151808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés adatfeldolgozáshoz, különösen vasúti járművek futásának minősítésénél
1&18#6 Pr = P k1 f 2 +k 2 f + k 3 ahol ki k 2 és k3 a kísérletek eredményeiből kapott állandó. A kísérletek során rögzítették, hogy a jármű futásminőségére jeHemző mérőszámnak- az átlagos utas yálamely időtartamra eső fáradságnövekedéséből és az időtartam hosszából képezett hányadost, az úri. q' kifáradási sebeaséget tekintik. Az íg frekvenciájú stacioner szinusz alakú mozgásokkai végzett -. élettani kísérletek alapján a következő definíciós képletet határozták, meg a fenti kifáradási sebesség számértékének a mozgás Pr amplitúdójából történő kiszámítására: q'= -CjPr + Ol C-iPr + C, ahol ci, c2 , c 3 és C4 a kísérletek eredményeiből kapott állandó. Mivel az élettani kísérletek állandó äm-piitúdójú és állandó frekvenciájú gyorsulások hatásának vizsgálatára terjedtek, ki, a belőlük levont törvényszerűségek érvényességi köre szigorúan vévé szintén _csak időben állandó amplitúdójú és állandó frekvenciájú szinuszos gyorsulással bíró járművek minősítésére korlátozódnék. A gyakorlatban ilyen ideális járműmozgás sohasem fordul elő, mivel a járművek mozgása több nem-szinuszos jellel gerjesztett kényszerlengésből és csillapodó jellegű szabadlengésből tevődik össze. Ezért a gyorsulás amplitúdója és frekvenciája félhullámról-félhullámra változik és maguk az egyes félhullámok is csak fennetartással tekinthetőek szinuszosaknak. Ilyen bonyolult gyorsulás-idő függvény esetén az ORE eljárás előírásai szerinti kiértékelési metodika a következő: először a gyorsulásgörbét a görbe nullátmeneteinek megfelelően fólhullámokra kell bontani, másodszor minden egyes ilyen félhuHámra a félhullém fi' amplitúdója és fi frekvenciája {ami a félhullám kétszeres idejének reciproka, azaz fj = i/2A fí ) segítségével az I. és IL képlet felhasználásává] ki kell számítani az egyes félhullámokhoz tartozó q'j kifáradási sebesség értékeket, harmadszor a q'i kifáradáái sebességének és a &n félhullám-idők ismeretében ki kell számítani az egyes félhullamok okozta fáradtságnövekedéseket, a Q'i = q'iXÁf) értékeket, negyedszer ezeket az elemi fáradságokat összegezni kell az egész mérés idejére, tehát képezni kéli a Q'=j£Q.'i= ^qíXAfj összeget, ötödször hleg kell határozni az egész T mérési időre vonatkozóari az ún. átlagos kifáradási sebességet, a Nyilvánvaló, hogy ennek a leírt eljárásnak a követés* — amely egyébként neriizetközi előírás — igen. nagy munkát igényel, hiszen csupán egyetlen 1 perces mérésnél is kb. ÍOO*— 5 200 félhullámból álló lengésképet kell az előbbi módszer szerint félhullá-mról-félhüllámra értékelni. Ezen túlmenően nyilvánvalóan áz értékelés szubjektív hibalehetősége is igen nagy. Felmerült az értékelés műszeres végrehajtá-10 sáriak ijféhyé, ez azonban a mai napig azért nem valósulhatott meg, mert a technika eddigi állása mellet egzakt módszerekkel csak olyan módon • vált volna lehetővé, hogy valamely ismert integráló kapcsolással kellett vol-15 na külön-külön meghatározni az egyes félhullámok területének mérőszámát (azaz határozott integrált kellett volna kiszámítani), majd ezekkel a konkrét számértékékkel algebrai műveletsorozatot kellett volna végrehajtani az 20 I.', II. és III. képletek szerint, melynek végső eredménye adta volna meg a jármű futási minőségére jellemző keresett definitiv mérőszáriiiot. Ilyéri feladat elvégzésére alkalmas számítógépéket ismer ugyan a technika, azonban 25 csak annyira nagymértékűéket, kényeseket és bonyolultakat, hogy semmiképpen sem alkalmasak a legkülönfélébb jármüvekben, mostoha körülmények között, futópróbák keretében valő közvetlen alkalmazására. ÜÖ Ä találmány célja olyan új eljárás keresése, mely a fent ismertetett nehézkes kiértékelő eljárás lépésről lépésre végzendő numerikus számításait kiküszöböli és így lehetőséget nyújt olyan áramközi kapcsolás kialakítására, amely-35 az eddigi módszerekhez képest annyira egyszerűen oldja meg a feladatot, hogy az új eljárás alapján működő mérőműszer már hordozható, és futópróbákon., közvetlenül a járművekben alkalmazható kivitelben is könnyen elkészít-40 hető. Ä találmány alapja az a felismerés, hogy a járművek futásminőségi mérőszámának meghatározásánál nem szükséges az ismertetett nehézkes módszer követése, hanem a járművek 45 mérésének a speciális esetében a III. képlet felhasználásával adódó' eredménnyel gyakorlatilag azonos eredményt nyerhetünk, ha olyan . áramkörök célszerű soros kapcsolását alkalmazzuk, amelyek közvetlenül az élettani kísérletek 50 eredményeit, a mozgásérzetnek a gyorsulásamplitúdótól való függését, valamint a mozgásérzetnek a frekvenciától való függését képezik ie. V-9', Äl'iXA (i 2&h 55 A találmány szerinti eljárás lényege a következő: értéket, ami már a jármű futásminőségének jellemzésére szolgáló definitív mérőszám. A vasúti jármű megfelelő pontján elhelyezett gyorsuláséraékelő és az ehhez csatlakozó mérő-60 erősítő segítségével előállítunk egy, a mérőhely mozgásának második differenciálhányadosával (f gyorsulásával) arányos y villamos feszültséget. Ezt a feladatot oldja meg a továbbiakban az 1. -á'brán szemléltetett mérőátalakító 1 be-65 rendezés. A mérőátalakító 1 berendezés által i /
