152235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott és elnyújtott hatású injektálható ACTH készítmények előállítására

152235 hatású hormon-elegy fő alkotórészét értjük. Ismeretes az az aminosav-szekvencia, amely az említett emlősök agyalapi mirigyhormonjának ezt a fő alkotórészét képezi. Ez a vegyület minden esetben 39 aminosav maradékból áll. Az N-terminális helyzetű .aminosavtól, a szerin­tői számított 1—24 szekvencia azonos módon fordul elő a különböző emlősök agyalapi mirigy-hormonjában. A 25—32 szekvenciában azonban bizonyos különbségek tapasztalhatók a különböző emlősök esetében az aminosavak összetétele és sorrendje szempontjából; ezek a különbségek azonban nem bizonyultak lényeges , fontosságúaknak az ACTH biológiai aktivitása szempontjából. Az ACTH-molekulák különféte állatfajokból nyert termékek esetében történő felderítésével kapcsolatban az irodalomra uta­lunk; vö.: pl. T. H. Lee és mtsai, J. Biol. Chem. 236, 2970 (1961) és R. G. Sheperd és mtsai, J. Am. Chem. Soc. 78, Ö069 (1956). A fent említett nehezen oldódó komplex ve­gyületeket tartalmazó injektálható készítmé­nyek a komplex vegyület vizes szuszpenziójá­ból állíthatók elő, kb. 6,0 és 8,0 közötti pH-értékkel. Az ilyen készítmények elnyújtott és fokozott ACTH-aktivitással rendelkeznek. Mind az említett nehezen oldódó komplex vegyületek, mind pedig az ezeket tartalmazó injektálható készítmények, amelyek a találmány szerinti el­járással előállíthatók^ új termékek. A találmány szerinti eljárással előállítható * komplex vegyületek alkotórészeként alkalmaz­ható ACTH-aktivitású peptidekként a megfe­lelő szabad peptidek vagy ezek funkcionális származékai kerülhetnek felhasználásra. * Ez utóbbi származékok pl. amidok és hidrázidok lehetnek, amelyek az ötödik és a C-terminális aminosav-maradék karboxilcsoportján képezhe­tők és amelyek adott esetben helyettesítőket is tartalmazhatnak; további ilyen funkcionális származékok lehetnek még az alifás, aromás vagy aralifás alkoholokkal, mint metanollal, etanollal vagy benzilalkohollal képezett észte­rek, továbbá a peptidek alkálisói és savak­kal, mint szerves karbonsavakkal, pl. citrom­savvá], borostyánkősavval, almasawal, malon­savval, borkősawal, glutaminsawal, csersawal, ecetsavval, vagy propionsavval, vagy pedig szervetlen savakkal, pl. sósavval vagy foszfor­rawal képezett addíciós sój is. Az ilyen funk­cionális származékok a szóbanforgó peptidek előállítása során vagy a már előállított pepti­dekből képezhetők. A találmány szerinti eljárásban felhasznál­ható peptidek példáiként az ACTH molekulá­ját képező első 19, 20, 24, 26, 28 vagy 31 amino­sav-maradékból álló, ACTH-aktivitású peptidek említhetők; az alábbi példákban ezek kerül­nek felhasználásra az injektálható gyógyszer­készítmények előállítása során. Az AOTiH mo­lekulájában valamennyi bázisos aminosav a 6—21 szekvenciában fordul elő, eltérően a savas aminosavaktól, amelyek többsége a 25— 39 szekvenciában fordul elő. Így tehát az 1—18 és 1—31 közötti szekvenciákat tartalmazó pep­tidek magasabb izoelektromos pontot mutatnak, mint maga a 39 aminosav-maradékot tartal­mazó ACTH-molekula. Emellett ezek az ACTH-aktivitású peptidek 6—8 körüli pH-értéknél 5 megnövelt mértékű oldhatóságot mutatnak. Minthogy fizikai és kémiai tulajdonságaik sok tekintetben eltérőek az ACTH-molekula meg­felelő tulajdonságaitól, meglepő, hogy az ACTH-aktivitású bázisos peptidek oly komp-10 lexeket képeznek az említett fémvegyületekkel, amelyek 6—8 körüli pH-értéknél nem vagy csak kevéssé oldódnak és hogy e komplexek az ACTH-hoz viszonyítva megnövelt és elnyúj­tott hatással rendelkeznek. A bázisos aminosav­ig maradékok feltehetően fontos szerepet játszanak a nehezen oldódó fém-komplexek képezésében. Az említett peptidek fém-komplexeinek elnyúj­tott hatása nagyobb mértékben jelentkezik, ha rövidebb láncú peptidekkel képezzük a komp-20 lexeket. Ezért előnyösebb, ha az 1—19-től 1— 24-ig terjedő, ACTH-aktivitású aminosav-szek­venciából álló peptideket alkalmazunk a talál­mány szerinti eljárásban. Ezek felhasználásá­- val készített termékek farmakológiai tulajdon-25 ságait az alábbi példák szemléltetik. Emellett az ilyen rövidebb láncú peptidekből előállí­tott készítmények gyógyászati alkalmazása ese­tén elkerülhető, hogy idegen peptideket adjunk be injekció útján a kezelt személyeknek, ami 30 huzamosabb kezelés esetén ártalmas lehet. A találmány szerinti eljárásban felhasznál­ható ACTH-aktivitású peptidek pl. az ACTH-enzimes lebontása útján i(vö.: Shephard és mtsai, J. Am. Chem. Soc. 7ß, 5051, ((löSC) állít-35 hatók elő. Előállíthatunk azonban ilyen pepti­deket szintetikusán is, pl. a H. Kappeler és R. Schwyzer [Helv. Chim. Acta 44, 1136 i{1961)] áltál leírt módszerrel is. A 20-peptid szintézisét K. Hoffman és mtsai írták le [J. Am. Chem. 40 Soc. 84, 4481 <1962)]. Ezt a peptidet amidja alakjában állították elő; az alábbi 7. példában is ilyen alakban kerül felhasználásra. A. 19--peptid szintézisét C. H. Li [J. Am. Chem. Soc. 82, 5760 ('11960)] ismertette. Eddig az alábbi 45 ACTH-aktivitású peptideket állították elő: a) 1—33 szekvencia, pepszinnel történő lebon­tás útján; b) 1-—28 szekvencia, pepszinnel és A-karboxi-50 -pepszidázzal történő lebontás útján; c) 1—26 szekvencia, az észterezett ACTH pep­szines lebontása, majd A-karboxi-peptidáz­zal való lebontás és elszappanosítás útján; d) 1—24 szekvencia, a 2i6-peptid B-karboxi-pep_ 55 tidázzal történő lebontása útján; e) 1—-34 szekvencia, szintézissel; f) 1—20 szekvencia, szintézissel; g) 1—19 szekvencia, szintézissel. 60 A XVI. amerikai gyógyszerkönyv szerinti aszkorbinsav kimerítési próba alkalmával az egyes említett peptidek szubkután injekcióban való beadása után az alábbi biológiai hatás­erősséget találtuk, a megadott hibahatárokkal, 65 P — 0,05 esetén: 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom