151858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves bázisok előállítására
3 151858 hető el és a reakcióelegybe meríthető.. Vigyáznun'k kell azonban arra, hogy a mérőberendezés használat' közben ne károsodjék vagy ne menjen tönkre és hogy folyamatos méréseket az elegy valóban jellegzetes mintáin végezzünk. Minden (jlyain mintavevő módszer, amely elkerüli .a nem kívánatos szennyeződést, kívánt esetben azonnal használható. Az elegyminta fajlagos vezetőképességének, mérésére szolgáló eszköz a szokásos vezetőképességi hídból áll, melynek egyik ágába a célszerűen üvegből készült cella van kapcsolva, mely cella a mintát az elektródák között tartalmazza,. Mivel a reagáló elegy vezetőképessége igen fontos, a minta vezetőképességének mérését oly hőmérsékleten végezzük, amely lehetőleg azonos a reakció hőmérsékletével vagy a reakció és a mérési hőmérséklet különbségének megfelelően korrigálható. A vezetőképesség hőmérsékleti függésével járó korrekciós faktort egyszerű kísérlettel könnyen megállapíthatjuk. Az elektródok előnyösen platinából vannak, azonban kívánt esetben más fémek is használhatók, mélyek a, mintában nem korrodeálódnak. Az így mért vezetőképességet szokásos számítással fajlagos vezetőképességgé számítjuk át, figyelembe véve az elektródok méretét és távolságát. A legcélszerűbb, ha az elektródok 1 cm2 nagyságúak és egymástól 1 cm távolságban vannak, mert ekkor a mért vezetőképesség számszerűen a fajlagos vezetőképességgel egyezik. A méréséket kívánt esetben meghatározott időközökben vagy folyamatosan végezhetjük. A folyamatos mérés esetén különösen ajánlatos, íróműszer használata. A fém-piridin reakcióhoz használt fém bármilyen lehet, amely a piridinnel reakcióba lépni képes. A találmány szerinti eljárás különösem hasznos az esetben, ha a használt fém nem oly mértékben reaktív, hogy a reakciót maga megfelelően initial ja. A magnézium és az alumínium e fémek- jellegzetes példái és ezeket tiszta fém vagy ötvözet alakjában bármily megfelelő formában lehet felhasználni. Előnyös a nagy felületet biztosító forma, mint amilyen a gwanulum, por, forgács vagy fólia és a fém reaktivitása növelhető, ha az a lehető legtisztább. A találmány azonban értékes az esetben is, ha oly fémekről van szó, amelyek piridinnel ivaló reakciójukat maguk inieiálni képesek (mint pl. az alkálifémek, mint nátrium), mivel biztosítja az eljárás, követéséhez szükséges eszközt és ellenőrzi a 'reakciót, különösen azáltal, hogy elkerülhetővé teszi a túlságosan élénk kölcsönhatást, amely bekövetkezhet, ha a fémet túl gyorsan adagoljuk. , A fém-piridin reakcióhoz használt piridinnek a lehetőség seieriint mentesnek kell lennie bármely szubsztituenstől vagy szennyezéstől (pl. piperidintől), amely a fémmel vagy iniciátorral (ha ilyet használtunk.) nem kívánatos mellékreakcióra vezethet. A találmány szerinti eljárás különösen ^alkalmazható oly reakcióéfegyekre, amelyek magával a piridinnel adódnak. Szénhidrogén-tsoportolíat (különösen alkilcsoportokat, mint" pl. metil- és/vagy , etilcsoportokat) tartalmazó piridinek, mint pl. pikolinok és lu~ tidinek ugyancsak használhatók, ezek azonban a piridinnél általában kevésbé reaktívak. S A reakciót először ismert módon iníciátnunk kell. Magnézium esetében ez úgy történik, hogy a magnéziumot piridinnel és kis mennyiségű alkálifémmel (különösen folyékony 'szénhidrogénnel képezett nátriumdiszperzióval), brómmal 10 vagy jóddal vagy piridiniumsóval vagy oly anyaggál, amely a piridinnel sóképzésre képes '(különösen al'kilhalogeniddel, pl. etilbromiddaí vagy benzilhalogeniddel) felmelegítjük. Alumínium esetében ezt úgy érjük el, hogy az alu-15 núniumot piridinnel és kis mennyiségű higanykloriddal és/vagy a magnézium esetében' hatásos iniciátor valamelyikével hevítjük. , Az iniciátor természetétől függően az elegy fajlagos vezetőképessége az iniciálás szakaszá-20 bán nagymértékben, változhat. Ezért fontos, hogy a reakció iniciálását befejezzük, mielőtt az elegy vezetőképességét a folyamatos' reakció kielégítő szabályozására vagy ellenőrzésére használjuk. ' 25 Az iniciálás szakaszában a fém és a piridin ' eleigyének vezetőképessége csekély változást mutat a rövid indukciós periódusban, ezután gyorsan változik, pillanatszerűen igen nagy értéket ér el, majd gyorsan visszaváltozik/A vál-30 tozás pontos menete függ a használt inieiátortól, mivel a nemionizált iniciátor, mint pl. a nátrium, a vezetőképességet gyakorlatilag zérusról növeli a csúcsértékig, majd csökkenti ismét, míg az ionos, iniciátor, mint pl. a piri-35 diniumsók azt eredményezik, hogy a vezetőképesség a kezdeti magas értékről minimurnra, gyakorlatilag zérusra esik, majd ismét növekedik. Bármily iniciátort használunk azonban, a ve-40 zetaképesség lényegében állandó értéket ér el a szélső érték (maximum vagy minimum) után, melynek nagysága a reakció mértékétől függ. Ha nincs iniciálás vagy a reakció megszakad, a vezetőképesség zérusra esik. Ennék megfele--45 lően a reakcióéi egy fajlagos vezetőképességének változását használhatjuk annak megállapítására, hogy az iniciálás kellő vagy nem kellő mértékben következett-e be. ,Szokásos az imciálási szakaszt előnyösen oly 50 feltételek mellett vezetni, amelyek lehetővé teszik, hogy a reakció gyorsan fejlődjék, ily feltételek pl. a piridin forráspontjainak közelébe eső hőmérséklet '.(pl. 120 C? körüli hőmérséklet piridin esetében). E célból hasznos lehet a nagy 55 iniciátor-piridin arány is és a reaktánsoknaík folyamatosan való adagolása leghelyesebben csak akkor foganatosítandó, amidőn a reakció már kielégítő módon halad. A fapagos vezetőképesség fenntartását a rea-60 gáló elegyben úgy érhetjük el, ihogy az elegy hőmérsékletét vagy a további reafctánsoknak vagy hígítószereknek az elegyhez^ való hozzávezetési, sebességét szabályozzuk. Folytonos él' járásban, melyben friss reáktánisoket vezetünk "5 a reakcióelegybe, igen fontos annak a megáUa-2
