152468. lajstromszámú szabadalom • Impulzuskód modulált jelátviteli berendezés

152468 3 4 a különbségképző elem bemenete közé szintelőállító áramkör van beiktatva, amely láncba kapcsolt detektort és alul áteresztő szűrőt foglal magában. A detektor elé differenciáló fokozat iktatható be. A találmány szerinti berendezés adókészülékének egy egy változatánál a láncba kapcsolt detektort és aluláteresztő szűrőt és esetleg eléjük beiktatott differenciáló tagot tartalmazó ág aluláteresztő szűrőjének kimenete nem a különbségképző elem bemenetére van kötve, hanem a helyi vevő integráló áramkörének bemenetére. A találmány megvalósítása esetén elérhető, hogy rendkívül kis, pl. 40 kHz impulzusfrekvenciával a CCITT minőségi ajánlásai távbeszélőkapcsolatokra kielégíthetők. A kódolt impulzusok energiatartalmának modulálására szolgáló impulzusmodulátor célszerűen, mint impulzusamplitudó-modulátor képezhető ki, de erre a célra impulzusidőtartammoduláció is alkalmazható. A találmányt és előnyeit a következőkben ábrák kapcsán ismertetjük részletesebben. Az la és lb ábrák tömbvázlatban mutatják a találmány szerinti deltamodulált adókészüléket, ill. vevőkészüléket. A 2. és 3. ábrákon az la és lb ábrák szerinti készülékek működését szemléltető idődiagramok láthatók. A 4. és 5. ábrák a találmány szerinti deltamodulált adó- ill. vevőkészülék részleteit tranzisztoros kivitelben mutatják. A 6. ábra a 4. ábra szerinti adókészülék magyarázatéra szolgáló áramfeszültség diagramot mutat. Az la ábrán tömbvázlatban látható deltamodulált adókészülékben 300—3400 Hz sávszélességű hangfrekvenciás 2 sávszűrőn és kisfrekvenciás 3 erősítőn keresztül vezetik az átvinni kívánt jeleket szolgáltató 1 forrásból, példánkban a mikrofonból kapott* beszédjeleket a 4 különbségképző elembe. A 4 különbségképző elembe az 5 vezetéken be van vezetve a 6 helyi vevőből a későbbiek során leírandó módon nyert összehasonlító jel is, abból a célból, hogy a 7 impulzusgenerátorhoz csatlakozó 8 kódmodulátort vezérlő különbözeti jelet előállítsa. A 7 impulzusgenerátor az átvinni kívánt beszédjelek maximális frekvenciájánál egy nagyságrenddel magasabb ismétlési frekvenciájú, ekvidisztáns impulzussorozatot szolgáltat. A 4 különbségképző elem kimenőfeszültségének polaritásától függően a 7 impulzusgenerátorból származó impulzusok vagy megjelennek a 8 kódmodulátor kimenetén vagy nem és az így nyert kódolt impulzussorozat a 9 impulzusaregenerátorba lép, hogy ott a 8 kódmodulátorban előállított amplitúdó-, impulzus időtartam-, hullámalak- vagy időbeli eltolódások eltüntethetők legyenek. A regeneráció pl. a bevezetett .impulzusoknak közvetlenül a 7 impulzusgenerátorból vett impulzusokkal való helyettesítésével történhet. A regenerált impulzusokat a 10 vezetéken — adott esetben vivőfrekvenciára való modulálás után — az lb. ábrán bemutatott együttműködő vevőkészülék felé továbbítjuk, azonkívül az összehasonlító körben levő 6 helyi vevőbe vezetjük, amely pl. 0,01 sec időállandójú jelfrekvenciás 11 integrálóáramkört tartalmaz. A 6 helyi vevő kimenetén fellép a már említett összehasonlító feszültség, amelyet az 5 vezetéken a 4 különbségképző elemhez vezetünk. A leírt hatáslánc igyekszik a különbözeti feszültséget zérusra csökkenteni, ennek következtében a 6 helyi vevő összehasonlító köréből vett összehasonlító jel a bemenő jel kvantitatív közelítése lesz. Másképp kifejezve és idődiagramban nézve, az összehasonlító jel a bemenőjel körül leng az impulzus ismétlési frekvencia által meghatározott frekvenciával. Meg kell jegyezni, hogy deltamoduláció esetén a kódimpulzusok nem az átvinni kívánt jel pillanatnyi értékét képviselik, hanem a pillanatnyi érték és az előző pillanatnyi érték közötti különbséget. A kódimpulzusok mintázata tehát a jel meredekséget jelzi. Az lb. ábra az la. ábra szerinti adókészülékkel együttműködő vevőkészüléket mutat. A 12 vezetéken vett és esetleg deformált jeleket, az adó impulzusgenerátorával szinkronizált 14 helyi impulzusgenerátorhoz csatlakozó 13 impulzusregenerátor útján helyileg előállított impulzusok helyettesítik. Ezek a regenerált impulzusok az adókészülék összehasonlító körében levő helyi vevő integráló áramkörének megfelelő jelfrekvenciaintegráló 15 áramkörbe lépnek, miáltal az integráló áramkör kimenetén az adókészülék összehasonlító jelének megfelelő jel lép fel. A hangfrekvenciát áteresztő és a nagyobb frekvenciákat levágó 16 aluláteresztő szűrőn keresztül a jel kisfrekvenciás 17 erősítőbe lép-, amely 18 hangvisszaadó készülékkel van összekötve. Aa eddig leírt átviteli berendezés viselkedésének magyarázatára a 2. ábra néhány idődiagramot ábrázol; a 2a ábra a görbéje egy átvinni kívánt beszédjelet ábrázol Voltskálában, az a görbe körül lengő, fűrészfogazású b görbe pedig a 11 integráló áramkör kimenetén fellépő összehasonlító feszültséget. Minden alkalommal, amikor a b görbe szerinti összehasonlító feszültség a 7 impulzusgenerátorból származó impulzus fellépésének pillanatában kisebb, mint az átvinni kívánt jel, azaz pozitív különbözeti feszültség lép fel, a 8 kódmodulátor átenged egy impulzust, amely impulzus regeneráció után a 10 vezetéken az együttműködő vevőkészülékbe és azonkívül a 6 helyi vevő bemenetére jut, aminek következtében a 11 integráló áramkör kimenő kapcsán a feszültség meghatározott értékkel növekedik. A következő időperiódusban a 11 integráló áramkör feszültsége fűrészfogszerűen csökken, miközben a különbözeti feszültség pozitív vagy negatív polaritásától függőleg a 8 kódmodulátor átengedi vagy nem engedi át a 7 impulzusgenerátor következő impulzusát. Ily módon a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2