152332. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új imidazolszármazékok előállítására
152332 4 helyettesített származékát — amelynek képletében X, R3 és R 4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely (III) általános képletű vegyülettel — amelyben Rí és R2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatjuk valamely savlekötőszer jelenlétében. Savlekötőszerként előnyösen a reagáltatandó (III) általános képletű vegyület feleslegét alkalmazzuk. Ugyanez a vegyület egyúttal egyedüli reakcióközegként is szolgálhat. Különösen könnyen illékony vagy pedig magasabb forrpontú (III) általános képletű kiindulóanyagok alkalmazása esetén azonban előnyösebb valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer jelenlétében dolgozni. Ilyen oldószerként pl. rövidszénláncú alkanolok vagy rövidszénláncú alkoxialkanolok alkalmazhatók. A reakciót előnyösen mérsékelten felemelt, pl. 40 C° és 120 C° közötti hőmérsékleten, alacsony forrpontú (III) általános képletű kiindulóanyag alkalmazása esetén pedig célszerűen autoklávban folytatjuk le. A (II) általános képletű vegyületek reakcióképes észtereiként könnyel előállítható voltuk folytán különösen a szulfonsavészterek, pl. a p-toluolszulfonsavészter vagy a metánszulfonsavészter kerülhetnek előnyösen alkalmazásra. Ezek előállítása pl. oly módon történhet, hogy a (II) általános képletű vegyületet piridines .közegben, alacsony, kezdetben előnyösen 0 C° alatti hőmérsékleten a megfelelő szulfoklorid ekvimolekuláris mennyiségével hozzuk reakcióba; az alacsony hőmérsékleten megkezdett reakciót azután annak teljessététele céljából előnyösen szobahőmérsékletig vagy ennél is valamivel magasabb hőmérsékletig felmelegedni hagyott, ill. felmelegített reakeióelegyben folytathatjuk le. A (II) általános képletnek megfelelő kiindulóanyagok előállítása pl. az 1 317 595 sz. francia szabadalmi leírásban egyes (II) képletű vegyületekre vonatkozólag leírt eljárással történhet. Ennek az eljárásinak a lényege az, hogy D-glukozamint, melegítés mellett valamely oly helyettesített fenilmustárolajjal vagy fenilizocianáttal reagáltatunk, amelynek helyettesítői megfelelnek az R3 és R 4 fenti meghatározásának; e reakciót fenilmustárolajok esetében, pl. etanol, fenilizioicianátok esetében pedig pl. dimetilformamid vagy piridin oldószerként való alkalmazásával folytathatjuk le. A közvetlenül kapott reakcióterméket azután gyűrűzárást előidéző reakciókörülmények hatásának tesszük ki, pl. oly módon, hogy a reakcióterméket tartalmazd reakcióelegyhez kevés kénsavat adunk és az elegyet rövid ideig tovább forraljuk, vagy pedig a reakcióterméket pl. bepárlással elkülönítjük a reakcióelegyből és vizes, pl. 20%-os ecetsavval kb. 95—100 C° hőmérsékletre melegítjük. A (II) általános képletű vegyület elkülönítése — adott esetben a kénsav eltávolítása után — a reakcióoldat bepárlásával és a maradék pl. vízből vagy etanol-víz elegyből való átkristályosításával történhet. A (II) általános képletű kiindulóanyagok egy másik lehetséges előállítási eljárását a 924 985 sz. angol szabadalmi leírás ismerteti, ahol számos ilyen kiindulóanyag fizikai állandói is meg vannak adva. 'J (III) általános képletű kiindulóanyagként, pL ammónia, metilamin, etilamin, n-propilarnin, izopropilamin, n-butilamin, izobutilamin, dimetilamin, N-metil-etilamin, dietilamin, di-n-propilamin, di-n-bu til amin, pirrolidin, piperidin, 10 hexametilénimin, morfolin, N,N-dimetil-etilén-diamin, N,N,N'-trimetil-etiléndiamin, N,N-dietil-etiléndiamin, N,N-dimetil-propiléndiamin, N,N-dimetil-triimetiléndiamiri, N,N-dietil-trimetiléndiamin, N,N,N'-trimetil-trimetiléndiamin és 15 N,N,béta-tómetil-trimetiléndiarmn jöhet tekintetbe. A (I) általános képletnek megfelelő vegyületek a találmány értelmében — Rj és R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó, R3 és R 4 , valamint 20 X jelentése tekintetében pedig a fenti meghatározásnak megfelelő vegyületek esetében — oly módon is előállíthatók, hogy valamely (II) általános képletű vegyületnek (amelyben X, R3 és R4 jelentése megegyezik a fenti meghatáro-25 zás szerintivel) a hexóz-csoport C6 -szénatomján álló primer hidroxilcsoporton képezett reakcióképes észterét a nitrogénhidrogénsav valamely sójával, különösen nátriumaziddal reagáltatjuk valamely, a reakció szempontjából közömbös ol-30 dószer, pl. diemtilszulfoxid vagy dimetilformamid jelenlétében, mérsékelten felemelt, pl. 60— 100 C° hőmérsékleten és az így kapott megfelelő azido-vegyületet valamely szokásos redukálószerrel, pl. hidrogénező katalizátor jelen-35 létében hidrogénnel, közömbös oldószerben, szobahőmérsékleten, nitrogén lehasítása közben primer aminná redukáljuk. Katalizátornak: e reakcióhoz pl. Raney-nikkel vagy palládium alkalmas (az utóbbit valamely hordozóanyagon, ~i0 mint aktívszénen vagy alumníiumoxidón alkalmazzuk), oldószerként pedig pl. metanol, etanol vagy propanol használható. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek szervetlen vagy szerves savakkal egyér--') tékű, bázisos jellegű Rí csoport esetén pedig kétértékű sókat is képeznek. Sóképzéshez különösen farmakológiai szempontból elfogadható, vagyis a gyógyászati alkalmazás céljaira tekintetbe jövő adagokban toxikus tüneteket nem 50 okozó savakat használhatunk. A sók vizes oldatait — amennyiben a sók kristályosíthatóság szempontjából nem nyújtanak előnyöket a szabad bázisokkal szemben — előnyösen oly módon állíthatjuk elő, hogy a szabad bázis és a S5 sav megfelelő mennyiségeit víziben feloldjuk. Sőképzésre alkalmas savak példáiként a következők említhetők: sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, etánszulfonsav, etándiszulfonsav, béta-hid-60 roxi-etánszulfonsav, ecetsav, borostyánkősav, fumársav, maleinsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, benzoesav, szalicilsav, és mandulasav. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi(í3 teli módjait közelebbről az alábbi példák szem-2
