152320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piackész cukor kinyerésére cukortartalmú növényekből, valamint hasonló szerves anyagok feltárására
152320 3 hőmérsékletének megközelítőleg állandó értéken tartása mellett teljesen folytonosan, tehát állandó mozgás mellett, szünetek közbeiktatása nélkül végezzük el. Erre a célra az ismert módon aprító berendezésben felszeletelt, megőrölt vagy összezúzott anyagot továbbszállítása közben kívánt frekvenciával vagy nagy, de hideg nyomás alól hirtelen expandáltatjúk, vagy pedig különálló robbanásszerű nyomáslökések hatásának tesszük ki, mimellett adott esetben az aprított anyaghoz annyi vizet vezetünk, hogy az anyag már ne tartalmazzon többé összenyomható légtereket. Ennek a víznek a mennyisége természetesen a feldolgozásra kerülő növény tulajdonságaitól függ. Nagy létartalmú növények esetében a vízhozzávezetés felesleges, míg száraz, rostos növények esetében szükséges, nehogy a nyomáslökések kompenzálódjanak a megmaradó légterekben. A szükséges hideg nyomást mechanikusan, pl. csiga vagy nyomóhenger segítségével valósíthatjuk meg, amely az anyagot a szükséges 50—60 atü nyomásig összepréseli. A szükséges berendezések beszerzése azonban jelentős beruházási költségeket okozna. (Ezért a találmány értelmében az aprított és adott esetben vízzel elegyített anyagot a kívánt ftrekvenciánaik megfelelő számú tartályokon vezetjük keresztül, amelyek 'hideg levegő vagy hideg iners gáz nyomása alatt állnak. Emellett az egyes tartályokban egyre magasabb a szabályozható nyoanás. Az utolsó, legnagyobb, 50—60 atü nyomású tartályból az anyagot kibocsátószelepen keresztül hirtelen expandáltatjük, majd ezt a tartályt ismét megtöltjük és a mindenkori legkisebb nyomásra visszük, miközben a legközelebbi tartály nyomását a maximálisra növeljük, és az anyagot abba expantáltatjuk, a nyomást pedig a többi tartályban mindig egy nyomáslépcsővel növeljük, és ilyen módon az összes tartályt körfolyamatban használjuk. Ezek a tartályok egy közös gyűjtőedénybe torkollanaík, amelyből a feltárt anyagot állandó arámiban továbbszállítjuk. A tartályok számát, a gyűjtőedény nagyságát és a továbbszállítás sebességét emellett úgy hangoljuk össze, hogy a gyűjtőtartály soha se legyen üres, azonban ne is teljen túlságosan meg. A találmány szerinti eljárás egy másik, a berendezés szempontjából még kevésbé költséges és még kevesebb energiát igénylő kiviteli módja szerint az anyagot, amelyet ugyanúgy, mint az előbbi esetben, aprítunk, és adott esetben vízzel hozunk össze, állandó áramban csőalákú edényen vezetjük keresztül, amelyben az anyag előnyösen f olyadékszikirák által kiváltott ultrahang-lökiésék szabályozott mennyiségének van kitéve, mimellett a ihanglökéshatást a nyerslé átfutási sebessége, vagy pedig a szikraintenzitás, ill, -frekvencia változtatása útján méretezzük. Kísérletek azt mutatták, hogy erre a célra különösen alkalmas a szilárd rugalmas műanyagból készített cső, vagy pedig a belül műanyaggal bélelt acélcső, mégpedig azért, mert az ilyen csőben, amelybe a pépszerű masszát például csigával nyomjuk be, és egy második csigával szállítjuk ki, az ultrahanglökéseket folyadékszikrákkal váltjuk ki. Az ilyen folyadék-5 szikrák, amelyeket vetőmagvak csírátlanítására, fejőberendezések tisztítására, valamint a hírközlés területén ismernek, az intenzitástól függően az edényben rövid ideig tartó, több ezer atü nyomású lökéseket idézhetnek elő. Folyadék-10 szikra alatt itt olyan nagyfeszültségű szikrát értünk, amely két elektród közötti kisülés révén lép fel, vagyis hasonlít az ún. elektronikus villanófényhez a fényképészetben. Míg azonban az elektronikus villanófény esetében a szikra gáz-15 töltésű üvegedényben keletkezik, ez a folyamat a „folyadékszikra" esetében folyadékban megy végbe. A találmány értelmében 20 cm csőátmérő esetén célszerűen 4 wattsec-os szikrákat alkal-20 mázunk, amelyek gömbalakú, 20 cm átmérőjű tériben a gömb kerületén még kb. 50 atü nyomáscsúccsal rendelkeznek. Az ilyen szikrák útján kizárólag pozitív lökéshullám keletkezik. Több szikra kioldásakor a lökéshatás szigorúan 25 additív. Nagyobb lökéshullámokra a találmány esetében nincs szükség, és azok nem is célszerűek, minthogy az edény szétesését eredményeznék. Az egymás után kiváltott egyes szikraközök távolságát úgy változtatjuk, hogy a lökés-30 hullámok az edényre ne gyakoroljanak káros hatásokat, különösen akkor, amikor — miként fentebb említettük — rugalmas falú edényt használunk, A szikrák frekvenciáját nehézség nélkül lehet 35 úgy beállítani, hogy az: átszállított anyag még zárt sejtjeit viszonylag gyenge, de additív hatású szikrák nagy száma biztonsággal feltárja. Egy 10-es frekvenciájú, 4 Ws-os szikra esetében csupán 50 watt teljesítményt kell beruházni. 40 Minthogy ez az elektromos energia megközelítőleg veszteségmentesen alakul át lökéshullámokká, a sejtek ilyen módon történő felszakítása során felülmúlhatatlan hatásfokot lehet elérni. Egy 20 cm átmérőjű cső használata és 45 3 m/sec anyagszállítási sebesség esetén számítással 350 m3 /óra átáramlás adódik, ami 8 óra napi üzemidő mellett kereken 4000 t anyag feldolgozását jelenti. 20 cm távolságú 10 szikraköz alkalmazása esetén, másodpercenként 10 szikrát 50 használva, az anyagnak a csőben megtett 20 cm útszakaszára 6—7, egyenként 50 atü nyomású szikra jut. Az átfutás alatt tehát az anyag a szikrák révén kb. 300—350 atü összegeződött nyomást kap, úgyhogy az összes sejtfal bizton-55 sággal felszakad. Óránként 350 m3 , vagyis 500 t/h átfutás esetén a fentebb említett energiaérték alapján 1800 kWh teljesítményszükséglet adódik, ami 1 kg cukorra számítva 3 wattórának felel meg. Ez az energiaszükséglet nagyság-60 rendekkel kisebb, mint az ismert eljárásokkal végzett sejtfeltárás esetében. Meg kell még em^ líteni, hogy 4 Ws-os szikrák esetén az anyaggal egy szikra kb. csak 1 kalória hőmennyiséget közöl,"vagyis a fentebb említett 500 t óránkénti 65 feldolgozás és 100 szikra/mp esetén 500 000 kg anyag keréken 360 000 szikrát kap, úgyhogy az 2
