151743. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátorok előállítására
151743 előnyösebbnek azonban a szepiolit hordozóanyagra felvitt nikkel-katalizátorok bizonyultak. A szepiolit egy kereskedelmi forgalomban beszerezhető agyagásvány, amely a természet- 5 ben fordul elő, de amely szintetikusan is előállítható. Az anyag ideális képlete H4Mg9 Si 12 O3 0 (OH) 10 -6H 2 O; az ásvány tajtékkő (Meerschaum) néven is ismeretes. A szeptiolitnak és tulajdonságainak részletesebb ismerte- 10 tése a „Chemistry and Industry" folyóirat 1957. nov. 16-i számának 1492—1495 oldalain található. A szepiolit előnye egyes másfajta hordozóanyagokkal, mint pl. az alumíniumoxiddal 15 szemben, hogy a nikkel a katalizátornak a nikkelsó oxiddá alakítását célzó hevítése során nem lép reakcióba a szepiolittal, a katalizátor végső redukciója pedig szepiolit-hordozó esetében alacsonyabb hőmérsékleten folytatható 20 le, mint alumíniumoxid-hordozóra felvitt nikkel-katalizátorok esetében. Az elemi nikkel-alakban levő, célszerűen katalizátorhordozóra felvitt katalizátornak a szabad oxigént tartalmazó gázzal való kezelését 25 250 C° alatti hőmérsékleten folytatjuk le. Rendszerint, bár nem szükségképpen, legalább a környezetinek megfelelő hőmérsékleten dolgozhatunk. A felhasználható hőmérséklet-tartomány előnyösen 20 C° és 100 C° között van. 30 E kezelést követően a katalizátort valamely kéntartalmú vegyülettel kezeljük. A katalizátor kezelésére kéntartalmú vegyületként előnyösen a tiofének osztályába tartozó vegyületeket használunk. Amint fentebb már 35 említettük, azt tapasztaltuk, hogy az ilyen vegyületek a részlegesen oxidált katalizátort csupán korlátozott mértékben képesek dezaktiválni, így a katalizátort abban az esetben is csupán a kívánt mértékig dezaktiváljuk, ha az 40 ilyen kéntartalmú vegyületeket az elméletileg szükséges kéntartalomnak megfelelőnél nagyobb mennyiségben alkalmazzuk. Kéntartalmú vegyületként előnyösen oly vegyületeket használunk, amelyek molekulánként 4—10 szén- 45 atomot tartalmaznak. A katalizátor módosítására célszerűen kéntartalmú vegyületeket tartalmazó benzint használhatunk, amely a ként túlnyomórészt vagy kizárólag tiofének alakjában tartalmazza. Előnyösen gőzzel krakkóit 50 benzint használunk, amelyet megfelelő -ásványolaj-frakciók, pl. előnyösen 50 C° és 250 C° közötti forrpontú közvetlen desztillátumok vagy nehézbenzinek gőz jelenlétében történő krakkolása útján nyertünk. Az ilyen benzinek krak- 55 kolását a találmány szerinti felhasználás céljaira előnyösen 593 C° feletti, 593 C° és 760 C° közötti hőmérsékleteken, a légköritől kb. 4 atm-ig terjedő nyomás alatt végezhetjük. Előnyösen 0,005—0,2 súly% közötti összes kén- 6S tartalmú benzineket használunk. Ha kéntartalmú vegyületként tiacikloalkánok kerülnek alkalmazásra, akkor előnyösen legalább gyűrűnként 4 szénatomot tartalmazó ilyen vegyületeket használunk fel. 65 A katalizátornak a kéntartalmú vegyülettel való kezelését rendszerint 0 C° és 200 C° közötti hőmérsékleten, bármely, az adott körülmények között célszerűnek mutatkozó, légkörinél kisebb, légköri vagy ennél nagyobb nyomás alatt végezhetjük. A katalizátor kéntartalmú vegyülettel való kezelését előnyösen hidrogén jelenlétében folytatjuk le. A katalizátorral reagáltatandó kéntartalmú vegyület mennyiségét általában oly módon szabhatjuk meg, hogy ez a kéntartalmú vegyület a kezeletlen katalizátor elemi nikkeltartalmára számítva 1—40 mól% ként tartalmazzon. A találmány szerinti eljárással előállított katalizátorok előnye, hogy egyszerre nagyobb mennyiségekben is előállíthatók, mint amennyi az üzemekben helyileg történő felhasználásra éppen szükséges; e katalizátorok ugyanis levegővel szembeni állandóságuk folytán szállításra is alkalmasak. így nincsen szükség arra, hogy a katalizátor kívánt felhasználási helyén különleges berendezésekről gondoskodjunk a katalizátornak a nikkelvegyület elemi nikkellé történő átlakítása útján való aktiválására. A fentiek értelmében a találmány körébe tartozik az olyan, katalizátorral töltött reaktor is, amelyben a katalizátort valamely elemi nikkellé átalakítható nikkelvegyületnek oly módon való kezelése útján állítottuk elő, hogy finoman elosztott vagy diszpergált elemi nikkelt állítunk elő és ezt azután valamely szabad oxigént tartalmazó gázzal kezeljük, miközben a kezelés alatt álló katalizátorágy hőmérsékletét olyan szinten tartjuk, hogy a hőmérséklet a katalizátor-ágy egyetlen zónájában se érje el a 250 C°-ot, ami által a nikkel felületileg oxidálódik; a közbenső termékként így kapott katalizátort azután betöltjük a reaktorba és ezt követően a) elemi kénnel, vagy b) valamely kéntartalmú szerves vegyülettel, vagy c) kénhidrogénnel, vagy d) széndiszulfiddal, vagy pedig e) az a), b), c) és d) alatt említettek közül kettőnek vagy többnek a keverékével kezeljük olyan körülmények között, hogy a katalizátorban jelenlevő nikkel kisebb része kerüljön a kénnel kapcsolatba. Erre a célra a fentebb leírtaknak megfelelően előnyösen valamely hordozóanyagra felvitt állapotban alkalmazzuk a nikkelt. Ha a találmány szerinti katalizátort oly ásványolaj-termékek kezelésére kívánjuk felhasználni, amely tartalmaz a részlegesen oxidált nikkel-katalizátor részleges dezaktiválására szükséges kénvegyületeket, akkor a katalizátornak a találmány szerinti részleges dezaktiválási műveletét az ásványolaj-frakció kezelési műveletének kezdeti szakaszában végezhetjük el. A találmány szerinti eljárással nyert katalizátorok általában nem mutatnak olyan nagy aktivitást, mint a kéntartalmú vegyületekkel nem kezelt elemi nikkel-katalizátorok. Ez a körülmény ugyan alkalmatlanná teszi a találmány szerinti eljárással nyert katalizátorokat az olyan célokra való felhasználásra, amelyek-3
