152149. lajstromszámú szabadalom • Eljárás peptidek előállítására

152149 3 H„N—R—CO-általános képletű vegyületet a III H2N—R—CO­—NH—R—CO­_NH—R—CO­NH—R—CO— NH—R—CO— -Y -X' II III d általános képletű vegyülettel — ahol a, b, c, d 0 vagy 1 és az indexek összege Ö, 1 vagy 2, Y balogénatomot, hidroxi- vagy azidocsoportot, adott esetben nitrált fenoxi-csoportot, fenil­merkapto-csoportot vagy valamely szervetlen vagy szerves savval képzett anhidnd maradékát jelenti, X' alkoxi-, amino-, monoalkilamino-, dialkilamino-csoportot vagy hidroxi-csoportot, ' valamely szervetlen vagy tercier szerves bázis­sal képzett só alakjában jelent és az R szimbó­lumok egy-egy, az «-amino- és kaboxil-csoport-15 20 25 jától mentes «-aminokarbonsav-maradékot je­lentenek, mi mellett az R maradékok közül leg­alább egy amino-csoportot tartalmaz és mi mel­lett valamennyi a II. és III. vegyületekben je­len levő amino-csoportok, a III. vegyület bal láncvégződésén levő «-amino-csoport kivételével, lehasítható védőcsoportokkal és/vagy hosszú­láncú alkoxikarbonil- vagy alkeniloxikarbonil­maradékokkal védve vannak — HY lehasítása közben az H2 N—R—€0—NH—R—€0--NH—R--CO-ni —NH—R—OO­—X' n2 IV általános képletű di-, tri- vagy tetrapeptiddé alakítjuk — ahol R és X' jelentése a fentiek szerinti, ni, n2 0 vagy 1 és valamennyi a mole­kulában jelenlevő amino-csoport a fent meg- 30 adott módon védve van — továbbá, hogy a ka­pott peptideket, amelyek egy aminocsoporton sem tartalmaznak hosszúláncú alkoxikarbonil­vagy alkeniloxikarbonil-maradékot, szelektíve lehasítható védőcsoportoknak legalább egy ilyen 35 maradékkal való kicserélése útján a megfelelő, hosszúláncú N-alkoxikarbonil- vagy alkeniloxi­karbonil-csoportokkal szubsztituált peptidekké alakítjuk, adott esetben a kapott terméket hid­raziddá alakítju.K ós az így kapott peptidről a 40 lehasítható védőcsop'orlokat lehasítjuk és .a ka­poti vegyületeket adott esetben savaddicios sókká alakítjuk. Az I. általános képletű peptides di-, tii- vagy 45 tetrapeptidek, amelyek «-amidszerűen összekap­csolt «-aminokarbonsavakból épülnek fel. Ezen aminosavak közül legalább az egyik bázisos ~-aminokarbonsav, vagyis olyan «-aminokarbon­sav, mely az «-amino-csoporton kívül még egy 50 további bázisos csoportot (mint —NH2 vagy —NH—C(NH)-NH2 ) hord. Ilyen bázisos amino­savak példái: lizin, arginin, ornitin, a, y-diami­novajsav és a, y-diaminopropionsav. A nem­bázisos a-aminokarbonsavak példái: szerin, fenil- 55 alanin, tirozin vagy leucin. Előnyben részesül­nek a dipeptidek és építőelemként a fontos aminosavak, különösen L-lizin. Az X szimbó­lummal többek között jelölt alkoxi-csoport kü­lönösen kis szénatomszámú alkoxi-csoport, mint (50 metoxi- vagy etoxi-csoport. A hosszúláncú al­koxikarbonil-, illetve alkeniloxikarbonil mara­dék a szénhidrogénláncban legalább 8, előnyö­sen 8—20, pl. 12, 14 vagy 16 C-atomot tartal­' maz. Az R szimbólumokkal jelölt maradékok 65 azonos vagy különböző a-aminokarbohsavakból vezethetők le. Hosszúláncú Not-alkoxikarbonil-csoportokat tartalmazó kiindulási anyagokat pl. úgy állít­hatunk elő, hogy önmagában ismert módon elő­állított 0=C—N—R-^COO-alkil általános kép­letű a-izociánkarbonsa vesztért, ahol R jelentése a fentiek szerinti, hosszúláncú alkohollal rea­gáltatunk. A hosszúláncú alkoxikarbonil-, illet­ve alkeniloxikarboml-csoportok megfelélő mó­don, a peptidképződés bekövetkezése után is bevezethetők a felszabadított aminocsoportokba. Alkoxikarbonil-, illetve alkeniloxikarbonil-cso­port továbbá úgy is bevezethetők szabad a-ami­no-csoportokba, hogy egy foszgénből és alkohol­ból előállítható alkoxikarbonilkloridot, illetve alkeniloxikarbonilkloridot szabad a-amino-cso­portot tartalmazó «-aminosavval, illetve pep­iiddel reagáltatunk. Miként az a peptidkémiában szokásos, a pep­tidkötésben részt nem vevő reaktív csoportokat a kondenzálás elől védjük. A karboxil-csoporto­kat illetően ezt egyszerű módon úgy érjük el, hogy a megfelelő észtert vagy amidot használ­juk vagy a karbonlit szervetlen vagy tercier szerves bázisá&l sóvá alakítjuk. A szabad amino­csoportokat pl. a megfelelő karbobenzoxi-szár­mazékká alakítással, pl. karbobenzoxikloridnak Schotten—'Baumann szerint való reagáltatásával védhetjük meg. A karbobenzoxi-védőcsoportot a végrehajtott kondenzálás után katalitikus hid­rogénezéssel újra lehasíthatjuk. A kiindulási anyagban mindenkor jelenlevő hosszúláncú N­-alkoxikarbonil-, illetve N-alkeniloxikarbonil­csoportok a kondenzálásnál ugyancsak védő­csoportokként szerepelhetnek. Az aminosavak megvédésének további lehetősége abban van, hogy azokat ftalil-származékokká alakíthatjuk, pl. az aminosavnak, illetve a pepiidnek ftálsav­%

Next

/
Oldalképek
Tartalom