151800. lajstromszámú szabadalom • Katalizátor és eljárás annak előállítására, valamint szerves vegyületek e katalizátorral történő hidrogénezésére

3 151800 A ill. alkáliföldfém hozzáadása a nikkel hozzáadását megelőzően történik. A hozzáadásra kerülő alkálifém, ül. alkáliföldfém és nikkel mennyisége a fentebb megadott határok közé eshet. Az „alkálifém- vagy alkáliföldfém-adalék" fogalma kiterjed ezeknek az anyagoknak fémalakban történő hozzáadására is, de nincsen erre korlátozva. Előnyösebb ezeket a fémeket vegyületek alakjában hozzáadni a katalizátorhordozóhoz, E vegyületek pl. folyékony vagy gáznemű állapotban lehetnek a hozzáadás során; különösen előnyös az a, módszer, hogy a szepiolitot valamely alkálifém- vagy alkáliföldfém vizes oldatával itatjuk át, A katalizátor előállítása során adalékként felhasználásra kerülő alkálifém- vagy alkáliföldfém-vegyület előnyösen valamely ionos vegyület lehet. Előnyösen olyan vegyületet alkalmazunk, amelyben a fém kationok alakjában van jelen a szepiolittal való érintkezésbehozatal során vagy ezt követően fennálló körülmények között. Előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a szepiolitot az alkálifém- vagy alkáliföldfémvegyülettel való érintkezésbehozatal után oly kezelésnek vetjük alá, amely az alkálifém- vagy alkáliföldfém-vegyület disszociálását idézi elő; ez pl. kalcinálással érhető el. Előnyösen oly vegyületet alkalmazunk, amely hevítés útján disszociálható és ennek során a szepioliton nem hagy más elemet az alkálifémen, ill. alkáliföldfémen kívül. Különösen alkalmasak erre a célra az alkálifémek, ill. alkáliföldfémek hidroxidjai, karbonátjai, hidrogénkarbonátjai, valamint a szerves savakkal, különösen karbonsavakkal képezett sói, mint pl. formiátjai, acetátjai és oxalátjai. Adott esetben célszerű lehet, a szepiolitot az alkálifém, ill. alkáliföldfém hozzáadása előtt kalcinálni, az esetleg jelenlevő nedvesség és egyéb illékony anyagok eltávolítása céljából. A nikkel hozzáadása bármilyen célszerű módon történhet; itt is célszerű, ha a nikkelt valamely vegyülete alakjában alkalmazzuk. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a szepiolitot vala^ mely nikkelsó, pl. nikkelnitrát vizes oldatával itatjuk át, majd megszárítjuk. A kalcinálás során a nikkelnitrát nikkeloxiddá alakul át; bizonyos felhasználási célokra ez lehet az aktív katalizátor kívánatos alakja. Az alább említendő előnyös felhasználási célok esetében azonban kívánatos, hogy az aktív katalizátor főként fémnikkelt tartalmazzon; ebből a célból a nikkeloxidot fém-nikkellé redukáljuk, ami oly módon történhet, hogy a katalizátort hidrogén-áramban vagy valamely hidrogéntartalmú gázáramban 150 C° és 600 C° közötti hőmérsékletre hevítjük. Olyan esetekben, amikor fém-nikkelt tartalmazó aktív katalizátort kívánunk előállítani, nikkelvegyületként előnyösen nikkelformiátot alkalmazhatunk. Ennek a hozzáadása oly módon történhet, hogy száraz nikkelformiátot összeőrlünk szepiolittal vagy pedig a nikkelformiátot ammóniában oldjuk és ezzel az oldattal itatjuk át a szepiolitot. A nikkelformiát előnye, hogy nem-oxidáló légkörben, pl. közömbös gázáramban 150 C°-ot meghaladó hőmérsékleten köz-5 vétlenül fémnikkellé redukálódik. A hevítés során alkalmazott hőmérséklet felső határa általában 300 C° lehet; extrudálással előállított katalizátorok esetében azonban magasabb, egészen 600 C°-ig terjedő hőmérsékletek alkalma-10 zása is szükségessé válhat. A rögzített-ágy alakjában felhasználásra kerülő katalizátorok általában szemcsézett, tablettázott vagy extrudált alakban állíthatók elő. A katalizátor szemcsésítése az előállítási eljárás 15 bármely szakaszában történhet, a lehetőséghez képest azonban előnyös ezt a szemcsésítést az alkálifém, ill. alkáliföldfém és nikkel hozzáadása előtt elvégezni. A fent leírt katalizátorok felhasználása egy 20 oly eljárás során történhet, amely szintén a találmány részét képezi, nevezetesen szerves vegyületek olyan hidrogénezése során, amelynél a szerves vegyületet valamely nikkelt, főként fém-nikkel alakjában és legalább 0,1 súly% 25 alkálifém- vagy alkáliföldfém-adalékot tartalmazó, lényegileg szepiolitból álló hordozóra felvitt katalizátor jelenlétében hozzuk érintkezésbe hidrogénnel, a hidrogánezés végbemenetele szempontjából előnyös hőmérsékleti és nyomás-30 feltételek mellett. A találmány szerinti eljárás molekulájukban szénatomok közötti kettőskötést tartalmazó szerves vegyületeknek e kettőskötések telítése céljából történő kezelése során alkalmazható 35 előnyösen. Alkalmazható továbbá ez az eljárás molekulájukban szénatomok közötti hármaskötést tartalmazó vegyületeknek a hármaskötés kettőskötéssé való átalakítása vagy telítése céljából történő kezelése során is. Alkalmazható a 40 találmány szerinti eljárás arpmás vegyületek naftén-jellegű vegyületekké való átalakítása céljából történő kezelése során. Kiindulóanyagként ezekhez az eljárásokhoz célszerűen szénhidrogéneket, ásványolaj-frakciókat vagy pedig 45 ásványolajból valamilyen kezelés vagy eljárás útján nyert és főként szénhidrogéneket tartalmazó termékeket alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárás különösen előnyösen alkalmazható diolefin-jellegű vegyüle*0 teknek monoolefin-jellegűekké való átalakítására. Azt találtuk, hogy a diolef in-jellegű vegyületeket megfelelő reakciókörülmények között úgy alakíthatjuk át monoolefin-jellegű vegyületekké, hogy eközben ez utóbbiak vagy más, 55 már jelenlevő monoolefin-jellegű vegyületek csak igen kis mértékben alakulnak át telített vegyületekké. A találmány szerinti katalizátor különösen alkalmas az ásványolaj-szénhidrogének, pl. a 60 közvetlen desztilláció útján nyert nehézbenzinek 460 C° feletti hőmérsékleten történő termikus krakkolása útján kapott benzinek részleges hidrogénezésére. Az ilyen krakkolás hőmérsékletének felső határa rendszerint 760 C°, de adott 65 esetben mintegy 900 C° is lehet. Ha a krakko-2