152438. lajstromszámú szabadalom • Parázsfénykisüléses fénycsőgyújtó

3 152438 4 közben, azaz az elektródák érintkezésekor katódporlódás jön létre, minek következtében az elporlódott fém az üveg belső falára vezető fémrétegként csapódik le. A fent említett jelenség következtében a gyújtó elektródái a fénycső begyújtása után — amikor egymástól eltávolodnak — az üvegcső belső felületére csapódott vezető fémréteggel érintkeznek és ez a vezető fémréteg közvetlen elektromos rövidzárat létesít. E rövidzár ismételt gyújtást ad a fénycsőnek, ami a fénycső rövididejű kioltását, majd újragyújtását eredményezi. Ezt a jelenséget a fénycső villogásának nevezik. Az ismert gyújtószerkezeteknél — a gyújtó öregedésével — a fénycső bekapcsolása után látható villogások száma 3—4 is lehet. A katódporlódás következtében a villogás minden ismert fénycsőgyújtónál (szimmetrikus gyújtóknál) bekövetkezik. Az elektródáknak a fénycsőgyújtó üvegburájához való érintkezése egy további hátrányos következménnyel is jár. A forró elektróda és a hideg bura sokszori érintkezése következtében, továbbá az említett villogásoknál leégő vezetőréteg hőátadása miatt az üvegbura falán hajszálrepedések keletkeznek, amely repedések idővel levegőátvezetést, majd ennek következtében a gyújtó meghibásodását okozzák. Vizsgálataink szerint a gyújtóknál előírt 5000 kapcsolásos tartóssági vizsgálat során fenti hibákból kifolyólag 10—12% nem felel meg a követelményéknek, mert a gyújtó vákuumtere megsérült. Ismeretes továbbá az is, hogy az ismételt gyújtások erősen megrövidítik a fénycső élettartamát. Az említett villogás, bár nem tekinthető terhelés szempontjából gyújtásnak, mert a fénycső katódjai még melegek, mégis hátrányosan hat ki a fénycső élettartamára és azt méréseink szerint körülbelül 10%-kal megrövidíti. A találmány célja, hogy az ismert fénycsőgyújtó szerkezetek egyes hibáit lényegesen csökkentse és egyes hibáit kiküszöbölje. A találmány parázsfénykisüléses fénycsőgyújtó, amelynek nemesgáztöltésű terében két párhuzamosan elrendezett, egyik végükön rögzített, hő hatására egymás felé elmozduló ikerfémelektródája van. A találmány abban van, hogy az elektródák mozgó részei maximális távolságot meghatározó hőálló szigetélő anyagból előállított, az elektródák hosszának irányában szabadon elmozdulható gyűrűvel vannak körülfogva. A találmány szerinti fénycsőgyújtó szerkezet gyűrűje célszerűen üvegből vagy kerámiából van kialakítva. A gyűrűt akár cső, akár tárcsa alakban képezhetjük ki. A találmány szerinti fénycsőgyújtó szerkezet ikerfémelektródái hideg állapotban nem érhetnek az üvegbura belső falához, mert az üvegbura és az elektródák között szigetelő gyűrű van elhelyezve. E szerkezeti megoldás következtében nem jön létre az üvegbura elkerülhetetlen hajszálrepedése, és korai meghibásodása. A találmány szerinti fény csőgyújtó további nagy előnye abban van, hogy az üvegbura falára csapódott fémpor nem zárja rövidre elektromosan a két elektródot. A fémporlódás következtében a találmány szerint elrendezett szigetelő gyűrűre lecsapódik ugyan fémpor, azonban ezen fémgyűrű felülete egy-két nagyságrenddel kisebb, mint az üvegbura felületére, ezért a gyűrűn levő fémpor által okozott zárlati áram jelentéktelen marad és ennek következtében az említett villogást nem hozza létre. A találmány szerinti gyújtóban alkalmazott távtartó gyűrű az elektródák hosszirányában szabadon elmozdulhat, amely körülmény megfelelő gyártástechnológiai szempontok betartása esetén további előnyt jelent. A gyújtó gyártása során a szivattyúzáskor a gyűrű helyzete még tetszés szerinti lehet. Az ezután következő aktiválás során a gyújtót olyan helyzetbe kell hozni, hogy a gyűrű súlyánál fogva a két bimetall szabad végéhez lecsússzon és ebben a helyzetében a gyújtó kihűlése után a bimetallok behatolását, „igazítását" elvégezze. Ezzel a távtartó gyűrű szerepe tulajdonképpen véget is ért, jelenléte a továbbiakban felesleges, sőt káros. A találmány szerinti gyújtónál üzemi helyzetben a gyűrű — súlyánál fogva — eltávolodik a bimetallok szabad végétől, ahol az előzőekben említett villogási hibát okozó porlódás a legerősebb. Így a gyűrűre való fémlerakodás is minimális lesz, ill. lényegesen kisebb, mint az ismert kicsöveléses, vagy kihúzásos eljárásoknál. A találmány szerinti fénycsőgyújtó legnagyobb előnye tehát abban van, hogy az ismert gyújtók hibáinak csökkentésével, ill. kiküszöbölésével mind a gyújtó, mind a fénycső élettartamát kb. 10%-kal megnöveli. A találmány szerinti fénycsőgyújtó szerkezet példakénti kiviteli alakját a rajzon tüntetjük fel, ahol az 1. ábra a fénycsőgyújtó elektródái ás burája között elrendezett üvegcsőből kialakított gyűrűt ábrázolja, oldalnézetben vázlatosan, míg a 2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezetet mutatja be kerámiatárcsából kialakított gyűrűvel, azonos ábrázolásban. A fény csőgyújtó szerkezetét bemutató 1. ábrán 1 üvegburán belül 2 lapításban helytállóan van rögzítve a 4 elektródapár, amely a 2 lapításon keresztül van kivezetve. A 4 elektródapár és az 1 üvegbura 3 szívócsőcsonk között 5 üvegcsőgyűrű van elrendezve. Az 5 üvegcsőgyűrűt 1,8 mm belső átmérőjű 3 mm hosszú üvegcsődarabból alakítottuk ki. Az 1 burának a 3 szívócsőcsonk felőli leszűkítését a 4 elektródák végéhez olyan közel alakítottuk ki, hogy az 5 üvegcsőgyűrű a 4 elektródákról ne tudjon lecsúszni. A 2. ábra az 1. ábra szerinti fénycsőgyújtó szerkezetet ábrázolja, azzal az eltéréssel, hogy az 5 üvegcsőgyűrű helyett 6 kerámiatárcsát alkalmaztuk. A 6 kerámiatárcsa méretei: 1,8 mm melső átmérő, 1 mm-nél nem nagyobb vastagság, a külső átmérő pedig — az üvegbura belső átmérőjéhez igazodóan — 6 mm. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2