152091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fungicid szerek előállítására

1520! 7 Látható a fenti táblázatból, hogy a találmány szerinti (1) hatóanyag erősebb fertőzésgátló hatással rendelkezik, mint az összehasonlításul alkalmazott E és F hatóanyagok. 5 IV. Növények általi elviselhetőség. 1. Csepp-fúrási kísérlet babnövények elsődleges levelein. 10 Módszer: Bokorbab-növények (cserépben termesztett ,,Saxa"-fajtájú növények) csaknem teljesen kifejlődött elsődleges leveleinek felső lapjára le- 15 velenként 2 csepp vizes szuszpenziót helyeztünk a vizsgálandó fungicid hatóanyagból. A hatóanyag-szuszpenziót polioxietilén-szorbitán-monooleát segítségével készítettük, 1 : 1 arányban alkalmazva a szuszpendálószert. Azután a 20 levelet alulról tűvel keresztülszúrtuk, úgy, hogy a szúrás a cseppen keresztül haladjon. A kapott eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze: 25 9. táblázat A fungicid hatóanyagok fitotoxikussága babnövények levél-szövete ellen . 30 Nekrozisos zónák képződése a szúrási hely körül, egy héttel a kezelés után; a nekrozisos zónák átmérője mm-ben: (koncentrációnként 4—4 szúrási hely 35 átlagértéke) Hatóanyag Hatóanyag . 5,0 2,0 koncentráció, % 1,0 0,5 0,2 (1) 0 0 0 0 0 B C D 1,0 1,5 7,5 0,75 1,0 4,5 0,5 0,5 3,25 2,75 2,0 Ellenőrző kísérlet (vízcsepp) 0 0 0 0 0 2. Növények permetezése. 50 Fiatal zab-, búza-, tök-, uborka-, bokorbab-és paradicsom-növényeket, továbbá szőlő-dugványokat (,,Szilváni"-fajta) és almát a vizsgálandó hatóanyagot 1 : 1 arányban alkalmazott polioxietilén-szorbitán-monooleát segítségével 55 készített szuszpenziójával lecsepegően vizesre permeteztünk. A találmány szerinti (1) hatóanyag még a legnagyobb, 0,4%, ill. 0,5% koncentrációban is általában igen jó elviselhetőséget mutatott és különösen az ismert D ható- 6(1 anyaggal összehasonlítva messzemenően jobbnak bizonyult. A találmány szerinti hatóanyagok esetében tehát a kitűnő, széleskörű fungicid hatás és a különösen lisztharmat ellen jó fertőzésgátló . 65 8 hatás egyben a növények' általi különösen jó elviselhetcséggel jár együtt. A találmány szerinti 4-helyértesített 2,6-diklór-3.5-dicián-4-aril-piridinek a megfelelő 4--helyettesített 3,5-dieián-6-hidroxi-2-piriclon vegyületekből állíthatók elő, valamely klórozószerrel oldószer jelenlétében vagy anélkül történő reagáltatás útján. Kiindulóanyagokként pl. a következők jöhetnek tekintetbe: 4-fenil-, 4-o-tolil-, 4-m-tolil-, 4-p-tolil-, 4-(o-metoxifeni])-, 4-(m-metoxifenil)-, 4-(p-metoxifenil)-, 4-(o-hidroxifenil)-, 4-(m-hidröxiíenil)-, 4-(p-hidroxifenil)-, 4-(.alía-naftil)~, 4-(béta-naftü)~, 4-(o-halogénfenil)-, 4-(m-haiogénfenil)-, 4-(p-halogénfenil)-, 4-(o-nitroíenil)-, 4-(m-nitrofenil)-, 4-(p-nitrofenil)-, 4-(o-aminoíenil)-, 4-(m-aminofé^ nil)-, 4-(p~aminofenü-, 4-(o-dialkilammofenil)-, 4-(m-dialkilaminofenil)-, és 4-(p-dialkilaminofeníl)-3,5-dicián-6-hidroxi-2-piridon. Klórozószerként pl. foszforpentaklorid, foszforoxiklorid, foszfortriklorid, tionilklorid, szulfurilklorid vagy ezek elegyei alkalmazhatók, oldószer hozzáadásával, vagy anélkül. Oldószerként előnyösen a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerek, mint benzol, klórbenzol, dimetilformamid, tercier bázisok, mint piridin, kinolin, trietilamin, tributilamin, dimetilanilin vagy ezek egymással vagy más közömbös oldószerekkel képzett elegyei használhatók. A reakció már szobahőmérsékleten végbemegy, előnyös azonban, ha a reakcióelegyet egy ideig melegítjük vagy forraljuk. A reakció általában 0,5—10 óra alatt megy végbe, az alkalmazott reakciókörülményektől függően. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek új, az irodalomban eddig nem ismertetett termékek. Hasonló vegyületek közül csupán a 2,6-diklór-3,5-dicián-4-metil-piridin és a megfelelő 4-etil-vegyület volt az irodalomban (Collection of Czechoslovak Chemical Communications, 25, 2173 (I960)] ismertetve; fungicid hatásuk azonban ezeknek sem volt ismeretes. Az előállítási eljárás kiindulóanyagául szolgáló 4-aril-3,5~dicián-6-hidroxi-2-piridm vegyületek részben már ismeretesek [vö.: Journal of the Chemical Society, 117, 473 (1920)]. Előállításuk oly módon történik, hogy 2 mól ciánecetamidot valamely bázisos kondenzálószer jelenlétében a megfelelő aromás aldehiddel kondenzáltatunk. A ciánecetamidot adott esetben „in situ" állíthatjuk elő ciánecetsavészterből és ammóniából vagy klórecetsavészterből kálium- vagy nátriumcianiddal és ammóniával. E célra kondenzálószerként pl. ammónia, továbbá nátrium- vagy káliumhidroxid, nátriumvagy káliumalkoholátok alkalmazhatók. Aldehidként a következők jöhetnek tekintetbe: acetaldehid, propionaldehid, butiraldehid, izobutiraldehid, 3-metil-butanál, benzaldehid, o-, m-, vagy p-tolilaldehid, a-, m- vagy p-metoxibenzaldehid, o-, m- vagy p-hidroxibenzaldehid, o-, m- vagy p-klórbenzaldehid, 0-, m- vagy p-brómbenzaldehid, o-, m- vagy p-nitrobenzaidehid, o-, m- vagy p-aminobenzaldehid, o-, mvagy p-dialkilaminobenzaldehid, (amelyben az 4