151812. lajstromszámú szabadalom • Üreges, rugalmas porozus tartóváz földnélküli növénytermesztéshez

3 151.812 4 minél nagyobb térfogatú, de • egymással közlekedő üreg keletkezzen. Így lehet ugyanis elérni azt, hogy nagymérteikben porózus és mégis szilárd, tehát ellenálló tartóváz keletkezik, amelyben a termesztendő növény teljes gyökér-rendszere, akadálytalanul fejlődhet és kiterjedhet, emellett pedig jól kapcsolódhat, tehát a nör vényt tarthatja. Fontos természetesen az is, hogy a növény gyökerének oxigénszükségletét fedezzük, mely célból az említett tartóváz üregeit nemcsak időnként tehát szükség szerint tápoldattal kell megtölteni, hanem rendszeresen át is kell szellőztetni anélkül, hogy az egyes részecskék egymáshoz viszonyított helyzete, tehát a szubsztrátum számára rendelkezésre álló üregek vagy terek alakja és nagysága megváltozna. A fentiek szerint, úgy amint már említettük, az egyes részek porozitása elvileg szükségtelen, vagy legalább • nélkülözhető, miáltal a helyes megállapítás inkább az, hogy az ásványi kultúráknál, a porozitás inkább árt mint használ; ha ugyanis a gázzal töltött üregeknek kifelé nincsen kapcsolatuk vagyis a külső légtérrel nem közlekednek, és ezáltal egyrészt tápoldattal meg nem tölthető és a növény gyökerei, vagy a gyökerek szőrszálai be nem hatolhatnak, a porozitás kifejezetten káros. IA porózus darabok ugyanis evakuálás ellenére is víz alatt megtartják gáztöltésüket, vagyis apró üregeikben levő gázmennyiséget és így fajsúlyuk oly kicsi, hogy úszóképességük megmarad. Így amikor az oldatot betöltjük, a növényágy egyes részeinek összetartása megszűnik és a gyökerek nem tartanak a kellő szilárdsággal, sőt a gyö. kerek könnyen meg is sérülhetnék. Az ideális hordozó-szubsztrátuim fajsúlya a fentiek alapján mindig I-nél több legyen, hogy az egyes darabok vagy részek' ne legyenek úszásra képesek, ami a fent említett hátrányokkal járhat. Megemlítendő még az is, hogy amennyiben a porózus hoírdozószubsztráturn nyitott üregrendszere következtében tényleg nagyfokú kapilláris hatást fejt ki, akkor a víz és a tápsók nagy mennyiségben állnak ugyan rendelkezésre, de a gyökereknek a nedvesen • tartott szubsztrátumon belül történő optimális szellőztetését ezzel még legkevésbé sem biztosítottuk. Valamennyi jó szívóképességű.és ezért hoszszú időn át nedvesen maradó szubsztrátumnak egyébként az a hátránya, hogy hosszabb vagy rövidebb idő után alga-tenyészetek keletkeznek bennük, ami egyrészt a tápoldat összetételét nem-kívánt módon megváltoztatja, másrészt egyéb hátrányokkal is jár. Az algák jelenléte következtében ugyanis az oldat túl gyorsan elhasználódik és könnyen nyálkássá válik. Főképp az esetben, ha a szubsztrájum színtelen vagy nagyon világos színű . és így a fény viszonylag mélyen hatolhat a növényágyba, hátrányos az. algák jelenléte, de kétségtelen, hogy kvarckavics alkalmazása esetén is, ha ez az anyag állandó duzzasztást létesít, az algatenyészetek hátrányosan hatnak, de • el nem kerülhetők. Ha tehát a tartóváz megkívánt belső szerkezetétől nem kívánjuk azt, hogy porózus legyen, pontosabban kifejezve,' ha az egyes részeknek nem kell előre meghatározott mértékben porózusoknak lenniük, hanem elegendő, hogy csak az egyes darabok összekapcsolódása vagyis az edénybe való beöntéskor keletkező kapcsolódási módja legyen a növénytermesztés céljaira megfelelő, akkor nyilvánvaló, hogy a növényágyban megfelelő minőségű üregrendszer vagy üreges szerkezet keletkezik és ez nemcsak az egyes részek alakjától hanem nagyságától is függ. Tisztán számítás útján igazolható, hogy amikor .meghatározott nagyságú teret pontosan gömb alakú darabokkal töltünk meg, akkor a behelyezett gömbök által elfoglalt tér a teljes térfogat 52,3<5%-a, az egymással kapcsolatban álló közbenső üregek pedig 47,64%-ot foglalnak el, és ez az arány a gömbök átmérőjének változásakor nem, változik, még akkor sem, ha nagyon kis, vagy nagyon nagy golyókat alkalmazunk. Másrészt viszont természetes, hogy amennyiben a golyók vagy gömbök átmérőjét csökkentjük, azok száma adott térfogat esetén növekszik és. a teljes felületük is nagyobbodik, az üregek száma pedig szintén annál több, minél kisebb a golyók átmérője. 'Megemlítendő még, hogy ha a golyók átmérője bizonyos értéknél kisebb, az üregek nagysága annyira csökken, .hogy kapilláris jelenségek keletkeznek, amelyek a növénykultúráknál hátrányosak lehetnék. Ha pl.: ha a hidroponik-eljárás céljaira a legfinomabb szemcsenagyságú kvarchomokot használjuk, a gyökerek légzése gyakorlatilag véve lehetetlen, mert ez az anyag a tápoldatra kapilláris hatást fejt ki, miáltal az. oldatot állandóan felszívja és így nem jut friss levegő a gyökerekhez. Ezáltal, ha a szubsztrátumot golyó alakban, szemcse^-, vagy darabos alakban alkalmazzuk, akkor az egyes részecskék átmérője leglább 3—6 mm legyen. Ha viszont az egyes darabkák többé vagy kevésbé szabálytalan alakúak, ez a működést alig befolyásolja és ezzel nem kell sokat törődni. Ha a szilárd darabok nagysága mégfelel a most említett feltételnek, akkor a nedvesség tartása és a friss levegő hozzávezetése szempontjából kompromisszumot értünk el, tehát a viszonyok a gyökér szempontjából kielégítők. Ennél a megoldásnál az egymással közlekedő üregek elég nagyok és eléggé szétágazóak, hogy a. gyökér kellő módon kifejlődhessen. . A fenti fejtegetések alapján megállapítható, hogy amikor egy hordozó szubsztrátum értékét kell megítélni, akkor figyelembe kell venni az egyes részecskék közötti üregek teljes köbtartalmát, továbbá ezeknek az üregeknek a nagyságát (az úgynevezett belső világosságot), és ennek alapján az az anyag lesz a legjobb, vagy a leírt célra a legalkalmasabb, amelynél a lehető legnagyobb lesz az üregek összes térfoga-5 10 # 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2