152179. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szalagok tekercselésénél az állandó szalagfeszítő-erő biztosítására
3 a 4. ábra felülnézetben, az 5. ábra pedig hátulnézetben szemlélteti. Az elvi működés az 1. ábra szerint a következő: Az 1 tárcsa kerületére gumi van vulkanizálva a jobb súrlódási viszonyok végett. Az 1 tárcsára a 2 és 3 görgök feszítik a 4 fóliát. Az 1 tárcsa 5 tengelyére szerelt 6 fékdobra a 7 fék hat. A fékezőerő beállítására és állandó értéken tartására szolgál a & kaoron eltolható 9 súly. Ugyancsak az 5 tengely körül foroghat el a 10 kétkarú emelő, melynek egyik karja végén a 11 mérőgörgő van, a másik karján pedig a 12 súly tologatható. A berendezés szalag nélküli helyzetében pontosan beállítható az ébresztendő szalagfeszítő erő megkívánt értéke. Ez egyszerűen úgy történhet, hogy a 11 mérőgörgőt megterheljük a megkívánt érték kétszeresével egyenlő súllyal, majd a 10 mérlegkart a 12 súly tologatásával kiegyenlítjük. Ezt követően, — a beállító súly eltávolítása után — a lefuttatandó szalagot az 1. ábra szerint befűzzük, all mérőgörgö körül vezetjük. A megkívánt feszítőerőhöz szükséges fékező nyomatékot a 9 súly tologatása révén a féken keresztül be lehet állítani. A fékezés beállítása aikkor megfelelő, ha a W mérlegkar a szalag mozgása közben egyensúlyban marad. Ebben az esetben biztos, hogy a szalagban valóságban a megkívánt értékű feszítőerő keletkezett. Ha a súrlódás csökkenése, vagy bármi egyéb ok miatt a szalagban ébresztett feszítőerő csökken, a szalag a 11 mérőgörgőt felfelé elmozdulni engedi, minek következtében a 12 súly a 13 rugó közvetítésével nyomást gyakorol a 8 karra, tehát növeli a fékezőerőt annyira, hogy az egyensúly ismét helyreálljon. Ha viszont a feszítőerő megnövekednek, a szalag á 11 görgőt lefelé húzza, minek következtében a 10 himba másik vége a 14 rugó közvetítésével oldja, ill. lazítja a fékezést, míg szintén helyre nem iáll az egyensúly. Ha üzemzavar ((szalagszakadás, roegszoralás • stb.) következnék be, amely természetesen meghaladja a berendezés kompenzáló képességét, a 10 himba hozzáér a 15,, ill. a 1# villamos érintkezőkhöz, melyeiken keresztül megfelelő hibajelet indít. Az elmondottakból következik, hogy a berendezés független a szalagban még az 1 dobra való felfutás előtt ébredő esetleges húzóerőtől és minden egyéb körülménytől Látható, hogy a szalagban valóságban ébredő feszítőerő a féktuskó nyomásának és a súrfó*dási tényezőnek a szorzatából adódik, természetesen figyelembe véve a féiktárcsa-étmérő és a feszítő tárcsa-átmérő aranyat. A tárcsák geometriai méretei állandók, hasonlóképpen állandónak tekinthetjük . a, féktuskónyomást.. A feszítőerő tehát, — eltekintve az esetleges- külső behatásoktól, — csupán a súrlódási tényező függvényében változhat. A változás lineáris. A súrlódási tényező viszont a féktárcsa kerületi sebességének a függvénye, végső fokon 4 tehát a szalagban keltett feszítőerő a tekercselési sebességgel változik. Ear a változás az esetek túlnyomó többségében nem számottevő. Előfordulhat azonban, 5, hogy egyes teikercsméretek készítése alkalmával a tekercselési sebesség egy munkadarab elkészülési ideje alatt egész nagyságrendekkel is változhat, és ez a körülmény magával hozza a súrlódási tényező jelentős változását. M Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen, abszolút tökéletes eljárás is adhat használható eredményt. Az így gyártott munkadarabok egyes menetéinek az előfeszítése ugyan nem egyenlő, azonban minden egyes munkadarabon 15 belül azonos lesz az előfeszítés menetenként! eloszlása. Így a gyártási szérián belül a tekercsek azonos szorosságúak lesznek. Egyenetlenség forrásai lehetnek még a tekercselési művelet sebességváltozásai alkalmával 2ft adódó dinamdkus jelenségek, melyek nem tekinthetők külső behatásoknak. Az egyenletes feszítőerőt biztosítani hivatott berendezésnek alkalmasnak kell lenni az itt felsorolt mind a négy egyenlőtlenségi ok kö-2.5 vetkezményeinek 'kiküszöbölésére, melyek tehát az alapanyag-tekercsek pillanatnyi átmérőjéből, a súrlódási tényező sebességétől való függéséből, a dinamikus jelenségekből és egyéb külső behatásokból adódhatnak. 30 Az előbbi egyszerű példában ismertetett szabályozási elv alapján működő találmány szerinti berendezés alkalmas ezen feladat megoldására. Részletesebb ismertetéshez még az alábbiakat szükséges megjegyezni: 35 A súrlódási tényező előfordulható értéke következtében a berendezés a feszítőerő megkívánt értékének kb. ±3©8 / 9 -os egyenlőtlenségéit képes kikompenzálnL Valamely egyenlőtlenségi ók tartós bekövetkezése a mérlegszerkezetnek 4P a kÖzépáBásbél való tartós kitérését eredményezi.. Ha az egyenlőtlenség a fenti határt meghaladja, a mérlegkar megnövekedett kitérése felhasználható oly értelmű hibajel keltésére, hogy a szabályozó berendezés kompen-43 záló képessége kimerült. Ha pedig az egyenlőtlenség ezt a határt is túllépi, a mérlegkar fokozatosan eléri valamelyik vóghelyzetét,, és megfelelő vezérlési szervek révén parancsot ad az üzem megállítására, Ez az eset szalag-50 szákadás, beszorulás, olajnak a féktárcsa kerületére való jutása stb. alkalmával következik be, A szabályozást a szalagban valóságban meglevő erőnek és a megkívántnak a különbsége 5ö * végzi. A teljes értékű szabályozás lehetőségének az a feltétele, hogy a feszítőerő megváltozása a szabályozó szerveken keresztül olyan mértékben befolyásolja a fékezőerőt, hogy az így előálló fékézőerő-változás okozta feszítoerő-60 változás az eredetileg keletkezettel egyenlő nagyságú, de ellentétes értelmű lévén, azt kiegyenlítse. Szükséges ezen felül az, hogy a mérlegszerkezet biztos egyensúlyi helyzetben legyen. 65 Az 1. ábra szerinti szalagvezetés esetén a 2
