151761. lajstromszámú szabadalom • Bázikus tűzálló téglaegység

5 egymás fölé nyúlnák, illetőleg egymást átlapolják. A lemezeket összehegesztik és megakadályozzák, hogy a tégláról lecsússzanak, amenynyiben a téglába lyukat fúrnak, az oxidálható fémes lemezekből pedig nyelveket csákoznak 3 ki, amelyek ezekbe a lyukakba illeszkednek. Ez az eljárás körülményes és olyan téglát eredményez, amelynél a lemezek nincsenek mindég szorosan megfekvő helyzetben a tűzálló anyagon rögzítve. Ennek az eljárásnak ko- 10 moly hátránya még az is, hogy a téglák mindegyikének kisebb oldalfelületein az oxidálható fémes lemez két fémréteg vastagságban helyezkedik el. Amikor a tűzálló anyag először kerül a kemencében uralkodó üzemi hőmérsék- ^ létre, azokon a helyeken, ahová e nagy kiterjedésű, kétszeres vastagságú fémrétegek esnek, a fém hajlamos arra, hogy kiolvad, mielőtt még oxidálódni, vagy a bázikus tűzálló anyaggal reakcióba lépni tudna. 20 A találmány céljainak egyike ezért, hogy a kettős rétegvastagságban elhelyezkedő fém alkalmazását mérsékelje és ezzel az oxidálható fémes lemezeknek az oxidáció nélküli kiolvadásra való hajlamát csökkentse. 25 Számos tűzálló konstrukcióban nehézséget okoz, hogy a bélésre ható meleg egyenlőtlen eloszlása miatt könyen keletkeznek helyileg határolt forró helyek. Ezek a forró helyek számos esetben okai annak, hogy egyes téglák csődöt mondanak, a tűzálló bélés pedig számos esetben megvetemedik és elhúzódik. A találmány értelmében két vagy több bázikus tűzálló téglát téglaegységgé építünk öszsze. A hideg téglavégen a téglaegységek mindegyikétől oxidálható fémes lemezek n3'úlványai indulnak ki. A lemezek, melyek köztartó lemezekként működnek, elősegítik a meleg eloszlá- • sát, csökkentik az egyes téglák üzemi kiesésének veszélyét, valamint a vetemedés és elhúzódás valószínűségét. A bideg téglavégeken alkalmazott meghosszabítások oxidálható fémes lemezeknek a téglaegység tégláinak oldalfalai körül való elhelyezésével létesíthetők. Ezeket a következőkben egyszerűség kedvéért burkolólemezeknek nevezzük. Ezek a meghosszabítások azonban olyan oxidálható fémes lemezből is képezhetők, amely a téfflaegység tégláinak olyan oldalfelületei között helyezkedik el, ame-Ivek nem a téglaegység külső oldalán, hanem annak belsejében vannak. Az oxidálható fémes lemezeknek a hideg téglavégeken elhelyezkedő meghosszabításai nemcsak hűtési célokra alkalmazhatók, hanem 55 támasztó-, illetőleg tartószervekként is működhetnek, amikoris feladatuk, hogy kemencék boltozataiban és falaiban rögzített függesztőszervekkel kapcsolatot létesítsenek. Nyilvánvaló, hogy amikor a téglaegység hi- 60 dee végén levő meghosszabbításokat hűtési célra használjuk, hatásosságukat fokozhatjuk, ha valamilven hűtőközeget, például hűtőlevegőt alkalmazunk. Az ilyen hűtőközeg, illetőleg hűtőlevegő kemenceboltozat esetén közvetlenül a 65 6 boltozat tűzálló anyaga fölött, vagy kemencefal esetén közvetlenül a fal mögött vagy forgókemence bélése és köpenye közötti térben áramolhatik. Ebben az utoljára említett esetben a hideg végeken levő meghosszabbítások köztartó lemezek hatását is kifejthetik és a tűzálló téglákat a köpenytől távoltarthatják, vagy olyan járatot alkothatnák, amelyen át a kemence köpenyévei szomszédosán hűtőközeg vezethető. Az oxidálható fémes lemezek anyaga ugyanekkor éppenúgy, mint a korábbi gyakorlat során közönséges szénacél vagy kismértékben ötvözött acél lehet, ezt az előbbiekben említettük. Ha viszont a lemezek különösképpen függesztő- vagy támasztóeszközként alkalmazandók, és más esetekben, is a lemezek előállításához, ha kívánatos, olyan acélt alkalmazhatunk, amely kis hőmérsékleten korrózióálló, Siemens-Martin kemencében vagy hasonló kemencében uralkodó üzemi hőmérsékleten viszont oxidálódik. Ilyen acél lehet krómnikkel alapú rozsdamentes acél, például olyan acél, amely 18% krómot és 8% nikkelt, maradékban pedig vasat tartalmaz, vagy a szokásos krómacél jellegű rozsdamentes acél, például 16% krómot, a maradékban pedig vasat tartalmazó acél. A találmány szerinti téglaegység nagy előnyeinek egyike az, hogy egyszerű és kényelmes módon egységként felhasználható új bélések előállításához, és lehetővé teszi javítások könynyű foganatosítását, anélkül, hogy az egyes téglákat külön-külön kellene kézbevenni. A rajzokon a téglákat csak egyszerűségi okokból és az ábrázolás megkönnyítése végett tüntettük fel egyenes és párhuzamos oldalakkal. 'Nyilvánvaló azonban, hogy a téglák, ha ez kívánatos volna, más alakúak, például éskalakúak is lehetnek. Az 1. és 2. ábrán oxidálható fémes 20 lemezt tüntettünk fel, amelynek az 1. ábrán leszabott, illetőleg nyers darab alakja van; 21 főrészének, illetőleg bázisrészénék rendeltetése, hogy a tégla egyik oldalfelületének nagyobb részére vagy célszerűen teljes egészére kiterjedjen. Kiugró 22 részei vagy nyelvei célszerűen a derékszögnél valamivel nagyobb szöggel fölhajthatok, amint ezt a 2. ábrán föltüntettük. Az oxidálható fémes lemez U-alakjának 21 bázisrészéből további kiugrások, illetőleg nyelvek vannak kicsákozva, amelyek a tűzálló anyaggal való összesajtolás útján az utóbbiba ágyazhatok be. Amint a 4. ábrán feltüntettük, a 20 lemezt présforniában 24 fenékkölyüre helyezve rendezzük el, amikoris az U-alák 22 nyúlványai vagy szárai, valamint a 23 kiugrások, illetőleg nyelvek felfelé állnak. Az U-alak bázisa keskenyebb, mint a présforma, és a 22 nyúlványok felső végei rugózva fekszenek meg a présforma 25 oldalfalain. A présformának 26 felső kölyüje van, amely összesajtoláskor viszonylagosan elmozdul a 24 alsó kölyü felé. A 4. ábra szerinti présformába ezután bázikus 3