151835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás formaldehid-ketén kopolimérek előállítására
151.835 8 ahol a relatív viszkozitás az oldat viszkozitásának az oldószer viszkozitásához viszonyított arányát jelenti, míg C az oldott anyag koncentrációja, g/100 ml oldat. Ezt a meghatározást dimetilf ormamidban végeztük, amelyhez 1% difenilamint is adtunk; a meghatározás 150 C° hőmérsékleten történt, 0,5 g/100 ml koncentráció mellett. 2. Súlyveszteség 160 C° hőmérsékleten. A meghatározást oly módon végeztük, hogy kb. 0,1 g terméket levegő jelenlétében 160 C°-bn tartottunk .egy hevítőszekrényben és meghatároztuk a minta 60 perces hevítés után mutatott százalékos : súlyveszteségét. 3. A terminális hidroxil-csoportok és észtercsoportok meghatározása: a) A polimerben jelenlevő hidroxil-csoportok százalékarányát 1000 g polimerre vonatkoztatva, a —CH2 OH csoportok mól-számában fejeztük ki. A meghatározást infravörös abszorpciós spektrográfiával végeztük, a hidroxil-csoportok valencia-vibrációja által előidézett abszorpció-sáv intenzitása alapján. A mintát nagynyomású zsugorítás útján kapott 0,1—0,2 mm vastagságú rétegelt alakban vizsgáltuk. A kompariméterrel mért rétegvastagság az egész rétegben 10%-os tűréssel állandónak bizonyult. b) A polimerben jelen levő észter-csoportok százalékarányát a dimetilketén %-ában fejeztük ki; meghatározása infravörös abszorpciós spektroszkóppal történt, a O —C—(OR) csoport valencia-vibrációja által előidézett abszorpció-sáv intenzitása alapján. A mintát kb. 0,1000 mm vastagságú film alakjában vizsgáltuk; ezt a filmet egy mintának a 170 C° hőmérsékletű présben való hirtelen megolvasztása útján állítottuk elő. Az infravörös abszorpciót Perkin—Elmer-féle kettőssugarú spektrofotométerével mértük, nátriumklorid-prizmával, a 2,1 és 6,8 mikron közötti zónában. A talált optikai sűrűség-értéket a —CH2 OH O mindaddig míg a maradék súlya az eredetinek 40%Ta alá nem csökkent. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: ' 10 Egy keverőművel felszerelt üveg-reaktorból a levegőt eltávolítottuk oly módon, hogy 20 C° hőmérsékleten a reaktort ismételten nitrogénnel átöblítettük és evakuáltuk. Ezután 300 m] vízmentes toluolt, amely 10,36 ml dietilamint 15 (az oldószer mennyiségére számítva 0,1 súly%) tartalmazott, vákuum alatt bevittünk a reaktorba. A maradéknyomás a reaktorban kb. 100 mm Hg-oszlopnak felelt meg. A fentitől függetlenül 200 g lényegileg víz-20 mentes ciklohexil-formált 135—140 C° hőmérsékleten történő hevítés útján elbontottunk. Az így fejlesztett vízmentés formaldehid-gázt három sorbakapcsolt és —15 C° hőmérsékleten tartott üveg-csőkígyón vezettük keresztül, íriajd 25 betápláltuk a toluolt tartalmazó reaktorba. A hemiforál bomlási hőmérsékletét oly módon szabályoztuk, hogy a reaktorban kb. 600 mm Hg-oszlopnak megfelelő állandó nyomást tartsunk fenn. Egyidejűleg összesen 5 ml dimetil-30 ketént tápláltunk be fokozatosan a reaktorba. 20 perc múlva a két monomer betáplálását megszakítottuk és a reakcióelegyet további fo percig. 20 C° hőmérsékleten tartottuk keverés közben. Ezalatt a reaktorban a nyomás kezdeti 35 értékére csökkent le. A kapott kopolimér-szuszpenziót vákuum-szűrőn leszűrtük és a terméket aoetannal ismételten mostuk és 60 C° hőmérsékleten 4 óra hosszat szárítottuk. 26 g terméket kaptunk, amely az alábbi tu-40 lajdonságokat mutatta: határviszkozitás 1,3 súlyveszteség 160 C°-on 2,0 % infravörös elemzés: 45 —€H2 OH-csoportok 0,08 mól/kg kopolimerizált dimetilketén kb. 2,5 súly% olvadáspont 169 C° illetve —C—O—CH2 csoport abszorpciós együtthatójával és a mikronban kifejezett rétegvastagsággal osztva adtuk meg. 4. Az olvadáspontot polarizációs mikroszkóp alatt határoztuk meg, keresztezett Nicolok segítségével, az előzetes megolvasztás után kristályosított mintának percenként 1 C° sebességgel történő felhevítése mellett. 5. Hőbomlási állandó. Az anyag termikus stabilitását a nitrogéniégkörban 222 C° hőmérsékleten mutatott bomlás sebességi állandója alapján határoztuk meg. A kísérletet egy önműködően regisztráló Eyraud-típusú hőkezelő-mérőkészülék segítségével végeztük, 150 mg polimer 22 C° hőmérsékleten mutatott illóanyag^ veszteségét mérve, 50 összehasonlító kísérlet. összehasonlításul egy hasonló polimerizációs kísérletet folytattunk le dimetilketén alkalmazása nélkül. 20 g terméket kaptunk, amely az 55 alábbi tulajdonságokat mutatta: 60 határviszkozitás 1,2 súlyveszteség 160 Cp -on 8 % infravörös elemzés: —CH2 OH-csoportök 0,26 mól/kg észter-csoportok nincsenek olvadáspont 175 C° 65 A két termék infravörös színképét a csatolt rajzokon az 1. illetve 2. ábra mutatja. 4
