151962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 5-nitropirrol-származékok előállítására
S zid-csoportnak tioamiddá vagy tiohidraziddá való átalakítására, a vegyület N02 csoportjának megváltoztatása nélkül. Így pl. eljárhatunk oly módon, hogy a (VII) általános képletnek megfelelő vegyületet fősz- 5 forpentaszulfiddal reagáltatjuk. Ezt a reakciót előnyösen a reagáló anyagok lényegileg ekvimolekuláris mennyiségekben való alkalmazásával, valamely oldószerben, pl benzolban folytathatjuk le. 10 7. A csatolt rajz szerinti (VIII) általános képletnek megfelelő vegyületek (e képletben R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) előállíthatók valamely, a csatolt rajz szerinti (IX) általános képletnek megfelelő nit- 15 ril (amelyben R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) tioacetamiddal való reagáltatása útján. Ezt a reakciót előnyösen 20 C° körüli hőmérsékleten, sósavval telített dimetilformamid je- 20 lenlétében folytathatjuk le. 8. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek előállíthatók továbbá oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (X) általános képletnek megfelelő pirrol-származékot (e kép- 25 létben X, R, Rx és R 2 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel) nitrálunk. A nitrálást előnyösen salétromsavval, ecetsavanhidrid jelenlétében folytathatjuk le, 0 C°- 80 nál alacsonyabb hőmérsékleten. 9. Egyes (I) általános képletű vegyületek előállíthatók más (I) általános képletű vegyületekből kiindulva, bármely oly módszerrel, amely lehetővé teszi valamely gyök bevitelét a mole- 35 kulába vagy valamely jelenlevő gyök átalakítását valamely más, ugyancsak az (I) általános képlet meghatározásának körébe eső gyökké1, így pl. a szokásos módszerek alkalmazásával bevihetünk alkilgyököket a pirrol-gyűrű nitrogén- 40 atomjára, vagy pedig a vegyületben jelenlevő ciano-csoportot amidino-, karbamoil- vagy karboxilcsoporttá alakíthatjuk át ismert módszerek alkalmazásával. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, 45 amelyekben R helyén egy esetleg helyettesített alkilgyök vagy aralkilgyök áll, míg a képletben szereplő többi általános jel jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, előállíthatók oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz 5Q szerinti (XI) általános képletnek megfelelő reakcióképes észtert (e képletben R egy esetleg helyettsített alkilgyököt vagy egy aralkilgyököt, Y pedig halogénatomot, kénsav- vagy szulfonsovészter-maradékot képvisel) valamely, 55 a csatolt rajz szerinti (XII) általános képletű 5-nitro-pirrol (e képletben X, Rt és R 2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás sezrintivel) alkáli-származékával (amely esetleg „in situ" is előállítható) hozunk reakcióba. Ezt a reakciót sg valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. dimetilformamidban, előnyösen az oldószer forrpontjának megfelelő hőmérsékleten folytathatjuk le. Ha (XI) általános képletű észterként kénsavésztert alkalmazunk, akkor gg 6 előnyösen oly vegyületeket alkalmazhatunk, amelyekben Y metoxiszulfoniloxi- vagy etoxiszulfomloxi-csoportot képvisel. Ha szulfonsavésztert alkalmazunk (XI) általános képletű észtarként, akkor előnyösen oly vegyületet alkalmazunk, amelyben Y metánszulfoniloxi-, etánszulfoniloxi-, benzolszulfoniloxi- vagy p-toluolszulfoniloxi-csoportot képvisel. A vegyület egyes gyökeinek átalakításán alapuló előállítási módszer különösen oly (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén bír fontossággal, amelyekben X oxigénatomot, Rx és/vagy R2 pedig helyettesített alkilgyököt képvisel, így pl. olyan vegyületek esetében, amelyekben Rx és/vagy R 2 amidinoalkil-, karbamoilalkil- vagy karboxialkil-gyököt képvisel, kiindulóanyagként az oly megfelelő vegyületeket alkalmazhatjuk, amelyekben Rx és/vagy R 2 cianoalkil-gyököt képvisel és ezeket a nitrilvegyületek amídinokká, amidokká, ill. savakká való átalakítására ismert és az irodalomban közölt módszerek segítségével alakíthatjuk át az említett végtermékekké. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek, amelyek bázisos jellegűek, önmagukban ismert módszerek segítségével valamely savval képzett addíciós sóvá alakíthatók át. E célból pl. oly módon járhatunk el, hogy az (I) általános képletnek megfelelő vegyületet valamely . megfelelő oldószerben a kívánt savval reagáltatjuk; a képződött só, esetleg az oldat bepárlása után, kiválik az oldatból és szűréssel vagy dekantálással elkülöníthető a reakcióelegyből. A savakkal képezett addíciós sók példáiként különösen az ásványi savakkal képezett sókat, pl. hidrokloridokat, nitrátokat, foszfátokat vagy szulfátokat, vagy a szerves savakkal képezett sókat, pl. acetátokat, propionátokat, maleátokat, fumarátokat, szukcinátokat, benzoátokat, pikrátokat, szalicilátokat, metánszulfonátokat vagy p-toluolszulfonátokat, továbbá az említett savak helyettesített származékaival képezett sókat említhetjük. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek és adott esetben ezek sói értékes kemo^ terápiás tulajdonságokat, mutatnak; e vegyületek különösen baktériumellenes, vírusellenes szerekként, valamint protozoák, mint bizonyos amöba-íajták, pl. Entamoeba histolytica, trichomonas-fajok, pl. Trichomonas vaginalis és histomonas-fajok által okozott fertőzések gyógykezelésére szolgáló szerekként kerülhetnek gyógyászati alkalmazásra. Emellett e vegyületek értékes fájdalomcsillapító hatással is rendelkeznek. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek sorában azok mutatkoznak a leghatásosabbaknak, amelyekben R alkilgyököt, X oxigénatomot, RÍ hidrogénatomot, R2 pedig alkil- vagy hidroxialkil-gyököt képvisel. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a talál-3
