151851. lajstromszámú szabadalom • Rugózó lengőágyazás sínjárműveknél alkalmazott középütközős kapcsolóhoz

s 151851 4 kénti kiviteli alakjának részben metszet felülnézete. ^ A 8. ábra kétrészes kapcsolófejkar hosszmetszete nagyobb léptékben. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Amint az az 1. és 2. elvi ábrából kitűnik, a lengőágyazás két egymással párhuzamos, vízszintes elrendezésű 1 rugóházból áll, amelyeket 10 vízszintes kereszttartó mereven köt össze. Ennek a 10 kereszttartónak közepén a járműalvázkeret 9 függőleges tengelycsapja számára furat van. Az 1 rugóházakban 2 rugóelemek 'pl. csavarrugók helyezkednek el, A — részben a két 1 rugóház között elhelyezett — 3 kapesolóféjkar, amely középállásában kb. a rugóházak tengelyével párhuzamosan fekszik, 4 vízszintes tengelycsapon ül, amely az 1 rugóházak között ezeknek 14 tengelyével párhuzamosan, eltolhatóan van vezetve. E célból a 4 tengelycsap 5 csapágyszemekben, az 1 csapágyházak között hosszirányban eltolhatóan vezetett 7 csúszópofa belső végén van ágyazva, amelynek külső vége harántirányú 11 ütközőlappal van mereven öszszekötve. A 2 rugók végeiken egy-egy 18 rugótányérral vannak megtámasztva, amelyek közül az egyik rugó tányér 17 húzórúd végén mereven van megerősítve, a másik viszont a rúd másik végén hosszirányban eltolhatóan van ágyazva. Mindkét 17 húzórúd eltolhatóan függ a 11 ütközőlapon, amely csak húzó igénybevétel esetén meneszti őket. Az egész egység, amely az 1 rugóházakból, 10 kereszttartóból és 3 kapcsolófejkarból áll, a 9 tengelycsap körül vízszintes irányban szabadon lenghet, miközben a 13 lengési tartományt a 21 homloktartóban kialakított és elég hosszúra méretezett 22 kivágás határolja. Az egység bármely vízszintes helyzetében a 3 kapcsolófej kar önmagában függőleges irányban 12 tartományon belül szabadon lenghet. A 12 tartományt a 11 ütközőlapon kiképzett 15 ütközőkulissza határolja (6. ábra). Mivel a 2 rugók és 1 rugóházak a íüggőleges lengőmozgásban nem vesznek részt, a rugókat erősebb igénybevétel felvételére is lehet méretezni és ezáltal a járműalyázkeretben rendelkezésre álló hely függőleges irányban a 3 kapcsolófejkar lengőmozgása számára korlátlanul kihasználható. Annak eredményeképpen, hogy a 3 kapcsolófejkar ágyazása az 1 rugóházak között van elrendezve, a kapcsolófejkart elég hosszúra lehet méretezni ahhoz, hogy az üzemszerűen fellépő függőleges lengési szögek aránylag kicsinyek maradjanak és az erős lökések következtében .az ágyazási helyeken támadó függőleges erőkomponensek nem oly nagyok, hogy a kerékpárok túl nagy tehermentesítése kisiklást okozzon. A '3. és 4. ábra szerinti példakénti kiviteli alaknál a 6 kapcsolófejet hordozó 3 kapcsolófejkar ágyazása a 7 szánon az 5. ábrán pedig a 8 szánvezeték világosan ábrázolva van. Ezeknél a kiviteli alakoknál a 2 ütközőrugók elé önmagában ismert 16, 20 berendezés van kapcsolva, amelynek célja, hogy a lökőigénybevételeket súrlódás útján csillapítsa, ezt a súrlódást pedig a hengerfalhoz sugárirányban hozzászorított 16 kúpos szegmensek idézik elő. A 6. ábrán a járműalvázkeret 21 homloktartójának elölnézete látható. Ezen a 3 kapcsolófejkart átbocsátó 22 nyílás van kialakítva. A 11 ütközőlapon van kialakítva a 15 ütközőkulissza. Ebben függőleges 19 hosszúkás nyílás van, amely a kapcsoiófejkar 12 függőleges lengéstartományát határolja. A 7. és 8. ábra szerinti további példakénti kiviteli alaknál a találmány szerinti lengőágyazás két erős 2 ütközőrugója elé gyengébb rugózás van iktatva, amely önmagában ismert módon kétrészes kapcsolófej karra van erősítve. Az erős 2 rugókkal ellátott 1 rugóházak a 16, 17 súrlódáscsillapítók, valamint a 7 szán, 8 szánvezeték és a 11 ütközőlap kialakítása megfelel a 3—6. ábrán feltüntetetteknek és az alkatrészek azonos hivatkozási számmal szerepelnek valamennyi ábrán. A kapcsolófejkar 23, 24 részei egymásba teleszkópszerűen eltolhatók és ezek közé a részek közé csavarrugó van helyezve. Legegyszerűbb esetben a rugónak csupán nyomáslökéseket kell felvenni, a húzóigénybevételt viszont közvetlenül ,a 23, 24 részek veszik fel. Amint a 8. ábra szerinti példakénti kiviteli alakból látható, a járulékos rugózás úgy van beállítva, hogy nyomó- és húzóigénybevételeket fel tudjon venni. A 23, 24 részek mindkét egymásbanyúló vége 25 csavarrugó felvételére alkalmasan üreges hengerként vannak kialakítva. A 25 csavarrugó 26, 27 rugótányérokra támaszkodik, amelyek a 24 rész 25 húzórúdján eltolhatóan vannak elrendezve. A 28 húzórúd egyik végén 29 fej van és a 27 rugótányéron két, átmérőirányban elrendezett 30 csapszeg van, amelyek a 23, ill. 24 részek megfelelő 31, ill. 32 hossznyílásaiban csúsznak. Nyomáslökések esetén a 23 részben kiképzett központos 33 nyílás teszi lehetővé a 28 húzórúd és hozzátartozó 29 fej mozgását. Nyomóerők fellépésekor a 26 rugótányér a 23 rész üregének fenekén támaszkodik és a 27 rugótányér a rugót összenyomja. A rugóemelkedést a 24 rész 34 ütközőfelülete határolja. Húzóigénybevétel esetén a 27 rugótányér a 30 csapszeggel a 31 hosszkivágás külső végére támaszkodik és a 26 rugótányér a 29 fej hatására összenyomja a rugót. A rugólöketet ebben az esetben a 32 nyílás hosszának megfelelő méretezésével lehet határolni. Fennáll annak a lehetősége, hogy a járulékos rugózást is ellássuk dörzscsillapítással. Elvileg a járulékos 25 rugó gyengébben lesz méretezve, mint a 2 rugók. A 25 rugó ebben, az esetben csak — a vonatszerelvényben menetközben, normál esetben fellépő igénybevételt csillapítja. A 2 rugók csak abnormálisan erős lökések fellépésekor lépnek akcióba, amikoris még a 16, 20 dörzscsillapítás is hatni kezd. A pályaesés megváltoztatásakor egyenes sínszakaszon való haladás esetén csak a 3 kapcsoiófejkar leng 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2