151761. lajstromszámú szabadalom • Bázikus tűzálló téglaegység
151761 7 8 tűzálló 27 keverékből álló tömeget helyezünk. A bázikus tűzálló keverék anyaga bármilyen alkalmas bázikus tűzálló anyag, például krómmagnezit vagy magnezit'króm lehet és ebben a vonatkozásban utalhatunk azokra a keverékekre, amelyek a korábbi Heuer-féle szabadslmakban nagy számban le vannak írva. A találmány értelmében két téglából álló téglaegység esetén mind a két tégla különféle keverékekből, például az egyik tégla krómmagnezitből és a másik magnezitkrómból vagy krómérctől mentes magnéziából áll. Ilyen jellegű téglaegységek előállításakor tehát a 4. ábra szerinti, de különböző összetételű téglák előállításához két különféle téglasajtóra van szükség, vagy ugyanazt a téglasajtót a különféle összetételű téglák előállításához különböző időpontokban használjuk. Megállapítást nyert, hogy különféle összetételű téglákból álló téglaegység jobb eredményeket ad, mint az olyan téglaegység, amely azonos összetételű téglákból van felépítve, továbbá, hogy krómmagnezit téglákat és magnezitkróm- vagy magnezittéglákat egymás mellett elrendezve különösen lepattogzás okozta repedésekkel szemben jobb ellenállóképességet érünk el. A tűzálló anyagnak a présformában való elhelyezése után a 26 felső kölyüt és a 24 alsó kölyüt egymással szemben menesztjük, amikoris olyan présnyomást alkalmazunk, amely célszerűen nagyobb mint körülbelül 210 kg/cm2 és célszerűen nagyobb, mint körülbelül 703 kg/ em2 vagy körülbelül 1054 kg/cm 2 .' Ilyen körülmények között olyan téglát kapunk, amilyent a rajzokon feltüntettünk, tehát amelynek tűzálló anyagú 27 téglateste és ezzel együtt sajtolt oxidálható fémes 20 lemeze van, amikoris a 22 nyúlványok a külső oldalon a kisebb 30 oldalfelületeknek csak a kis részére, célszerűen a kisebb oldalfelületeknek legfeljebb 1/4 részére terjednek ki. Az U-alakú lemez 21 bázisrészen a tágla nagyobb részét a kész tégláknál lényegében a nagyobb 31 oldalfelületet teljes egészében lefedi. Meg kell állapítanunk, továbbá, hogy a célszerű kiviteli alaknál a 22 nyúlványokat tűzálló -anyagú körzetek választják el egymástól, ahol a kisebb 30 oldalfelületek egyikén sincsenek nyúlványok. Jóllehet a nyúlványok és a 4. ábra szerinti U-alak bázisa által bezárt szög összesajtolás előtt nagyobb mint 90° és az U-alak bázisának szélessége kisebb, mint a kialakított tégla megfelelő oldalának szélessége, a 22 nyúlványok összesajtolás után az alkalmazott présnyomás foivtán az U-alak 21 bázisához viszonyítva a kialakított téglában 90° alatt helyezkednek el. A kiugrások, illetőleg nyelvek az együtt sajtolás következtében a tégla belsejében természetesen szilárdan lehorgonyzódnak. Némely esetben célszerű, ha a téglával esryütt sajtolt belső lemezt alkalmazunk, amint ez például a 2,791.116 számú amerikai szabadalmi leírásban ismertetve van. A 3. ábrán U-plfik.ú oxidálható fémes 33 belső lemezt tüntettünk fel, amelynek 34 bázisa van és ez az Ü-alakú 20 külső lemez bázisával van összekötve, továbbá 35 U-szárai vannak, amelyek a tűzálló tégla belsejében a téglák kisajtolásakor beágyazódnak. A 3. ábrán látható lemez esetén a belső lemez U-alakjának 34 bázisa kívánatos módon a külső lemez U-alakjánák 21 bázisával van például ponthegesztés útján összekötve, amint ezt a 36 hivatkozási számmal jelölt helyen feltüntettük. Ily módon bármilyen kívánt számú belső lemezt együtt sajtolhatunk a téglával. Az 5—9. ábrák szerinti téglaegység előállításakor az 5. ábrán feltüntetett oxidálható fémes 37 közbenső lemezt alkalmazzuk, amelyet két bázikus tűzálló 38 tégla között helyezünk el. Ezeknek lemezzel nem borított nagyobb 40 oldalfelületei az oxidálható fémes 37 közbenső lemez oldalfelületein fékszenek meg. Utóbbi kívánatos módon a nagyobb 40 oldalfelületek teljes vagy lényegében teljes felületére kiterjed. Az együtt sajtolt oxidálható fémes 20 lemezek ekkor a tégláknak az említett nagyobb 40 oldalfelületekkel szemben fekvő nagyobb 41 oldalfelületein vannak elrendezve, az U-alak 22 szárai pedig a tégláknak a nagyobb 41 oldalfelületekkel határos kisebb 42 oldalfelületeire esnek. Amikor a téglák össze vannak építve és érintkezésben állnak az oxidálható fémes 37 közbenső lemezzel, a kisebb 42 oldalfelületek mindegyikére oxidálható fémes 43 összekötő lemezt helyezünk, amint ezek legjobban a 6. ábrán láthatók, amikoris ezek az összekötő lemezek hosszabbak, mint a téglák, úgyhogy a meleg 44 téglavégen célszerűen szintben végződve a téglák hideg 45 végén kiállnak, mégpedig célszerűen több centiméteres távolságban, úgyhogy 46 bordákat alkotnak. A 43 összekötő lemezeket a velük együtt sajtolt 20 lemezek 22 nyúlványaival, valamint a 37 közbenső lemez éleivel is hegesztés, célszerűen ponthegesztés útján összekötjük, amint ezt a 47 hivatkozási számmal jelölt helyen érzékeltettük. Látható tehát, hogy két vagy több téglából összeállított egységnek vannak olyan oldalfelületei, amelyeket oxidálható fémes lemezekből álló köpeny, illetőleg burkolat borít és ez a két összekötő lemezből és amint látható, az együtt sajtolt lemezekből, valamint a téglák közötti közbenső lemezből áll. Valamennyi oxidálható fémes lemeznek az előbbiekben leírt összetétele és vastagsága van. Az 5—9. ábrákon feltüntetett példaként! kiviteli alakokat célszerűen akkor alkalmazzuk, ha hűtésre van szükség, mert a 46 bordák vagy hosszabbítások a tűzálló szerkezetet igen kielégítő módon tudják hűteni és javítási helyet vagy más lokalizált körzetet is hűtenek. Mint már említettük, a téglák bázikus tűzálló anyaga égetetlen állapotban van, amikor a téglaegységet a kemencébe helyezzük. A 10—14. ábrák szerinti példákénti kiviteli alaknál a téglaegység némileg módosul. A téglák olyan jellegűek, amint ezt az előbbiekben 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
