152149. lajstromszámú szabadalom • Eljárás peptidek előállítására
iSM4§' anhidriddel való hevítése útján. A kondenzálás lezajlása után hidrazidok hozzáadásával és sósavas kezeléssel is szabaddá tehetjük az aminocsoportokat. Az amino-csoportokat formil-maradékokkal is védhetjük, mely célból az aminosavakat, illetve' peptideket ecetsavanhidrid jelenlétében hangyasavval hozzuk reakcióba. Ha a molekulában formil- és karbobenzoximaradékkal védett amino-csoportok vannak, szelektív lehasítás hajtható végre, amennyiben pl. csak a karbobenzoxi-csoportokat távolítjuk el katalitikus hidrogénezésselj vagy brómhidrogén/ecetsavval, amikor is a formil-csoportok változatlanok maradnak. De a formil-csoportokat is szelektíve lehasíthatjuk, pl. hidegben ásványi savakkal, amikor viszont a karbobenzoxicsoportok maradnak változatlanok. Ily módon lehetségessé válik a hosszúláncú N-alkoxikarbonil-, illetve N-alkeniloxikarbonil-csoportokat a peptidkondenzáció végrehajtása után is bevinni, pl. a megfelelő savklorid, pl. cetiloxikarbonilkloriddal való reakció segítségével. A következőkben a találmány szerinti eljárás néhány foganatosítási módját közelebbről ismertetjük. Karbodiimid-módszer Ezt a módszert akkor alkalmazhatjuk, ha kiindulási anyagként II. képletű vegyületet, ahol Y = OH, tehát szabad végállású karboxilcsoporttal rendelkező aminokarbonsavat, illetve di- vagy tri-peptidet használunk. A módszer lényege az, hogy a II. és III. képletnek megfelelő két peptid építőelem kondenzálását kondenzálószer, mint karbodiimid, pl. diciklohexilkarbodiimid vagy karbonildiimidazol jelenlétében hajtjuk végre. A reakciót előnyösen alacsony hőmérsékleten, oldószerben, mint pl. kloroformban, dimetilformamidban, eceteszterben játszatjuk le, mi mellett a keletkező karbamidot szűréssel eltávolítjuk, a pepiidnek azonban az oldatban kell maradnia, azután a szűrletből elkülöníthető. Azid-módszer E módszer szerint a peptidkötést valamely savazid i(Y = N3 ) és valamely amino-csoport közötti kölcsönhatással alakítjuk ki. Az azidot úgy kapjuk megv hogy a megfelflő savhidrazidot salétromsavval reagáltatjuk. A reakciót célszerűen oldatban, pl. eceteszterben, dimetilformamidban stb., adott esetben ecetsav jelenlétében, alacsony hőmérsékleten hajtjuk végbe. Savklorid-módszer Ezt a módszert az jellemzi, hogy a peptidkötést savklorid (Y = Cl) és amino-csoport reakciójával alakítjuk ki. Célszerű tionilklöriddal kapott karbobenzoxiaminosavkloridból kiindulni, amelyet aminosaveszterrel (X' = alkoxi), bázis jelenlétében, hűtés közben hozunk reakcióba. B Szintézis vegyes anhidridek alkalmazásával Ez a szintézis abból áll, hogy a peptidkötés kondenzálásában résztvevő —COY karboxil-5 funkciót a peptidkémiában szokásos szervetlen vagy szerves savakkal képzett vegyes anhidrid alakjában alkalmazzuk. Célszerűen úgy járunk el, hogy a II. képlet szerinti vegyületet, ahol Y = OH, közömbös 10 oldószerben, mint pl. tetrahidrofuránban, bázissal, pl. trietilaminnal kezeljük, az így kapott sót alacsony hőmérsékleten klórszénsa vesztérrel hozzuk reakcióba és a keletkezett vegyes anhidridet izolálás nélkül a III. képlet szerinti 15 vegyülettel, pl. aminokarbonsaveszterrel (X' = = alkoxi), vagy valamely aminokarbonsav nátriumsójával (X' =• ONa) reagáltatjuk. Klórszénsaveszterként pl. metil-, etil- vagy terc. butilesztert használhatunk. A reaktív anhidri-20 dek előállításához többek között kéntrioxid dimetilformamidban, továbbá dietilklórfoszfit £(C2 H 5 0) 2 P—Cl] vagy tetraetilpirofoszfit [(C2 H 5 0) 2 P—O—P(OC 2 H 6 } 2 ] jön tekintetbe. 25 Szintézis aktivált észter használatával E szintézis lényege az, hogy a II. képlet szerinti vegyület —COY ' karbonil-funkciója, úgynevezett aktivált észter alakjában, pl. mint p-nitrofenileszter van jelen. Ezt védett aminokarbonsavból piridin jelenlétében di-p-nitrofenilszulfit (N02^C 6 H 4 —SO^—CÄ—N02) segítségével állíthatjuk elő, mely vegyület aminosaveszterrel (a III. képletben X' — alkoxi) közönséges hőmérsékleten peptidkötést alakít ki. A reakcióterméket kristályosítással dolgozhatjuk fel. Aktivált észterként pl. p-nitrofenil-, 3,5--dinitrofenil- vagy tiofenilesztert használhatunk. Az alábbi példákban az alábbi rövidítéseket használjuk: 30 35 40 45 50 55 60 65 Z = karbobenzoxi = C6 H 5 —CH 2 OCODab = a, y-diaminobutiril = _HN—CH—CO(CH2 ) 2 Lys — lizil Orn = ornitil NH2 = —HN—CH—CO(CH2 ) 4 NH2 ; = —HN—CH—CO(CH2 ) 3 NH, 1. példa: Na-cetiloxikarbonil-(N£-Z)-L-Lys-(Nf-Z)-L-Lys-OCH3 18,3 g (33,3 mmol) N«-cetiloxikarbonil-Ní-Z)-L-Lys-OH-t 150 ml absz. tetrahidrofuránban 3