151877. lajstromszámú szabadalom • Sínjárművek középütközős kapcsolóit középső helyzetbe állító berendezés

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. X. 05. (KÖ—1731) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1961. X. 07. Közzététel napja: 1964. IX. 25. Megjelent: 1965. X. 01. 151877 Szabadalmi osztály: 20 e 1—22 Nemzetközi osztály: B 61 g Decimái osztályozás: Feltalálók: Pierre Baronnet mérnök, Croissy, Franciaország Axel Schelle, mérnök, München, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Knorr—Bremse Kommanditgesellschaft, München Német Szövetségi Köztársaság Sínjárművek középütközős kapcsolóit középső helyzetbe állító berendezés A jelen találmány sínjárművek kardáncsúk­lóval felfüggesztett középütközős kapcsolóinak a közephelyzetbe való visszaállítására alkalmas berendezés és célja az, hogy a berendezés üzembiztos működés mellett egyszerű szerke­zetű és olcsó legyen, továbbá, hogy minél ke­vesebb karbantartási munkát igényeljen. E célokat a találmány értelmében úgy érjük el, hogy a középütközős kapcsolófejet tartó, a jármű alvázán ismert módon kardánosan és rugalmasan megerősített kapcsolórúdon egy alatta levő, vízszintes csap körül elfordítható rugótányér van megerősítve, amely közvetíté­sével egy másik, az előbb említett rugótányéF-hoz képest közbenső vezeték révén koaxiálisán eltolható rugótányérra támaszkodik és ez utób­bi a jármű keresztirányában egymás mellett elhelyezett, a rugótányérok tengelyirányával legalább közelítően párhuzamos lábakkal van ellátva, amelyek a járműalvázon levő támaszo­kon fekszenek fel. Ha a találmány további kialakítása értelmé­ben az említett lábak hosszuk irányában egyenként beállíthatók, akkor a kapcsolói ej et könnyen és gyorsan lehet középhelyzetébe vinni, tehát mind a függőleges mind a víz­szintes irányú beállítás könnyű. Abból a célból, hogy a kapcsolófej közép­helyzetét pontosan és hiszterizis-jelenségek nél­kül lehessen pontosan megihatározni, a talál-10 15 20 25 30 mány szerint az egyik említett rugótányérral egy további, előfeszültség alatt álló nyomó­rugó kapcsolódik, amelyre a másik rugótányér egy ütköző közvetítésével támaszkodik, de oly­képp, hogy ez a támaszkodás csak az először említett nyomórugó bizonyos fokú összenyo­módása után történik meg. Szükség van természetesén arra, hogy a ta­lálmány szerinti berendezést kedvező módon helyezzük el a járművön, mely célból a rugó­tányérok közös tengelye a jármű kereszt-ten­gelyével párhuzamos, ferdén lefelé és hátrafelé hajló síkban helyezkedik el. A rajz a találmány példaképpen választott kiviteli alakját az 1. ábrán hosszmetszetben, a 2. ábrán pedig a II—II vonal szerinti metszet­ben szemlélteti. Az 1 kapcsolőrúd az 1? ábra szerint balol­dali végén egy fel nem rajzolt középütközős kapcsolófejet hordoz, másik, vége pedig egy ugyancsak fel nem tüntetett kardáncsuklóval, továbbá egy húzó- és nyomóberendezés révén a járműalvázzal úgy függ össze, hogy minden irányban mozgatható. Emellett ez az 1 kap­csolőrúd hosszirányban — szokott módon — rugalmasan utánaenged. E kapcsolórúdon a béklyó alakban kiképzett ,3 ágyazótömb van, iamelynek 7 forgáscsapja körül az: 5 rugótányér fordulhat el. A rugótányér, úgy amint a be­vezetésben már említettük az 1 kapcsolőrúd 151877

Next

/
Oldalképek
Tartalom