152438. lajstromszámú szabadalom • Parázsfénykisüléses fénycsőgyújtó

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. IX. 20. (EE—1040) Közzététel napja: 1965. VI. 22. Megjelent: 1966. III. 01. 152438 Szabadalmi osztály: 21 f 82—87 Nemzetközi Osztály: H 01 j Decimái osztályozás: Feltaláló: Gajári Gyula fizikus, Budapest Tulajdonos: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Parázsfénykisüléses fénycsőgyújtó A találmány nemesgáztöltésű térben elrendezett kétbimetallos szimmetrikus parázsfénykisűléses fénycsőgyújtóra vonatkozik. Parázsfénykisüléses fénycsőgyújtó szerkezetek már ismeretesek. A régebbi konstrukciójú gyújtók aszimmetrikus felépítésűek. Ez azt jelenti, hogy a gyújtó egyik elektródája — amely elektróda ikerfémből készült — többszörösen nagyobb felületű, mint az elektromos érintkezést adó második elektróda. A korszerű fénycsőgyújtó szerkezeteket szimmetrikusan két, ikerfémből készült és hő hatására egymás felé elmozduló elektródából alakították ki. Ezeknél a gyújtóknál az ikerfém elektróda vastagsági méretét körülbelül kétszeresére választották, az aszimmetrikus gyújtóknál alkalmazott kengyel alakú ikerfémelektróda vastagsági méretéhez képest a kettős ikerfémes gyújtóknál az elektródák hosszát úgy választották meg, hogy a két elektróda egymástól való távolsága szobahőmérsékleten ne legyen nagyobb 1—1,5 mm-nél, de körülbelül 70 C°nál a két elektróda vége összeérjen. A kettős ikerfémes gyújtóknál, ezen utóbb említett követelményt a gyártás során pontosan be kell állítani. Az okoz neházságet, hogy a gyújtó gyártása közben a vákuumtechnikai eljárás során az ikerfém elektróda magasabb hőmérsékletre melegszik fel, mint az előírt 70 C°, — ahol az érintkezésnek meg kell történnie — ezért ezen magas hőmérséklet miatt az elektródák maradandó alakváltozást szenvednek. Ennek következtében, lehűlés után, szobahőmérsékleten az 1—1,5 mm előírt elektródatávolság 5 lényegesen megnagyobbodik. Ennek a problémának a megoldására különböző eljárások ismeretesek. Az egyik ismert eljárás — amely az elektródákat a lehűlés után 1—1,5 mm távolságnál jobban eltérni nem engedi — abban 10 áll, hogy a gyújtó üvegbúráját olyan belső keresztmetszetű csővel toldják meg, amely belső keresztmetszet az elektródákat a kívánt távolságon belül tartja, azáltal, bogy az elektródák ebbe a toldalékba belenyúlnak. Ezt az eljárást 15 kicsöveléses eljárásnak nevezik. Az elektródák távolságának beállítására ismeretes másik megoldás abban van, hogy a buraként alkalmazott üvegcsövet hőkezeléssel megnyújtják, majd még lehűlés előtt, az üveg for-20 máiható állapotában, a bimetáUok helyzetét meghatározó mértékben és irányában megnyomják. Ezt az eljárást kihúzásos eljárásnak nevezik. A kicsöveléses eljárásnak igen nagy hátránya 25 az, hogy az üvegforrasztás, il'etőleg a toldalékcső felerősítése bonyolult technológiát igényel, a gyártás gazdaságtalan és ezért ma már korszerűtlen. A kicsöveléses és a kihúzásos eljárások közös 30 hátránya abban van, hogy a gyújtók használata 152438