151808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés adatfeldolgozáshoz, különösen vasúti járművek futásának minősítésénél
5 151803 « szolgáltatott y villamos feszültséget csatlakoztatjuk a villamos 2 négy pólusra, amely a beérkező villamosmennyiséget egy, az élettani kísérletek eredményének megfelelő .ki^+kijf+ks átviteli függvény szerint módosítja, mely függvényben ki, ka és k3 az élettani kísérletek eredményeiből adódó állandók. A 2 négy pólus, kimenőjelét, mint yr villamosmennyiséget a 3 fázisfordító áramkörre vezetjük. Ebben a fázisfordító áramkörben önmagában ismert, módon két, a bemenő villamos mennyiséggel arányos nagyságú, de egymáshoz képest ellentétes polarítású yr és —y r villamosmennyiséget állítunk elő. Ez a két villamosmennyiség a 3 fázisfordító áramkör egy-egy külön kimenetén jelentkezik. A 3 fázisfordító áramkör két kimenetén jelentkező, egymáshoz képest ellentétes polarítású yr és —yr villamosmennyiségekkel a 4 öszszegező áramkört vezéreljük, mely áramkör önmagában ismert módon a bemenő villamosmennyiségek azonos polaritású félhullámainak az összegét állítja elő, miáltal az összegező áramkör kimenetén (yr ) villamosmennyiség jön létre. " A 4 összegező árakor kimenetén jelentkező (yr ) villamosmennyiséget az erősítését a min^ denkori jelnagyság függvényében önműködőlég változtató 5 négy pólus bemenetére vezetjük. Az 5 négy pólus önműködő erősítés-változásának az élettani kísérletekkel nyert gyorsulás^amplitudó függést kell leképezni. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy az 5 négy pólus átviteli függvényét a következőképpen választjuk meg: c1 i(y r )+c 2 A2 = — c3 (y r ) 2 + C4(yr ) ahol ct, C2, ej és C4 a. 2. egyenletnél már definiált állandók. -Az 5 négy pólus kimenetén nyert q villamosmennyiség az 5 négy pólus A2 átviteli függvényének és a bemenetére vezetett >(yr ) villamosmennyiségének a szorzata, azaz: Cl(Tr) + C2 q= e-í(yr )+C'> A fenti q mérőszám átlagértéke nyilvánvalóan arányos a II. képletből adódó mérőszámmal abban az esetben, ha a mozgás stacioner és szinusz alakú. , Már most, ha egy valóságos járműgyorsulással arányos villamosmennyiséget engedünk keresztül a sorbakapcsolt villamos áramkörökön, a -III. képlet szerinti, félhullámról-félhullámra Való kiértékelés eredményét megfelelő útbázist alapul véve tetszőleges pontossággal megközelíthetjük, mivel a járműnek a karakterisztikusnak mondható lengéséből a döntő mértékben fellépő .alaplengés mellett a többi kisebb amplitúdójú — főleg kényszerített — lengéseket hibajelként tekinthetjük, mely a mérési eredményben szintén hibát okoz. Minthogy azonban ez a hiba nem az alaplengéstől függ, hanem egy részről ettől független külső okoktól (például sínütés stb.) származik, másrészről véletlen okokra (például pályahiba, váltó stb.) vezethető vissza, a mérési eredményben fellépő hiba statikusan fog szórni pozitív és negatívirányban. Ennek következtében bizonyos szakaszokra vonatkozó részmérési eredmények eloszlási görbéje Gauss görbe szerinti lesz, vagyis, megfelelő számú rész-mérési eredmény esetén a részmérési eredmények hibái kiejtik egymást, miáltal kielégítő pontossággal nyerhető a keresett futásminőségi jellemző szám. Mint az előbbiekből kiderül, a felismerés eredményeként a járművekben fellépő változó amplitúdójú és változó frekvenciájú gyorsulások kiértékelésére felhasználható a fent leírt villamos áramkörök soros kapcsolása, azzal a megkötéssel, hogy a műszaki problémának az egyszerűről az általánosabb —Járművekben fellépő — jelekre való átértelmezése csupán statisztikailag érvényes, vagyis pontos eredményt csak megfelelő mennyiségű mérés elvégzése árán nyerhetünk. Ez utóbbi megkötés azonban nem jelent semmiféle káros, az eljárás gyakorlati alkalmazását korlátozó megszorítást, mivel a mérések minimális terjedelme a nemzetközi előírás szerint egyéb okokból is legalább 2 km-es útbázis, ami viszont messzemenően biztosítja a szóban iorgó feltétel teljesülését is. Mint láttuk, az 5 négy pólus kimenetén a keresett minősítő mérőszámmal, a q' kifáradási sebességgel arányos q villamosmennyiség jelenik meg. Ennek a q villamosmennyiségnek a közvetlen indikálását az önmagában ismert 6 mérőműszer végzi, melynek csillapítása célszerű módon változtatható. Lehetséges a q villamosmennyiség időarányos vagy út aranyos regisztrálása is, amennyiben az 5 négy pólus kimenetéhez a <3 mérőműszer helyett, vagy vele párhuzamosan valamely önmagában ismert regisztráló műszert csatlakoztatunk. A mérésék kiértékelésének a megkönnyítésére célszerű az 5 négy pólus kimenetén jelente kező q villamosmfennyiséget, mint analóg villamos jelet vele arányos impulzus-frekvenciává alakítani, és a neyrt impulzusokat regisztrálni és/vagy számlálni. Ennek érdekében az 5 négy pólus kimenetét a 7 adatfeldolgozó berendezés bemenetéhez csatlakoztatjuk, mely 7 adatfeldolgozó berendezés valamely önmagában ismert 8 impulzus-frekvencia modulátor áramkört és annak kimenetéhez csatlakozó önmagában ismert 9 számláló műszert '(például dekatroncsöves számlálót) és/vagy az impulzusoknak az idő vagy az út függvényében való regisztrálását lehetővé tevő, ismert 10 regisztráló műszert (például oszcillográfot, direktírót) tartalmaz. A 2. ábra a 2 négy pólus célszerű kialakítá-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
