152235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott és elnyújtott hatású injektálható ACTH készítmények előállítására
5 152235 6 31-peptid 148 (127—172) USP E/mg, 28-peptid 100 (78—129) USP E/mg, 26-peptid 99 (69—142) USP E/mg, 24-peptid 61 (51— 72) USP E/mg, 19-peptid 45 (34— 59) USP E/mg, 20-peptid 73 (59— 90) USP E/mg, 24-peptid 101 (85—120) USP E/mg. A találmány szerinti komplex vegyületek egy hordozóból, amely az említett fémek egy- vagy többféle kevéssé oldódó sójából, hidroxidjából vagy oxidjából, továbbá a hatóanyagként szereplő és erre a hordozóra adszorbeált ACTH-hatású pepiidből állnak. Az ilyen komplexeket „adszorpciós" komplexeknek nevezhetjük. Az ilyen komplexeknek a találmány szerinti eljárással történő előállítására fémként elsősorban cink, nikkel, kobalt, réz és vas alkalmas; ezek elegyei is használhatók. Előnyösen a fiziológiás fémnek tekinthető cinket használjuk, hidroxid^ oxid, foszfát vagy ezek elegye alakjában. Az eljárás szempontjából nincsen döntő jelentősége annak, hogy a peptidet, a fémvegyületet és a közeget milyen sorrendben elegyítjük egymással. A komplexvegyületet a reákcióelegyből elkülöníthetjük és felhasználás előtt újból szuszpendáltathatjuk valamely gyógyszerészeti célokra alkalmas vizes közegben, de eljárhatunk oly módon is, hogy a komplex vegyületet közvetlenül ilyen közegben állítjuk elő és így magát a kapott reakcióelegyet használjuk injekciós készítményként. Rendszerint oly módon járhatunk el, hogy az ACTH-aktivitású pepiidből vizes oldatot készítünk és ehhez a vizes oldathoz adjuk a felhasználásra kerülő fémsó vizes oldatát,, majd az elegy pH-értékét pl. nátriumfoszfát és/vagy nátriumhidroxid oldat segítségével a kívánt értékre állítjuk be. Kb. 6—8 pH-értéken képződik az "ACTH-aktivitású peptidet az é pH-értéken képződött fémvegyületre, pl. cinkfoszfátra vagy cinkhidroxidra adszorbeált alakban tartalmazó komplex. Az így kapott szuszpenziót végül oly mértékben hígítjuk, hogy az a kívánt, pl. 30 USP E/ml koncentrációban tartalmazza a hatóanyagot. Ka a készítményt oldat alakjában kívánjuk előállítani, akkor kiindulóanyagként valamely oldható fémvegyület oldatát alkalmazzuk és ezt oly pH-értékre állítjuk be, amelynél a fém még oldatban marad. Az ilyen készítmény injekció útján történő beadása után az injekció beadásának helyén képződik a kevéssé oldódó vagy oldhatatlan komplex, a testnedvek pufferhatása folytán. Az ilyen készítmények is újak és igy ezek előállítása szintén a találmány egyik tárgyát képezi. Azt találtuk, hogy áz ACTH-aktivitású peptidekre igen előnyös hatással van, ha a fémet 100 ÜSP E (egység) hatóanyagra számítva 1— 20 mg mennyiségben alkalmazzuk. Előnyösen 2—8 mg fém kerül 100 USP egységenként felhasználásra. A készítmény előállítására közegként előnyösen valamely tartósítószert, továbbá esetleg a készítményt izotóniássá tevő vegyületét és valamely puffert tartalmazó vizes közeget alkalmazunk. Tartósítószerként pl. fenolt, benzilalkoholt vagy valamely p-hidroxi-benzoésavésztert, a készítményt izotóniássá tevő adalékként nát-5 riumkloridot, a pH-érték kívánt szinten való tartására szolgáló pufferként pedig pl. valamely acetátot vagy foszfátot használhatunk. Azt találtuk továbbá, hogy a találmány szerinti eljárással előállított készítmények stabi-10 litása és eltarthatósága megnövelhető, ha a készítményhez valamely foszfor-oxidból származtatható savat vagy savszármazékot adunk, egy mg-ekvivalens cinkre számítva kb. 0,05—0,70 mg-ekvivalens P04 -nek megfelelő mennyiség-15 ben. Ilyen célra alkalmas foszfor-oxisavként metafoszforsav, foszforossav, ortofoszforsav, pirofoszforsav és tripolifoszforsav említhető. E savak ilyen célra alkalmas származékaiként az 20 említett savak gyógyszerészeti szempontból elfogadható szervetlen sói, továbbá szerves hidroxi-vegyületekkel képezett észterei, mint a nukleozid-, szénhidrát-, polialkohol- és hidroxiaminosav-észterek, valamint az ilyen észterek 25 gyógyszerészeti célokra alkalmas szervetlen sói említhetők. A foszfor oxisavainak ilyen célra használható sói és észterei pl. a következők lehetnek: primer, szekundér és tercier nátrium-, kálium- és ammóniumsók, glicerofoszfátok, 30 fruktóz-, ribóz- és glükóz-foszfátok, nukleozid-foszfátök, mint adenozin-mono-, di- és tri-foszfát, citidin-foszfátok és foszfoszerinek, valamint foszfamidok, pl. kreatin-foszfát. A találmány szerinti készítmények elnyújtott 35 hatásának meghatározására szolgáló farmakológiai vizsgálataink az ismert aszkorbinsav-kimerítési próbán alapultak, amelyet eredetileg az Endocrinology 42, 379 (1948) ismertet. Intravénás injekció helyett azonban szubkután in-40 jekeiót adtunk egy 8 patkányból álló csoport tagjainak; ezeknek az injekcióknak mindegyike 3 USP egység hatóanyagot tartalmazott, pl. cinkhidroxiddal képezett adszorpciós komplex alakjában. Egy másik, ugyancsak 8 patkányból 45 álló csoport tagjainak egy ACTH standardkészítmény 3 USP egységnek megfelelő adagját adtuk be, ugyancsak szubkután injekció alakjában, -de cirikhidroxid nélkül. 24 óra múlva meghatároztuk mindkét csoportban valamennyi 50 patkány bal és jobb mellékveséjének aszkorbinsav-tartalmát. A két csoportbeli patkányok mellékveséjének átlagos adrenalintartalma közötti különbség szolgál az elnyújtott hatás jellemző mértékéül (vö.: British Pharmacopoea 55 1938, Addendum 1960, 21, óid.). E kísérlet során pl az igen magas 331 meg (100 mg mellékvesére számítva) aszkorbinsav-elfogyasztási értéket tapasztaltuk egy oly készítmény alkalmazása esetén, amelyet az ACTH-aktivitású 1—24 80 szekvenciát tartalmazó szintetikus peptidből, cinkhidroxidnak fémvegyületként való alkalmazásával készítettünk. A találmány szerinti készítményeket klinikai kísérletekkel is kipróbáltuk; ez irányú tapasz-0$ talatainkat a 7. és 9. példában foglaltuk össze. V 3
