151746. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bipiridil előállítására

3 151746 4 vítést alkalmazhatunk, hogy az elegy hőmérsékletét megfelelően állítsuk be. Ez a hevítés végrehajtható a reakció alatt vagy után. Kevéssé reaktív fémek, mint alumínium vagy magnézium esetében a szükséges magasabb hő- 5 mérséklet általában a fém és piridin reakciójának szakaszában érhető el. A szabad piridin a fém és piridin reakciótermékének előállításához használt piridin feleslege lehet. Előnyösen piridint, de kívánt esetben más oly piridinek származékát ahol R és/vagy Rí alkilcsoport mint pl. alkilpiridinek is használhatók, melyek a kiválasztott fémmel szemben reaktívak. Az alkilpiridinek általában ez eljárásban a piridinnél kevésbé reaktívaknak bizonyultak. A fém és piridin reakciójának terméke különösen nátrium-piridin, magnézium-piridin vagy alumínium-piridin reakciótermék lehet, habár kívánt esetben egyéb, a piridinnel szemben reaktívnak bizonyuló fémek reakciótermékei, így pl. egyéb alkálifémekkel kapott reakciótermékek is alkalmazhatók. E reakciótermékek úgy állíthatók elő, hogy a fémet és a piridint hevítéssel és előnyösen hígítószer jelenlétében reagáltatjuk. A hígítószer a piridin feleslege vagy valamely közömbös szerves folyadék, pl. trimetilbenzol lehet. Az alkalmazásra kerülő fémek színfémek vagy ötvözetek lehetnek. A magnézium és piridin reakciója lassan indulhat meg és ezt iniciátor, különösen oly anyag kis mennyiségének hozzáadásával iniciálhatjuk, amely szabad gyökök képzésére vezet az elegyben, ilyenek pl. a nátrium, kálium, bróm vagy jód. Hasonlóképpen az alumínium és piridin reakcióját oly vegyülettel iniciálhatjuk, amely megtámadja a fém felületén levő oxidfilmet, ilyen pl. valamely higanyvegyület, különösen higany(II) klorid, előnyösen oly iniciátorral együttesen, amely az elegyben szabad gyökök képzésére képes. A találmány szerinti eljárást előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a fém és piridin reakciójának termékét használjuk, melyről a piridinfelesleget a vizes kezelés előtt nem távolítottuk el. Ez esetben azok a nehézségek, amelyek a fém és piridin reakciótermékének elkülönítéséből adódnak, elkerülhetők. Nátrium-piridin reakciótermékek esetén, amelyek levegőn rendkívül robbanékonyak, az elkülönítés elkerülése biztonsági okokból különösen értékes előny. A fém és piridin reakciótermékének vizes kezelését előnyösen magasabb hőmérsékleten, legalább 40 C°-on, előnyösen 80—120 C° között hajtjuk végre. A felső hőmérsékleti ^határt rendszerint a reakcióelegy forráspontja szabja meg, e forráspontot azonban 120 C° fölé emelhetjük, pl. úgy, hogy magasabb forráspontú hígítószereket, mint dimetilanilint adunk az elegyhez vagy a közönségeset meghaladó nyomást alkalmazunk. A találmány szerinti eljárást kívánt esetben 120 C° fölötti hőmérsékleteken hajthatjuk végre, azonban ezzel különös járulékos előnyök nem járnak. 40 C° alatt a reakcióelegy hajlamos arra, hogy sűrűvé és csomóssá váljék, úgyhogy nehezen lenne elérhető a reakció megfelelő befejezése. A fém-piridin reakciótermék vizes kezelését egyszerű keveréssel foganatosíthatjuk a kívánt magasabb hőmérsékleten. Más mód szerint a fém-piridin reakcióterméket és a vizet alacsonyabb hőmérsékleten elegyítjük össze és ezt követő vagy egyidejű fűtéssel érjük el a kívánt magasabb hőmérsékletet. E fűtést egy következő művelettel, pl. a desztillációs művelettel valósíthatjuk meg és nem szükségképpen a kezelési szakasz alatt, noha a heves reakció, amely a vizes kezelés során bekövetkezik, megfelelő hőforrást szolgáltat. Az eljárást előnyösen úgy is végrehajthatjuk, hogy a fém-piridin reakciótermékhez lassan és kavarás közben hideg vizet adunk oly sebességgel, hogy a kívánt hőmérsékletet tartjuk fent és túlhevülés ne következzék be. De hűtést is alkalmazhatunk, ha kívánt esetben ez szükséges. Ügy is eljárhatunk, hogy a fém-piridin reakcióterméket vagy ennek és fölös piridinnek az elegyét a vizes kezelés előtt közömbös folyadékkal felhígítjuk. E célra alkalmas közömbös folyadékoknak a szénhidrogének, pl. trimetilbenzolok bizonyultak. A használandó víz aránya legalább 1 mól, de előnyösen 1,75—2,5 mól, a fém-piridin reakciótermékben foglalt fém 1 ekvivalensére számítva. Kívánt esetben ennél nagyobb arányok is alkalmazhatók, de a túlságos hígítás a terméknek ezt követő elkülönítését megnehezíti. Kisebb arányok kevéssé teljes reakciólefolyást eredményeznek és a terméket sűrűbbé és kezelésre alkalmatlanná teszik. Ha nátrium-piridin reakcióterméket kezelünk, különösen előnyösnek találtuk 2,2 mól víz használatát a használt nátrium 1 ekvivalensére számítva. A víznek ily mennyisége esetén a kezelés közben keletkező nátriumhidroxid oly folyékony vizes fázisban válik ki, amely lényegében a víz egész mennyiségét tartalmazza és a folyékony szerves fázis (melyben a bipiridilek és a piridin feleslege találhatók) vízmenles. Ha a víz arányát csökkentjük, a nátriumhidroxid szilárd alakban hajlamos kiválni, viszont, ha a víz arányát növeljük, a szerves fázis több vizet tart vissza. Eljárásunknak ez a Eoganatosítási módja különösen előnyös, mert rendkívül egyszerű és hatásos módszert szolgáltat a nátriumhidroxid elválasztására, mert elkerüli a kémiai kezelést és a veszteséges szűrési technikát és ugyancsak elkerüli a külön szárítási művelet alkalmazását, mielőtt a nyers bipiridil-piridin elegyet, pl. desztillációval tovább dolgoznánk fel. Ez esetben a reakcióelegyet, mely a fém-piridin reakcióterméknek vizes kezelése során keletkezik, előnyösen kb. 80 C° hőmérséklet körül, de az elegy forráspontja alatt, előnyösen kb. 100 C°-on tarthatjuk, majd megvárjuk, míg két folyékony fázissá válik szét, a vizes nátriumhidroxiréteget elkülönítjük és eltávolítjuk. Az elegyet elő-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9