151962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 5-nitropirrol-származékok előállítására

S zid-csoportnak tioamiddá vagy tiohidraziddá való átalakítására, a vegyület N02 csoportjának megváltoztatása nélkül. Így pl. eljárhatunk oly módon, hogy a (VII) általános képletnek megfelelő vegyületet fősz- 5 forpentaszulfiddal reagáltatjuk. Ezt a reakciót előnyösen a reagáló anyagok lényegileg ekvi­molekuláris mennyiségekben való alkalmazásá­val, valamely oldószerben, pl benzolban foly­tathatjuk le. 10 7. A csatolt rajz szerinti (VIII) általános kép­letnek megfelelő vegyületek (e képletben R je­lentése megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel) előállíthatók valamely, a csatolt rajz szerinti (IX) általános képletnek megfelelő nit- 15 ril (amelyben R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) tioacetamiddal való reagáltatása útján. Ezt a reakciót előnyösen 20 C° körüli hőmér­sékleten, sósavval telített dimetilformamid je- 20 lenlétében folytathatjuk le. 8. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyü­letek előállíthatók továbbá oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (X) általános képletnek megfelelő pirrol-származékot (e kép- 25 létben X, R, Rx és R 2 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel) nitrálunk. A nitrálást előnyösen salétromsavval, ecet­savanhidrid jelenlétében folytathatjuk le, 0 C°- 80 nál alacsonyabb hőmérsékleten. 9. Egyes (I) általános képletű vegyületek elő­állíthatók más (I) általános képletű vegyületek­ből kiindulva, bármely oly módszerrel, amely lehetővé teszi valamely gyök bevitelét a mole- 35 kulába vagy valamely jelenlevő gyök átalakítá­sát valamely más, ugyancsak az (I) általános képlet meghatározásának körébe eső gyökké1, így pl. a szokásos módszerek alkalmazásával be­vihetünk alkilgyököket a pirrol-gyűrű nitrogén- 40 atomjára, vagy pedig a vegyületben jelenlevő ciano-csoportot amidino-, karbamoil- vagy kar­boxilcsoporttá alakíthatjuk át ismert módsze­rek alkalmazásával. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, 45 amelyekben R helyén egy esetleg helyettesített alkilgyök vagy aralkilgyök áll, míg a képletben szereplő többi általános jel jelentése megegye­zik a fenti meghatározás szerintivel, előállítha­tók oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz 5Q szerinti (XI) általános képletnek megfelelő reakcióképes észtert (e képletben R egy eset­leg helyettsített alkilgyököt vagy egy aralkil­gyököt, Y pedig halogénatomot, kénsav- vagy szulfonsovészter-maradékot képvisel) valamely, 55 a csatolt rajz szerinti (XII) általános képletű 5-nitro-pirrol (e képletben X, Rt és R 2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás sezrintivel) alkáli-származékával (amely esetleg „in situ" is előállítható) hozunk reakcióba. Ezt a reakciót sg valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. dimetilformamidban, előnyösen az oldószer forrpontjának megfelelő hőmérsék­leten folytathatjuk le. Ha (XI) általános képletű észterként kénsavésztert alkalmazunk, akkor gg 6 előnyösen oly vegyületeket alkalmazhatunk, amelyekben Y metoxiszulfoniloxi- vagy etoxi­szulfomloxi-csoportot képvisel. Ha szulfonsav­észtert alkalmazunk (XI) általános képletű ész­tarként, akkor előnyösen oly vegyületet alkal­mazunk, amelyben Y metánszulfoniloxi-, etán­szulfoniloxi-, benzolszulfoniloxi- vagy p-toluol­szulfoniloxi-csoportot képvisel. A vegyület egyes gyökeinek átalakításán ala­puló előállítási módszer különösen oly (I) álta­lános képletű vegyületek előállítása esetén bír fontossággal, amelyekben X oxigénatomot, Rx és/vagy R2 pedig helyettesített alkilgyököt kép­visel, így pl. olyan vegyületek esetében, ame­lyekben Rx és/vagy R 2 amidinoalkil-, karbamoil­alkil- vagy karboxialkil-gyököt képvisel, kiin­dulóanyagként az oly megfelelő vegyületeket alkalmazhatjuk, amelyekben Rx és/vagy R 2 cianoalkil-gyököt képvisel és ezeket a nitril­vegyületek amídinokká, amidokká, ill. savakká való átalakítására ismert és az irodalomban közölt módszerek segítségével alakíthatjuk át az említett végtermékekké. A találmány szerinti (I) általános képletű ve­gyületek, amelyek bázisos jellegűek, önmaguk­ban ismert módszerek segítségével valamely savval képzett addíciós sóvá alakíthatók át. E célból pl. oly módon járhatunk el, hogy az (I) általános képletnek megfelelő vegyületet vala­mely . megfelelő oldószerben a kívánt savval reagáltatjuk; a képződött só, esetleg az oldat bepárlása után, kiválik az oldatból és szűréssel vagy dekantálással elkülöníthető a reakcióelegy­ből. A savakkal képezett addíciós sók példáiként különösen az ásványi savakkal képezett sókat, pl. hidrokloridokat, nitrátokat, foszfátokat vagy szulfátokat, vagy a szerves savakkal képezett sókat, pl. acetátokat, propionátokat, maleáto­kat, fumarátokat, szukcinátokat, benzoátokat, pikrátokat, szalicilátokat, metánszulfonátokat vagy p-toluolszulfonátokat, továbbá az említett savak helyettesített származékaival képezett sókat említhetjük. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyü­letek és adott esetben ezek sói értékes kemo^ terápiás tulajdonságokat, mutatnak; e vegyüle­tek különösen baktériumellenes, vírusellenes szerekként, valamint protozoák, mint bizonyos amöba-íajták, pl. Entamoeba histolytica, tricho­monas-fajok, pl. Trichomonas vaginalis és his­tomonas-fajok által okozott fertőzések gyógy­kezelésére szolgáló szerekként kerülhetnek gyó­gyászati alkalmazásra. Emellett e vegyületek értékes fájdalomcsillapító hatással is rendelkez­nek. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyü­letek sorában azok mutatkoznak a leghatásosab­baknak, amelyekben R alkilgyököt, X oxigén­atomot, RÍ hidrogénatomot, R2 pedig alkil- vagy hidroxialkil-gyököt képvisel. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi­teli módjait közelebbről az alábbi példák szem­léltetik; megjegyzendő azonban, hogy a talál-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom