151835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás formaldehid-ketén kopolimérek előállítására

151.835 3 4 pilamin, metiletilpropilamin és dietilmonobutilamin. A katalizátort a polimerizációhoz felhasználásra kerülő közömbös oldószerre számítva, előnyösen 0,001% és 2%, még célszerűbben 0,01% és 1% közötti mennyiségben alkalmazzuk. A polimerizációt oldószer alkalmazása nélkül is lefolytathatjuk, általában azonban előnyös, ha a monomerek koncentrációját oly módon csökkentjük, hogy a polimerizációt valamely, a reakció szempontjából, közömbös vízmentes szerves oldószerrel készített oldatban folytatjuk le. Oldószerként olyan szerves oldószerek alkalmazhatók, amelyek a polimerizációs körülmények között sem a monomerrel, sem a katalizátorral nem lépnek íreaikeióha és amelyek az alkalmazható reakcióhőmérsékleteken — előnyösen — nem szilárdulnak meg. Így pl.: alifás, eikloalifás vagy aromás szénhidrogének,, mint propán, pentán, n-heptán, izooktán, toluol, éterek, mint dietiléter használhatók oldószerként. A polimerizációt különféle reakciókörülmények között, folytonos vagy szakaszos munkamódszerrel folytathatjuk le. A katalizátort vagy annak oldatát a monomérelegyhez illetve, a monomerek oldatához adhatjuk. A dimetilketénnel lefolytatott kopolimerizáció során formaldehid-gázáramot vezethetünk az amin-oldatba, miközben a cseppfolyós állapotú dimetilketént fokozatosan adagolhatjuk be a reakció folyamán. A kiindulóanyagként felhasználható: R, c=c=o R2 általános képletű kefének i(amelyekben Rí és R2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel) példáiként a dimetilketén, metilketén, • dietilketén, dipröpilketén, diizopropilketény dibutilketén, dihexilketén, diciklohexilketén és difenilketén említhetők. A formaldehidet vízmentes> állapotban, folyadék vagy gáz alakjában használhatjuk. A gyakorlatban 0,5%-nál kisebb, előnyösen 0,1%nál kisebb víztartalmú, tehát gyakorlatilag vízmentes formaldehidet használunk, amelyet bármely ismert módszerrel, pl. paraformaladehid vagy valamely trioxán vagy hemiformál pirolízise útján állíthatunk elő. A felhasználásra kerülő két monomer (formaldehid és ketén) egymás közötti mólaránya széles határok között változhat. Ez a mólarány számottevő befolyással van a kopolimerizáció lefolyására és így a mólarány változtatása révén különféle kopoiimérek egész sorához juthatunk, amelyek makromolekulájukban különböző mennyiségi arányban tartalmazzák a monomer-egységeket. Ha a kopolimerizáció lefolytatására szolgáló folyékony fázisban a ketén koncentrációját a formaldehid koncentrációjánál magasabb szinten tartjuk, akkor szimmetrikus ketének Í(ÍR; =R2) felhasználása esetén oly poliészter-szerkezetű kristályos kopolimérekhez juthatunk, amelyek makromolekulájukban a kétféle monomerből származó egységek felváltva követik egymást. Ha a ketént nagy feleslegben alkalmazzuk és igen hosszú reakcióidővel dolgozunk, akkor oly kcpolimérekhez jutunk, amelyek makromolekuláikbán a keténből származtatható monomer-egységek hosszabb sorozatait . tartalnnazzák. Ha viszont formaldehid-felesleggel dolgozunk, akkor oly kopoliméreket kapunk, amelyek makromolekuláiban a formaldehidből származó monomer-egységek fordulnak sorozatban elő; ezek a sorozatok poüacetál-szerkezetűek és az alábbi szerkezetű észter-csoportok választják el őket egymástól: Rí O —*C—G—O—OHo— A műveleti körülményeknek és a monomer beadagolási sebességének változtatása útján elérhetjük, hogy ezek az észtercsoportok szabálytalan vagy szabályos elosztással lépjenek fel a poliacetál-láncokban, így pl. olyan lánc-szakaszokat képezhetünk, amelyekben poliészter-polioximetilén sorozatok váltakoznak egymással Az olyan kopoiimérek, amelyekben a formaldehidből és egy keténből származó monomer-egységek nem egymást felváltva követően helyezkednek el, új, eddig elő nem állított termékek. A találmány tehát kiterjed olyan nagymolekulasúlyú lineáris kopoiimérek előállítására, amelyekben a makromolekulák egyrészt : —o—CH2

— monomer-egységeket, másrészt R, O I II -^C—C— R-2 monomer-egységeket (ez utóbbi képletben Rj és R2

azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek és pedig alkil-, cikloalkil- vagy árucsoportokat jelenthetnek) tartalmaznak, mimellett e kétfajta monomer-egységek legalábbis a makromolekula egy részében nem egymást felváltva, tehát nem alternáló sorozatban helyezkednek el. Az ilyen kopoiimérek között különösen megemlítendők az olyanok, amelyek makromolekulái a —O—CH2

— monomer-egységeket és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2