151884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új imidazol-származékok előállítására
151884 származék 1-helyzetében levő —CH2 COOH helyettesítőjét —CH2 CN, —CH 2 COÖRi' vagy —CH2 CONR 2 R 3 csoporttá alakítjuk át (ez utóbbi képletekben R2 és R 3 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, míg R^ jelentése 5 az Rr fenti meghatározásában szereplő csoportokra terjed ki, a hidrogénatom kivételével). A -kiindulóanyagként felhasználásra kerülő nitroimidazolZ csoportjának oxidálása pl. krómsavval vagy valamely permanganáttal, mint ká- 10 liumpermanganáttal történhet. A (II)' képletű nitroimidazol kiindulóanyag oxidációja útján kapott 2-metil-5-nitro-imidazol-l-íi-ecetsav —CH2COOH helyettesítője önmagukban ismert módszerek szerint alakítható át 15 az említett —CH2 CN, —CHaCOORx', ill. —CH2CONR 2 R 3 csoportokká, a megfelelő (I) általános képletű termék előállítása céljából, így pl. eljárhatunk oly módon, hogy a fent említett savak valamely alkohollal, kondenzálószer, 20 mint pl, kénsav jelenlétében reagáltatva észterezzük, vagy,, tionilkloriddal vagy foszforpentakloriddal savkloriddá alakítjuk át és ezt reagáltatjuk valamely alkohollal a kívánt (I) általános képletű észter (amelyben tehát. .X = 215 = -COOR1') előállítása céljából. Az amidok előállítása oly módon is történhet, hogy a fent említett sav valamely észterét a megfelelő aminnal reagáltatjuk. A 2-metil-5-nitro-imidazol-1-il-ecetsav-amid pl. foszforoxikloriddal való 30 kezelés útján dehidratálható is, amikoris a megfelelő acetonitrilhez jutunk. A (II) általános képletű közbenső termékek, amelyek képletében Z a -^CH2OH 'csoportot képviseli, önmagukban ismert módszerekkel ál- 35 líthatók elő. Az olyan (II) általános képletű közbenső termékek, amelyekben Z a —CHO csoportot képviseli, a megfelelő (II) képletű alkohol (amelyben tehát Z egy —CH2OH csoportot jelent) oxidációja útján állíthatók elő, 40 vagy pedig valamely, a csatolt rajz szerinti (III) általános képletnek megfelelő, etilénszerű telítetlen szénhidrogén-csoportot tartalmazó vegyület (e képletben Q hidrogénatomot, rövidszénláncú alkilcsoportot vagy árucsoportot je- 45 lenthet) oxidációja útján. Ez utóbbi esetben, amikor az etiléhszerűen telítetlen (III) képletű vegyületet oxidáljuk, a közbenső termékként képződő aldehidet nem szükséges elkülöníteni, hanem közvetlenül tovább alakítható át a meg- 50 'felelő (I) képletű savvá. A (II) általános képletű aldehidek, amelyek képletében tehát Z a —CHO csoportot képviseli, előállíthatók oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (IV) általános képletnek 55 megfelelő acetált (e képletben R hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkilcsoportot képvisel) az acetálok hidrolizálására ismeretes módszerek szerint hidrolízisnek vetünk alá. Maguk a (IV) képletnek megfelelő acetálok a 2-metil-4- go (vagy 5-) -nitro-imidazol valamely Hal-CH2 CH(OCH 2 R) 2 általános képletű vegyülettel való reagáltatása útján állíthatók elő (ez utóbbi képletben Hal 65 halogénatomot jelent, míg R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel). E leírásban „ismert módszerek" alatt oly módszereket; értünk, amelyeket már eddig is alkalmaztak vagy kémiai irodalomban leírtak. Ha az (I) általános képletnek megfelelő imidazol-származékokat sóik alakjában alkalmazzuk gyógyászati célókra, akkor természetesen csupán olyan sók jöhetnek e célra tekintetbe, amelyek anionja az alkalmazott gyógyászati adagokban viszonylag ártalmatlan az állati szervezetre, tehát amelyekben az anion vagy egyéb gyök által kiváltott esetleges mellékhatások nem rontják le vagy befolyásolják károsan a vegyület előnyös gyógyászati tulajdonságait; ezt tehát azt jelenti, hogy csupán nem-toxikus sók alkalmasak gyógyászati felhasználásra. Az ilyen célra alkalmas addíciós sók példáiként az erős savakkal képezett sók, mint a hidrohalogenidek (pl. hidrokloridok), foszfátok, szulfátok, metánszulfonátok, izotionátok és etándiszulfonátok említhetők. Ezeket a sókat az (I) képletű bázisokból a savakkal képezett addíciós sók előállítására általában ismeretes módszerekkel állíthatjuk elő. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a bázist valamely oldószer jelenlétében a kívánt nem-toxikus sav egyenértékű mennyiségével elegyítjük, majd a képződött sót — szükség esetén az oldószer részleges vagy teljes elpárologtatása után — szűréssel elkülönítjük a reakcióelegyből. Az így előállított sók tisztítása átvkristályosítással vagy bármely más szokásos ismert módszerrel történhet. Az (I) általános képletnek megfelelő savak (amelyekben tehát X = COOH) alkálifém-, am-mónium- és aminsói ugyancsak hasonló módszerekkel állíthatók elő, mint amilyeneket a savakkal képezett addíciós sók esetében említettünk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 5,4 ml krómsav oldatot, (amelyet 54 g krómtrioxidból és 47 ml tömény kénsavból állítottunk elő és 200 ml-re hígítottunk vízzel), cseppenként hozzáadunk 1,51 g l-(2'-hidroxietil)-2--metil-5-nitro-imidazol 15 ml forró vízzel készített szuszpenziójához. Exoterm reakció következik l§e és az oldat felforr. A forrás megszűnte után a kapott zöld színű oldatot 5 percig vízfürdőn hevítjük, majd lehűtjük és forró etilacetáttal többször extraháljuk. Az egyesített etilacetátos kivonatot szárítjuk és bepároljuk; ily módon 0,9 g nyers savát kapunk. Etanol és könnyűbenzin (forrponthátárok: 40—60 C°) elegyéből történő átkristályosítás után 176—178 C°-on olvadó 2-metil-5-nítro-imidazol-l-il-ecet. Savat kapunk. 2, példa: 0,5 g 2-metil-5-mtro-iimdazol-l-il-ecetsavat (előállítva az első példában leírt módon) 0,63 g 2
