152314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 7-oxi-2-oxo-1,2-dihidrokinolin származékainak előállítására
13 és a dimetilformamides szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradék metanollal való digerálásakor a mononitro-3-béta-dietilaminoetil-4-metil-7-karbetoxi-meto^i-2-oxa-<l,2-dihidrok:molin gyengén sárgás kristályok alakjában marad vissza, metanolból való átkristályosítás után a termék olvadáspontja bomlás közben 240—242 C°. b) A mononitro-3-béta-dietilaminoetü-4-metil-7-oxi-2-oxo-l,2-dihidrakinolin-mtrátot a következő módon nyerhetjük ki: 27.4 g 3-béta-dietilaminoetil-metil-7-oxi-2-oxo-1,2-dihidrokinolint 200 ml jégecetben oldunk 15—20 C°-on és ezt követően 12,6 g füstölgő salétromsavat csepegtetünk hozzá 300 ml jégecetben. Még égy óra hosszat utánkeverést végzünk előbbi hőmérsékleten, a kikristályodó sárga csapadékot leszívatjuk, jégecettel és acetonnal kimossuk. A mononitro-3-béta-dietilaminoetil-metil-7-oxi-2-oxa-l,2-dihidrokinolin nitrátja sárga kristályok formájában vízből kristályosítható, amelyeknek olvadáspontja bomlás közben 266—268 C°. Analízis (C16 H 21 0 4 N 3 • HN03 ). Számított: N: 14,66%. Talált: N: 14,69. 12. példa: a) 10,5 g monoklór-l-N-metil-3-béta-die:tilaminometil-4-metil-7-oxi-2-oxa~l,2-dihidrokinolint és 10 g vízmentes káliumkarbonátot 100 ml dimetilformamidban szuszpendálunk és 2 óra hosszat 70 C°-on keverjük. Majd 4,5 g klórecetsavas etilésztert csepegtetünk hozzá és 7 óra hosszat 70 C°-on utánkeverést végzünk. A reakcióelegyet leszívatjuk, a szüredéket vákuumban beszűkítjük. A nyers terméket etilacetátban vesszük fel és párszor híg nátronlúggal átmossuk. A vízmentes etilacetát oldatba való sósavgáz bevezetésekor a reakciótermék hidrogénkloridsója válik ki, amelynek op-je 135 C°. A hozam: 6,2 g. b) A monoklór-l-N-metil-3-béta-dietilaminoetil-7-oxi-2-oxo~l,2-dihidrokinolint a következőképpen állíthatjuk elő: 31.5 g l-N-metil-S-béta-dietilaminoetil-metil-7-oxi-2-oxo-l,2-diihidrokinolin-hidrogénkloridot, amelynek op-je 258 C°, — és ismert módszerekkel nyerhető béta-dietilaminoetil-ecetsavészterből N-metil-m-aminofenollal — 500 ml jégecetben szuszpendálunk, majd szobahőmérsékleten lassú ütemben 20 g szulfurilkloridot adunk hozzá és még három óra hosszat 40—50 C°-on utánkeverjük. Majd az etilacetátot vákuumban ledesztilláljuk, a félkemény maradékot kb. 300 ml acetonnal digeráljuk, hidegen, a visszamaradt klórozott terméket leszívatjuk és dimetilformamidból átkristályosítjuk. Színtelen kristályos anyagot kapunk, amelynek op^je bomlás közben 266—268 C°. 13. példa: 34 g monobróm-3-béta-dieti]aminoetil-41metil-7-oxi-2-oxo^l,2-idihidrokinolin-hidrogénbromi-14 dot és 26 g vízmentes káliumkarbonátot 250 ml dimetilformamidban 2 óra hosszat 70 C°-on keverünk. Majd 13 g dietilaminoetükloridot csepegtetünk hozzá és a továbbiakban a 2. példa 5 előírásai szerint járunk el. A reakciótermék dibidrokloridja alakjában válik ki. A hozam 19 g, olvadáspontja 240 C°, bomlás közben. 14. példa: 10 22 g monobróm-3-béta-piperidinoetil-4-metil-7-oxi-2-oxo-l,2-dihidrokinolin-hidrogénbromidot és 15 g vízmentes káliumkarbonátot 150 ml dimetilformamidban 2 óra hosszat 70 C°-on 15 keverünk. 4 órás időtartam alatt 8 g klórecetsavas etilésztert csepegtetünk hozzá és ezután további 5 órán keresztül 70 C°-on utánkeverést végzünk. A reakcióelegyet melegen leszívatjuk és a szüredéket vákuumban bepároljuk. A 20 visszamaradó anyagot metilénkloridban vesszük fel és ezt az oldatot az át nem alakult kiindulási anyagok eltávolítása végett egyízben híg nátronlúggal átmossuk. A vízmentes metilénklór oldatba való sósavgáz bevezetésekor a mono-25 bróm-3-béta-piperüdinoetil-4-metil-7-karbetoximetoxi~2-oxo-l,2-dihidrokinolin hidrogénkloridsója válik ki, amelynek olvadáspontja 204 C°. A hozam 14 g. Ha a fenti példában monobróm-3-béta-piperi-30 dinometil-4-metil-7-oxi-2-oxo-l, 2-dihidr okinolin-hidrogénbromid helyett ekvivalens mennyiségben monobróm-3-béta-morfolinoetil-4-metil-7--karbetoximetoxi-2-oxo-l,2-dihidrokinolin-hidrogénbromidot használunk fel, akkor jó hozam-35 mai a monobróm-3-béta-morfolinoetil-4-metil-7-karbetoxi-metoxi-2-oxo-l,2-dihidrokinolint kapjuk, amelynek sósavas sójának olvadáspontja 231 C°. 40 15. példa: 24 g monobróm-l-N-etil-3-béta-piperidinoetil-4-metil-7-oxi-2-oxo-l,2-dihidrokinolin-hidrogén~ bromidot, 15 g vízmentes káliumkarbonátot 200 45 ml metiletilketonban vesszük fel. Ezt a keveréket 2 óra hosszat 70 C°-on keverjük és ezen a a hőmérsékleten lassan 8 g klórecetsavat csepegtetünk be. A reakció teljessé tétele céljából 8 óra hosszat 70 C°-on utánkeverést végzünk. co A reakcióelegyet melegen leszívatjuk, a szüredéket vákuumban szárazra pároljuk. A szüredék bepárlása során kapott maradékot metilénkloridban vesszük fel és az oldatot egyszer hígított nátronlúggal átmossuk. A metilénklorid 55 oldatba való sósavgázbevezetésekor a monobróm-l-N-etil-3;-béta-p|iperidino-etil-4-metil-7--karbetoximetoxi-2-oxo-l,2-dihidrokinolin-hidrogénkloridot kapjuk, amelynek olvadáspontja 206 C°. A hozam 10 g. 60 Ha a fentiekhez analóg módon ekvivalens mennyiségben monobróm-l-N-etil-3-béta-dietilaminoetil-4-mel til-7-oxi-2-.oxo-l,2-dihidrokinolin-hidrogénbromidot klórecetsavas etilészterrel reagáltatunk, akkor a monobróm-l-N-etil-3-bé-C5 ta-dietilaminoetil-4-metil-7-karbet^xi-2-oxo-l,2-7
