151858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves bázisok előállítására

5 pítáaa, hogy ezeket ne vezessük be oly sebességgel, amely a reakciót megállítja. Az elegy fajlagos vezetőképességének mérése és annak az effektusnak a megfigyelése révén, amelyei a betáplálás sebességéneik módosítása eredményez, a reakciót állandó és 'kielégítő folyamatban tarthatjuk. Az esetben, ha a vezetőképesség! mérés azt mutatja, hogy a reakció lelassul, további mennyiségű iniciátor hozzáadásával azt újra felgyorsíthatjuk. Ha a reakció nem állt meg teljésen, e további iniciátoirmennyiség bevitele azt eredményezi, hogy a vezetőképesség gyorsan nő, de nem mutat maximumot a vezetőképesség-idő görbe és az iráciátornak csupán egy töredékét '(általában egy tizedét) kell bevinníi ahhoz képest, aimá szükséges a reakció teljes reinieiáMséra. Ha a hozzáadást túl gyorsan végezzük, . különösén a korai szakaszokban vagy a hozzá adott anyag folyékony, a reakciót igen könnyen megszakíthatjuk. Ha azonban, mjérjük az elegy vezetőképességét a reakcióedényben, az adagolást először lassan végezhetjük, majd a szükséges miértekben növelhetjük anélkül, hogy a fenti kockázatot vállalnák- Az elegyet gondosan kavarni kell avégből, hogy az elegy egyenletes legyen, és a lehetőség szerint mentes maradjon túlságosan felhígult részektől, továbbá, hogy a vezetőképességmérő berendezés a méréshez helyes mintát kapjon. A betáplált reaktánst (pl. a piri> dint) előmelegítjük:, hogy a hideg hozzáadással járó • hátráltató hatást elkerülhessük. Általában azt találtuk, hogy a piridimhozzáadás sebességé kényesebb, mint a fémé, feltéve, hogy a bevezetett anyag megfelelően tiszta ós száraz. Általános irányelvként azt találtuk, hogy a piridin hozzáadását nem. sziabad nagyobb sebességgel végeznünk, mint amely a reafccióelegy térfogatát órámként kb. tízszeresére növeli. A hozzáadás sebessége kevésbé kényes, ha az adagolás konstans és folyamatos. Az: optimális sebesség . oly tényezőktől is függ, mint az alkalmazott berendezés, továbbá olyanoktól i(mint pl. a fém finomsága, a hőmérséklet, ía piridin szárazsága), amelyek megszabják a reakciósebességet. A fém -további adagolását előnyösen oly módszerekkel, pl. adagolócsigával végezzük, amelyek nem okoznak piridlnvesztességet. A fém adagolásának aránya általában 0,1—,0,4 rész fém 1 rész piridinre. ' A később hozzáadandó reaíktánsanyagok általában, a kezdetben hasznáffit > fém és/vagy piridin. Más, reakitárasanyágokait is használhatunk azonban kívánt esetben, pl. más fémeket vagy ötvözeteket, amelyek alkalmasak a reakció továbbvitelére i(pl. magnéziumot vagy magnéziumötvözetet) vagy más piridint is. A további reaiktánsanyagok adagolási sebességének ellenőrzésién kivül az eljárást nem kell módosítanunk, és ugyanazokat a reakciófeltételeket. alkalmazhatjuk, mint az esetben, ha, a reakció-alatt nem viszünk be reaktánsanyagot. Azt találtuk, hogy a 90—114 C° közötti ,reak'dóhőmérsiéklet igen alkalljmas, jóllehet kívánt esetben e határokon kívüli hőmérsékletek is -6 használhatók. A reakciót előnyösen közömbös gáz, pl. száraz nitrogén atmoszférában hajtjuk végre, kivéve, ha a készülék alakja olyan, hogy egyenértékű effektust, eredményez. 3 A találmány szerinti ellenőrző módszer "és eljárás különösen értékes oly folyamatokban, ahol a fénir-piridin reakció termékét, különösen oxidálásisal, bipiridilekké alakítjuk át. Ennek megfelelően a, találmány javított eljá,10 rás bipiridilek előállítására, amelyet az jellemez, hogy a fémét és a piridint az, első reákciózónába tápláljuk be, melyet a fent leírt módon szabályozunk, majd a kapott fém-piridin reakció termiékét második reakciózónába viszr-15 szűk át, ahol azt bipiridilekké alakítjuk, majd az ezen áthaladás után egy harmadik zónába visszük, ahol a bipirüdil termieket'kinyerjük és hasznosítjuk. Ez az eljárás különösen akkor 'értékes, ha 20 folyamatosan dolgozunk, de kívánt esetben a szakaszos eljárás is alkalmazható. A „folyamatos" kifejezésen azt értjük, hogy a reaktánsokat nemcsak állandó sebességgel visszük a rendszerbe, hanem azt is, hogy többször, rend-25 szerint rövid időközökre megszakítjuk, az: adagolást. : Az első zóna szokásos alakú lehet, pl. csővagy egyéb formájú reakcióedény, mely oly szer vekkel van ellátva, melyek a reaíktánsok 30 bevezetését és a raakiciótermék eltávozását lehetővé teszik, továbbá előnyösdn a reakcióelegy kavarására alkalmas eszközökkel is rendelkezik. Ennék előnyös formája oly állandóan kavart tartály, amelybe a reaktánsokat bevezet-35 jük és melyből a reaktiótermétkeket eltávolítjuk. Szükséges gondoskodnunk a reakciózóna hőmérsékletének beállítására való eszközökről is, A fém-piridin reakció .termékét legcélszerűbben piridines oldat vagy szuszpenzió alak-40 jában vezetjük el a reakciózónából,, melyhez célszerűen megfelelő közömbös hígítót adunk. A második zóna ugyancsak a szokásos kialakítású lehet és hasonlíthat a reakciózónához. Oly szervekkel kell rendelkeznie, amely alkal-45 mas a kívánt reagens, különösen, az; oxidálószer hozzávezetésére a fémr-piridin reakció terméké^ hez, továbbá annak elérésére, hogy a reáktánsok megfelelően érintkezzenek, amit pl. kamarással lehet elérni. A célszerű oxidálószerek 50 közé oxigént vagy ennek valamely közömbös hígítógázzal, pl. nitrogénniel való elegyét soroljuk (pl. levegő alakjában), továbbá a klórt vagy ennék közömbös hígítóval, 'mint nitrogénnel való elegyét, ndtrovegyüteteket, salétrom-55 savat vagy valamely szerves , bázis nitrátját, hipokloritokat vagy vízben oldható szervetlen peroxi-vegyül eteket, mint . hidrogénperoxidot. Az oxidálószert általában oly mennyiségben adjuk a rendszerhez, . hogy az lényegében a 80 fém-piridin reakció egész termeikét oxidálja, ámbár a felesleg jelenléte sem vezet nem kívánatos hatásokra, ha csak észrevehetően nem i támadja ímeg a bipiridüleket. ! Á, harmadik zóna célszerűen frakcionáló 65 desztillációs egység, ahol a reakcióba nem lej , 3