152424. lajstromszámú szabadalom • Ládatáras cséveváltó szerkezet

5 152424 6 A bordaláda és a szívócső mozgása egymással össze van hangolva. Az 1. és 2. ábra szaggatott vonallal a bordaládának és a szívócsőnek azt a helyzetét rögzíti le, amikor az 1' helyzetből a vetélő megindul. Ebben a pillanatban a vetülékfonalnak a vetüiékcséve és a szívócső közötti szakasza az 1' helyzetben levő vetélő hossztengelyén átmenő függőleges síkban van, ami a legkedvezőbb helyzet abból a szempontból, hogy a fonal a vetélőn elrendezett 15' ún. önbefűző szembe beleakadjon és a vetélőbe befűződjék. Az a körülmény, hogy a találmány szerinti gép a vetülékfonalat a befűzéshez a fent meghatározott helyzetbe hozza, egyik legnagyobb jelentőségű mozzanat a találmánnyal elért haladás megítélése szempontjából. A 149 651 sz. magyar szabadalom szerinti korábbi megoldásnál a szívócső a mi 1. ábránk szerinti helyzetben levő 5 vetélőcséve mértani tengelyében mozdul el; a vetélőnek a bevetés pillanatában elfoglalt 1' helyzetében tehát a vetülékfonal olyan helyzetben van, amelynek a vetélőpályára merőleges vetülete kb. az ábrán jelzett a—b vonalnak felel meg; a vetülékfonal tehát a vetélő tengelyével sokkal nagyobb szöget zár be, mint a találmányunk szerinti szerkezetnél, amelynél ez a szög sokkal kisebb és így az önbefűző szem működése is sokkal biztosabb. Olyan kiviteleknél, amelyeknél a tartalékcsévék forgó dobban vannak elhelyezve, a fonalvég ferdeségéből adódó hiba csökkentése céljából már alkalmaztak olyan megoldást, hogy a forgó dobba befogott tartalékcsévékről lehúzott fonalvégeket a dob tengelyéhez képest ferdén vezették tovább és a forgó dobnak a bevetésnek megfelelő vetélőhelyzettel szemközti pontjaihoz kötötték. A fonalvégek így a bevetés pillanatában a kívánt helyzetbe kerültek. Ez a megoldás azonban komplikált és költséges, mert a szövőgép kiszolgálásának munkáját megnöveli, csak kisszámú tartalékcséve alkalmazását engedi meg és a nagyszámú tartalékcséve befogadására alkalmas ládatáras szövőgépeknél nem használható. A fentebb ismertetett 10 csúcstartalékletoló szervek is lényegesen előnyösebbek a korábban használt rugalmas horgoknál, mert önzárók, abban az értelemben, hogy a csúcstartalék mögé rugalmasan bepattanva azt többé nem engedik el és így működésük teljesen biztos. A 4. ábra a szívócső mozgatószerkezetét tünteti fel. E szerkezet működése olyan, hogy annak eredményeként a cséveváltás előtt a szívócső a sorban következő tartalékcséve csúcsára simul, a fonal véget beszívja, megfogja, majd a csévétől eltávolodik, hogy az a vetélőbe behelyezhető legyen. Ezt a mozgást és a esévekalapács mozgását is egy tapintó vezérli, amely az éppen üzemben levő csévén levő fonalmennyiséget érzékeli és a cséveváltó szerkezetet ennek lefogyásakor működésbe hozza. A hat szívócsövet a 9 tengely körül a 16 tengely körül elforgatható forgattyúmű, vagy más hasonló szerv hozza lengő mozgásba a 17 kar közvetítésével. A 16 tengely a 18 kilincskerékből és alternáló mozgatásban tartott 19 hajtókilincsből álló hajtószerkezet hatására jön forgásba. Egy fordulat alatt a 6 szívócső egy teljes lengést végez, miközben a fentebb már ismertetett módon a fonál elszívása, megfogása, kihúzása és a csávecsere is megtörténik. A fordulat végén a 18 kilincskerék megáll, mert e kerék megfelelő 20 részén a fogak hiányoznak. A tapintó a működését pl. úgy indítja meg, hogy a 21 indítókilincs útján a kilincskereket a 19 hajtókilinccsel való kapcsolódásig előreforgatja. Az 5. és 6. ábra a fonalmegfogó szerkezet más kivitelét ismerteti. Ezeken az ábrákon 22 a tölcséres nyílású vetülékbeszívó cső, amely a 23 légvezetékhez csatlakozó 24' hengeres közdarab, mint tengely körül lengethető. A légáramlat a 25 fonalat magával ragadja a 23 légvezeték felé. A fonal megfogására a 24 közdarabban elrendezett visszacsapószelep, pl. a 26 golyószelep szolgál, amely a légáramlat hatására kinyílik, a fonalat átengedi, majd a légáramlat megszűnésével záródva a fonalat fogva tartja. Ebből a célból a szelepfészek kúpossága az önzárást megközelítő mértékű, pl. 10 fok. Ennek a megfogó szerkezetnek előnye, hogy a fonalat teljes biztonsággal megfogja anélkül, hogy a fonal megrongálásától, vagy éppen elnyíródásától kellene tartani. A 7—9. ábrákkal kapcsolatban a találmánynak azokat a kiviteli alakjait ismertetjük, amelyeknél a ládatárban a csévék boltozatos elhelyeződését a kibocsátó nyílás megfelelő méretezésével küszöböljük ki. A 7. ábrán 27 a 28 tartalékcsévék tárolására való tartály homloklapja, 29 pedig annak fenéklapja. A fenéklap 30 kibocsátónyílásának szélessége úgy van megszabva, hogy a nyílás fölötti, esetleg boltozatot alkotó két cséve támaszkodási pontjai a nyílás területére essenek. A nyílást az alternáló mozgást végző 31 tolattyú zárja el. Ezzel elérjük, hogy a tolattyú minden ide-oda mozgása alatt legalább egy, de esetleg két cséve is, a 30 nyílás alatti helytálló 32 elvezető csatornába esik és a csévekalapács alá kerül, amely azt a vetélőbe benyomja. A tapasztalás azt mutatja, hogy a kibocsátó nyílás ilyen méretezése mellett a csévék a ládatárat kellő biztonsággal egyenként hagyják el. Kettőnél több csévéből álló boltozat ugyanis, amelynek támaszpontjai a fenti módon megszabott méretű kibocsátónyílás területén kívül esnének, a gyakorlatban nem fordul elő. A 8. ábrán a 27—30. jelek ugyanazt jelölik, mint a 7. ábrán. A tolattyú azonban az előbbitől eltérő kivitelű, amennyiben a 33, 34 síklemez alakú részekből és egy cséve számára férőhelyet képező 35 mozgó elvezető csatornarészből áll, amelybe a tolattyú mozgása közben egy cséve mindig belehull és így az elvezető csatornába stb. jut, mint fentebb. A 9. ábrán 27—30. jelentése ugyanaz, de a 30 kibocsátónyílás és a 32 elvezetőcsatorna is a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3