151862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületkezelt pigmentek előállítására
5 fénsavas ammóniumsót, dioktilammómumtrimellitátot, butil-sztearil-ammóniumpiromellitátot, hexaklór-endometilén-tetrahidrof tálsavas ammóniumsók monooktilészterét, naftáisav monoglikolklórhidrinészterének ammóriiumsóját, N-dilaUril-ítálsavamjd nátriumsóját, ammónium-fenilglikolátot, monooktilammóniumhomoftalátot, monolauril-ammóniumfeniléndiacetátot stb., továbbá alkilborátok alkohollal képezett alkoxosavait, így pl. a vicinális diolokat tartalmazó vegyületekből képzett bisz-diol-bórsavészterek alkálisóit. Kationaktív -ónium és -inium szerves bázisok vizoldható sóiként előnyösen alkalmazhatunk kvaternér alkilammóniumsókat, alkil-piridiniumsőkat, kvaternér alkilfoszfóniumsókat, kvaternér alkilarzóniumsókat és alkíl-szulfóniurhsókat, így pl. dicetildimetilammóniumbromidot, dodecilpiridiniumkloridot, trifenildodecilfoszfóniumbr omidot, dimetildioktadecilarzónium j odídot, didodeciletilszulfóniumbromidot stb. Kétértékű fémsóként előnyösen alkalmazhatunk ólom-, higany-, réz-, kadmium-, ón-, kobalt-, nikkel-,- vas-, cink-, mangán-, magnézium-, kalcium-, stroncium- és/vagy báriumsót, 3-értékű fémsóként vas-, króm- és/vagy áluminiumsót, 4-értékű fémsóként ón- és/vagy titánsót. A fémsó megválasztásánál célszerű a fémsó által képzett csapadék színére is tekintettel lenni. Előnyös, ha a fémsó rokon a pigmentet felépítő kationnal, vagy esetleg azonos vele. Alkálihidroxo komplex sóként alkálisztannátot, alkáliantimonitet, alkáliantimonátot, alkáliarzenitet, alkáliarzenátot, alkálialuminátot, álkálicinkátot, alkáliplumbitet vagy alkálíkromitet célszerű alkalmazni. v A találmány értelmében célszerűen ügy járunk el, hogy az előnyösen frissen kicsapott és mosott, és esetleg finomra őrölt pigment vizes szuszpeáziójához hozzáadjuk az alkálihidroxo komplex sók, alkáli borát és/vagy bórsav vizes oldatát, majd a 2-, 3- vagy 4-értékű fémek vízoldható sóit vagy azoknak vizes oldatát. Ilyen módon a pigment felületén oldhatatlan amorf csapadék keletke^jJk/ és a pigment így kialakult felületi töltésének megfelelően, a szüszpehziőhoz adagoljuk a savas karakterű anionaktív anyag, vagy a kationaktív szerves bázis 1—5 súly%-os és 40—100 CQ , előnyösen 70—80 C° hőmérsékletű vízoldatát. Ügy is eljárhatunk, hogy az alkálihidroxo komplex só, alkáliborát és/vagy bórsav vizes oldatának hozzáadása után először az anionaktív vagy katiohaktív anyag vizes oldatát adjuk a pigment vizes szuszpenziójához, és ezt követően adagoljuk be a megfelelő fémsót vagy annak vizes- oldatát. A fémsót célszerű úgy megválasztani, hogy, az alkálihidroxo komplex sóval, III. boráttal vagy bórsavval pelyhes, voluminózus csapadékot adjon. . A szuszpenzióból kicsapódott pigmentet ezután szűrjük, majd mossuk, 70—150 C° hőmérsékleten szárítjuk, és szükség esetén dezintegráljuk. ', •' . Az alkálihidroxo komplex sók, borátok vagy 6 bórsav mennyisége a pigment súlyára vonatkoztatva 0,05 súly% és 5 súly<>/0 között változhat. A szerves anionaktív vagy kationaktív anyag 5 felhasználandó mennyisége a pigment diszperziás-f okától, valamint az elérni kívánt organofilitás fokától függően a pigment súlyára számítva 0,1 súly% és 30 súly% között változhat. Az oldható fémsók mennyisége az alkálihidroxo 10 komplex sók, ill. alkáliborátok vagy bórsav ^ mennyiségére vonatkoztatva legalább egyenértéksúlyú, de annál legfeljebb 100%-kal több. Abban az esetben, amikor pozitív felületi töltésű pigmentek vizes szuszpenzióját aromás, 15 hidroaromás vagy arilezet alifás monokarbonsavak sóival, dí- vagy polikarbonsavak félésztereinek vagy N-alkil-félamid származékainak sóival, vagy alkilborátok alkoxosavainak sóival reagáltatjuk, megfelélő organofilizáló hatás ér-20 hető el alkálihidroxo komplex sók, alkáliborátok vagy bórsav hozzáadása nélkül is, sőt vízoldható fémsót is csak abban az esetben alkalmazunk az anionaktív anyag súlyára vonatkoztatva legalább egyenértéksúlynyi, de legfeljebb 25 annál 50%-kal nagyobb mennyiségben, ha a pigment felületén kialakult elektromos kettős réteg belső fegyverzeténekx kationja nem képez oldhatatlan csapadékot, az anionaktív anyaggal. A találmány szerinti eljárás foganatosítása 30 során lejátszódó folymatnak az a lényege, hogy a szerves felületaktív anyagnak a pigment felületével ellentétes töltésű ionjai a pigmentszemcsék felületének ún. aktív helyeire irányítottan abszorbeálódnak, és elektrosztatikus 35 erőkkel kemiszorpció útján irreverzibilisen kötődnek meg olyan módon, hogy az aszimmetrikusan poláris szerves ion apolárisabb gyökével a diszperziós közeg felé irányítottan helyezkedik el. Ennek következtében a pigmentszemcsék 40 koagulálnak és kicsapódnak a szuszpenzióból. Az ezt követő szárítás során az irányított szerkezetű felületi réteg gyakorlatilag irreverzibilisen kötődik meg, és a pigmentet organofil felületűvé, teszíj vagyis az, eredetileg vízben ned-45 vesedő^pigmentek szerves közegben jól nedvesedővé válnak. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli, példákat adjuk meg. 50 1. példa: • 500 g titándioxidöt 2 liter vízben szuszpendálunk. Intenzív keverés közben hozzáadunk 10 ml normál nátriumtetraborát oldatot, majd 55 néhány perces keverés után' 1 liter 1%-os, 60—80 C° hőmérsékletű ammóniumsztearát oldatot. Tíz perces intenzív keverés után, hozzáadunk 15 ml normál Ti(SO)2 oldatot. A kicsapódott anyagot V4 óra eltelte után szűrjük, 60 vízzel kétszer mossuk, majd 100—150 C° hőmérsékleten vízmentesre szárítjuk. Az így kapott. ; Ti0 2 , hidrofób sajátságú, műanyagokban jól diszpergálható és azokban stabilis eloszlást ad, megjavult színezőerővel és fedőképességgel, 65 krétáspdás nélkül. 3
