151757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú anyagok kezelésére és habarcsok és betonok készítésére

151757 5 8 el hatásosan a cellulózrészecskéket a cementtől, mindig nedvszívó és változékony méretű termék keletkezik. Számos kísérlet alapján megállapítottuk, hogy kellő mechanikai tuljadonságokkal rendelkező és gyorsan megkötő fabeton előállítására a cellulózt inkáb vízhatlanná kell tenni, mint elkövesíteni, és kémiai kötést kell létesíteni, hogy a cellulózos részecskék eggyé váljanak a betonnal, és ne csak töltőanyagként viselkedjenek. Végül helyes a beton egyik összetevőjébe egy közömbösítőanyagot bevinni, hogy az reagáljon az esetleg szabad állapotban maradt kötéstgátló anyagokkal. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás több lehetséges megvalósítási módját ismertetjük. A találmány szerinti eljárásban a telítés egyik módja az, hogy a cellulóztartalmú alap'anyagot előzetes szitálással megtisztítjuk a finom részecskéktől, majd bemártjuk egyszerűen berakva vagy egy finom fémszövetből levő kosárban 0,25—10%, -előnyösen 0,5—4% töménységű vizes szulfátoldatba. A telítést szobahőmérsékleten végezhetjük 5—24 óra hosszat, de azt tapasztaltuk, hogy magasabb hőmérsékleten, 70—100 C°-on való kezelés esetén a cellulóztartalmú anyag és az oldat közötti reakció tökéletesebb, és az anyag oldható alkotórészei gyorsabban feloldódnak. Ez a melegen való kezelés lehetővé teszi az áztatási időnek 45— 150 percre való csökkentését. Az áztatási időt csökkenthetjük és az ozmózis révén végbemenő oldódást fokozhatjuk, ha az oldatban levő tömeget 100—1000 vagy még több hertzes rezgésre késztetjük. A találmány szerinti eljárásban a telítés egyik megvalósítási módja szerint a cellulóztartalmú anyagot vasszulfátoldattal gyúrjuk össze, 0,75—0,15 liter oldatot véve minden liter fűrészporra. E telítés után a kezelt anyagot lecsepegni hagyjuk egy fémszöveten; a lecsepegést meggyorsíthatjuk mechanikusan vagy centrifugálással, de igen gyorsan végbemegy, ha a telítést melegen végezzük. A cellulóztartalmú anyag által visszatartott oldat mennyisége nem lehet több, mint 200—220 g a termék literére számítva. Lecsepegés után a tömeget -alginátak kolloid géljével gyúrjuk össze. A gél koncentrációja 80—125 g a telített és lecsepegtetett cellulóz literére számítva. Ekkor meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy jelentős, gyakran az alkalmazott alginát gélnél nagyobb mennyiségű folyadék válik ki; ez a folyadékfázis igen könnyen különválik, nem szükséges az anyagot újból lecsepegni hagyni. Megjegyzendő, hogy célszerű ezt a műveletet akkor végezni, amikor a lecsepegtetett cellulóztartalmú anyag hőmérséklete 30—50 C°. A műveletet azonban végrehajthatjuk hidegen is. A folyadék eltávolítása után a tömeget ismét átgyúrjuk, és közben kis adagokban egy kalcium-, bárium- vagy stronciumsó vizes oldatát adjuk hozzá úgy, hogy a kiindulási anyag minden literére 80—140 ml oldat jusson. Ismét meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy tiszta folyadék válik el könnyen a tömegtől. Az így kezelt cellulóztartalmú anyag ezzel kész, és közvetlenül felhasználható egy hidraulikus vagy levegőn lekötő kötőanyaggal való keverésre. Ha a találmány szerinti eljárással készült terméket cementtel keverve kívánjuk felhasználni, célszerű 50 kg (egy zsák) cementet 100— 250 liter kezelt tömeghez adni, annak fizikai tulajdonságai és a keményedés üteme szerint ingadozó mennyiségben. Kiváló eredmény érhető el, ha 120—150 liter anyagra használunk 50 kg cementet; ez a rendes betonkeverési arány. A bekeverést célszerű függőleges tengelyű betonkeverőgépben végezni, de keverőteknőt vagy közönséges betonkeverőt is használhatunk. Ha a kezelt tömeg nedvességtartalma nem elegendő, vizet adagolhatunk az anyaghoz, kis részletekben, mert a beton hajlamos az elfolyósodásra néhány másodpercnyi keverés után. Bekeverés után a betont különféle alakú formákba önthetjük a felhasználás szerint, azonkívül vakolásra és habarcsként is felhasználhatjuk. Ezenkívül a találmány szerinti eljárással kezelt cellulóztartalmú anyagot tárolhatjuk, zsákokban tarthatjuk, és leszállíthatjuk a felhasználónak, végül felhasználhatjuk rendes építőelemként. Ez utóbbi esetben célszerű pihenni hagyni, hogy látszólagos nedvességtartalma erősen csökkenjen, de a találmány szerinti eljárás egyik jellegzetes megvalósításmódja, hogy a tömeget összekeverjük, majd teljesen lecsepegni hagyjuk egy kevés száraz cementporral (0,02—0,1 térfogatrésszel). Ekkor meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy a cement tökéletesen elkeveredik, és nem alkot csomókat a kezelt fűrészporral, s annak felületét folytonos hártyával vonja be. Kezelés közben a hőmérséklet emelkedik, ami előnyös a cellulóz részecskék kiszáradására és a bevonó cement megkötésére, amikor is az tökéletesen elkövesíti a fűrészport. Az így kezelt cellulóztartalmú anyag hozaganyag a hidraulikus kötőanyagokból való habarcs- és betonkészítéshez. A találmány szerinti eljárás másik jellegzetes megvalósításmódja szerint a kezelt cellulóztartalmú anyag mesterségesen megszárítható lecsepegtetés nélkül, ily módon megtartva feleslegben a különféle oldatokban oldott sókat. Egyik megvalósításmód szerint a kezelt cellulóztartalmú részecskék íenyőf a-fűrészpor és lombfa-fűrészpor keverékéből állnak, és szárítás után adott esetben cementtel vannak bevonva. Azt tapasztalhatjuk, hogy az így kezelt fűrészpor, akár az adalékhoz, akár a kötőanyaghoz adva a habarcs megkeverése előtt 0,01—0,5, előnyösen 0,02—0,1 résznyi arányban, kitűnő hozaganyag levegő bezárására, vízhatlanításra, deflokkulálásra és plasztifikálásra; ugyanakkor 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3