152168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ioncserélő műgyanták előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Pótbejelentés a 145775 lajstromszámú törzs­szabadalomhoz Bejelentés napja: 1963. IX. 14. Közzététel napja: 1965. I. 23. | Megjelent: 1965. XII. 01. (MU—273) 152168 Szabadalmi osztály: 39 c Nemzetközi osztály: C 08, gl Decimái osztályozás: Feltaláló: ^ Dr. Mikes János vegyészmérnök, budapesti lakos Tulajdonos: Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás ioncserélő műgyanták előállítására A találmány a szabályozott térhálóságú ion­cserélők előállításának lényeges javítását tar­talmazza, az eddig ismert lépések nagyfokú egyszerűsítése és összevonása útján, újszerű és eddig használhatatlannak tekintett körülmények 5 bevezetésével, a 145.775 1. sz. törzsszabadalom-1., 3., 4. és 7. igénypontja szerinti eljárás to­vábbfejlesztése útján. A • stirol-bázisú modern monofunkciós ion­cserélők előállításának szokásos módja eddig io a D'Alelio-féle 1,366,007 és 1,366,000 sz. USP alapján stirolnak és divinilbenzolnak, ill. ha­sonló monomereknek kopolimerizálásával kez­dődött szuszpenziós rendszerben; a gyöngy­polimernek az elkülönítése, tisztítása és szári- J.5 tása után pedig további poliméranalóg reak­ciókban kellett bevezetni az ioncserélő csopor­tokat. Ez utóbbiakhoz számos eljárás külön megválasztandó duzzasztószerek, esetleg ponto­san szabályozott mennyiségének adagolását is 20 előírja. A találmány szerint a monomén(elegye)t olyan közegben oldjuk fel, amely az egész folyamat során megmarad és csak a poliméranalóg mó­don átalakított polimer különítendő el a közeg- 25 tői. A monomértartalniat 2—40% között választ­juk az inert oldószerre számítva, amely oldat homogén, egyfázisú rendszerben kerül a poli­merizációs folyamatba. Ennek a lehetőségnek a kidolgozása a kö- 30 vetkező gondolatra alapul: Az a meglepő jelen­ség, hogy molekulánként átlag kettőnél több funkció helyet viselő monomérelegy oldatának polimerizálásakor az oldószer az oldat és az iniciátor koncentráció viszonyai, a keverés és a hőfokszabályozás megszabjak az oldószerből kiváló polimer fizikai állagát, tehát szemcse­méretét, alakját, tömörségét, lehetővé tette olyan oldószer (keverék) megválasztását, amely­ben a megfelelő monoméri(elegy) oldva meg­felelő gyökös iniciátor hatására a kívánt fizikai állapotú polimert eredményezze anélkül, hogy a továbbiak szempontjából, káros vagy feles­leges szennyezés maradjon az oldatban. Az oldószer lehetőségekkel úgy gazdálkodunk, hogy a találmány szerint a polimert körülvevő közeg a továbbiakban lefolytatandó poliméranalóg reakciót né zavarja, a polimert esetleg a reak­cióhoz előnyös duzzadási állapotban tartsa és célszerűen a reagensek behatolását lehetővé tegye. Ilyen közegnek például kitűnő az 1,2 diklór­etán, amikor klórszulfonsawal szulfoklórozott polimer a oél, vagy benzin, amikor klórmetilez­ni akarjuk a polimert, vagy etilbenzol, ha kénsavval vagy óleummal akarunk szulfonálni, vagy dioxán, ha észtert akarunk elszappanosí­tani stb. stb. Oldószer keveréket is alkalma­zunk, például benzin-etilbenzol elegyet, amely­ből szulfonálás közben a benzin felesleg el-J52168

Next

/
Oldalképek
Tartalom