamán általában bekövet­kező aktivitás^veszteséggel szemben és mert 10 aktivitása az ismert katalizátorokhoz képest . szokatlanul nagy.. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az olyan redukált platina­-katalizátorok, amelyeket felhasználás előtt szulfidáló kezelésben részesítették, számottevő 15 mértékű károsodást szenvedhetnék a katalizá­tor gyakorlati felhasználásának megkezdésekor. A katalizátor instabil volta és csekély aktivi­tása különösen olyan esetekben tapasztalható, amikor a katalizátorban a két a platinával 20 szulfid vagy szub-szulfid alakban végül, vagy amikor a platinaszulfidok részleges redukciója útján a katalizátor felületén fém-platina, a felület alatt pedig kén-atomok vagy kén-ionok képződnék. 25 Az alábbiakban általánosságban tárgyaljuk azokat a körülményeket, amelyek a periódusos rendszer VIII. csoportjába tartozó nemes fémet tartalmazó reformálási katalizátorok dezaktivá­lódására vezethetnek. Bár a találmány szerinti 30 katalizátornak az ilyen körülmények közötti viselkedésére, valamint ennek okaira és a fel­lépő hatásokra vonatkozó alábbi magyarázato­kat helytállóiknak tartjuk, meg kell jegyezni, hogy a találmány nincsen a folyamatnak erre 35 az értelmezésére korlátozva. A katalizátor dezaktiválásának egyik fajtája oly esetekben következik gyakran be, amikor a forró benzingőzök először lépnek a friss katali­zátorral érintkezésbe. A demetilezési és hidro- 40 krakkolási reakciók túlságos mérvű lefolyása kö­vetkeztében a katalizátor hőmérséklete túlsá­gosan felemelkedik, a hidrogén tisztasága le­csökken és a kapott folyékony termék nem éri el a kívánt minőséget és miennyiséget. A 45 katalizátor ilyen fajta dezaktiválásának meg­előzésére megkísérelték, hogy a platinatartalmú katalizátor a forró benzingőzökkel való első érintkezésbejövetel előtt kis mennyiségű ként vegyen fel, ebből a célból kéntartalmú nyers- 50 anyagot táplálták be viszonylag alacsony hő­mérsékleten vagy szulfid vagy szulfát alakú ként juttattak a katalizátorhoz, viszonylag ala­csony hőmérsékleten érintkeztetve kezdetben a katalizátort a kezelendő kiindulóanyaggal. 55 A dezaktiválódás egy másik fajtája olyan esetekben szokott a katalitikus reformáló-be­rendezés első megindulása során bekövetkezni, amikor hidrogénben gazdag gázáramot kering­tetnek a berendezésben, mialatt a katalizátor go a betáplálandó szénhidrogénnel való érintke­zésbe hozatal előtt a kívánt üzemi hőmérsék­letre hevítik. Ilyen körülmények között a ka­talizátor redukálódik és minthogy a hidrogén­ben gazdag gázáram számottevő mennyiségű (35 8 szénmonoxidot tartalmaz és a rendszerben szá­mottevő mennyiségű víz is van jelen, a reduk­ció „nedves" körülmények között megy végibe. Kimutatták, hogy a „nedves" körülmények kö­zött lefolyó redukció állandó veszélyt jelent a katalizátor-készítmény aktivitására és stabilitá­sára; ilyen körülményék között könnyen kép­ződik fém-platina a katalizátoron és szub-szul­fidok a katalizátor felületi rétege alatt. Az ilyen típusú dezaktiválódás veszélye a mini­mumra csökkenthető, ha a katalizátor-készít­ményt „előreduk:áljuk" vízmentes körülmények között, mielőtt a katalizátort az első üzemi használatbavétel alkalmával „nedves" üzemkez­deti körülményeknek teszik ki. A dezaktiválódás harmadik fajtája a redu­kált platina-katalizátorban jelenlevő szulfidok­nak és szub-szulfidoknak tulajdonítható olyan esetekben, amikor a redukált katalizátort szál­lítás, tárolás és betöltés folyamán a levegő ha­tásának teszik ki, mielőtt a reformáló üzem megkezdésékor a végső „redukáló" hatás érné a katalizátort. A dezaktiválódás fent említett három típusa a következő dilemmát rejti magában: a kata­lizátornak ként kell tartalmaznia az első tí­pusú dezaktiválódás megelőzése érdekében; a katalizátort előredukciónak kell alávetni a má­sodik típusú dezaktiválódás megelőzése érde­kében; ha azonban ezeket a rendszabályokat alkalmazzuk, a szulfidosított vagy kénnel ke­zelt katalizátor előzetes redukálása útján, ak­kor ezzel a harmadik típusú dezaktiválódás veszélyének tesszük ki a katalizátort. A talál­mány szerinti katalizátor, ill. a találmány sze­rinti eljárás esetében ez a dilemma nem me­rül fel. A találmány szerinti katalizátor előállítási módját, valamint a találmány szerinti katali­zátornak a szénhidrogének és szénhidrogén­elegyek katalitikus reformálására való alkal­mazásából adódó előnyöket közelebbről az alábbi példák szemléltetik. A katalitikus refor­málási műveleteket általában kb. 427 C° és kb. 566 C° közötti hőmérsékleteken, kb. 20,4—61 atm túlnyomás vagy még ennél is magasabb nyomás alatt folytatjuk le. A betáplált folyé­kony kiindulóanyag óránkénti térsöbessége ; (á reakciózónáiban levő katalizátor térfogategysé­gére számított óránként betáplált folyékony szénhidrogén "térfogata) kb. 0,5 és kb. 10,0 kö­zött lehet. A reakciózónából távozó terméket egy elválasztó-zónáiba visszük tovább, a hid­rogénben gazdag gázfázis elkülönítése oéljából; ezt a gázfázist azután visszakeringtetjük a re­akciózónába betáplálásra kerülő cseppfolyós szénhidrogénhez. A reakciózónába belépő hid­rogének egymás közötti aránya rendszerint klb. 2:1 és 20 :1 között lehet. 1. példa: Ez a példa a katalizátornak az üzemi kata­litikus reformáló berendezés kezdeti üzembe-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom