151694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonsav-piperazidok előállítására

s 151694 4 Rj és R2 együtt: benzilidén, 2-, ill. 3-, ill. 4--klór- vagy -Jbróm- vagy -fluor-benzilidén, 2,3-, ill. 2,4-, ill. 2,5-, ill. 2,6-, ill. 3,4-, ill. 3,5-diklór- vagy -dibróm- vagy -difluor-benzilidén, 2,3,5-, ill. 2,4,5-, ill. 3,4,5-triklórvagy -tribróm-benzilidén, 2-klór-4-bróm-ibenzilidén. Ezek a karbonsavak ismert módszerekkel, pl. a megfelelő nitrilekből, !(!amelyeket pl. az 1 088 972, 1 103 936, 1105 872 és 1 110 171 sz. német szabadalmi leírásokban ismertetett eljárásokkal állíthatunk elő) elszappanosítás útján, előnyösen 50%-os kénsav és jégecet egyenlő arányú elegyével történő hevítéssel állíthatók elő. A találmány szerinti eljárásban kiindulóanyagként többek között alkalmazható helyettesített alfa,!béta-difenil-akrilsavak előnyösen a megfelelő benzaldehidnek a megfelelő fenilecetsav trietilaminsójával való kondenzációja útján nyerhetők; ezt a kondenzációt célszerűen moláris mennyiségű reagáló anyagok ecetsavanhidriddel való forralása útján hajthatjuk végre. Az ilyen telítetlen savakból az alfa,béta-difenil-propionsavak katalitikus hidrogénezéssel nyerhetők, .Raney-nikkel katalizátorként, és metanol oldószerként való alkalmazása mellett. A karbonsavakat reakcióképes származékaik alakjában is reagáltathatjuk. Különösen a savkloridok alkalmasak erre a célra, hasonló eredménnyel használhatók azonban más karbonsavszármazékok, mint karbonsavfluoridok, karbonsavbromidok, karbonsavanhidridek, szénsav-félészterekkel képezett vegyes anhidridek, karbonsavészterek, kartionsavazidok, karbonsav-imidazolidok iStb. is. A találmány szerinti eljárás másik reakciórészvevőjeként piperazin vagy JNF-monoszubszituált piperazinok jöhetnek tekintetbe. Az R4 helyettesítő, amely egyenes vagy elágazó szénláncú, adott esetben halogénatommal, hidroxilvagy rövidszénláncú alkoxicsoportokkal helyettesített alkil-, cikloalkil- vagy a benzolgyűrűben halogénatommal, rövidszénláncú alkil- vagy alkoxicsoportokkal helyettesített fenilalkil-gyök lehet és amely a piperazin két gyűrűbeli nitrogénatomjának egyikén foglalhat helyet, pl. a következő csoportok valamelyikét képviselheti: metil, etil, propil, izopropil, butil, izoamil, hexil, béta-hidroxi-etil, béta,gamma-dihidroxi-propil, béta-hidroxi-gamma-klór-propil, metoxi-metil, béta-metoxi-etil, ciklohexil, metil-ciklohexil, benzil, 4-klórbenzil, 4-metilbenzil, 4-metoxibenzil, feniletil, etilmerkaptoetil, benzilmerkaptoetil, etilmerkaptometil és benzilmerkaptometil. A karbonsavnak a piperazin-bázissal a találmány szerinti módon karbonsav-piperazid képzése mellett lefolyó reakciója egy mól víz kilépése mellett megy végbe. Célszerű ezért valamely vízlekötőszer jelenlétében dolgozni. Erre a célra pl. karbodiimidek, mint diciklohexü-karbodiimid alkalmazhatók, amelyek énnek során a megfelelő karbamidokká alakulnak át. A reakciót célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben folytathatjuk le. Ilyen oldószerként elsősorban alifás vagy aromás éterek jöhetnek tekintetbe, az alkalmaz-5 ható oldószerek példáiként a dioxán, tetrahidrofurán, metilénklorid, dimetilformamid és acetonitril említhetők. A reakció alacsony vagy mérsékelten felemelt hőmérsékleten folytatható le; előnyösen azonban szobahőmérsékleten dolgo-10 zunk. A képződött karbamid a legtöbb esetben kikristályosodik a reakcióelegyből és szűréssel elkülöníthető. A piperazidot azután a szüredék bepárlása útján nyerhetjük ki. Gyakran célszerű a karbonsav helyett annak valamely re-15 akcióképes származékát alkalmazni. Ilyen reakcióképes származékként elsősorban a savkloridok jönnek tekintetbe. Alkalmazhatók azonban egyéb karbonsavszármazékok, mint karbonsavfluoridok, karbonsavbromidok, karbon-20 savészterek, karbonsavanhidridek, szénsavfelészterekkel képezett vegyes anhidridek, karbonsavazidok vagy karbonsav-imidazolidok is. A .megfelelő savakból a szokásos eljárásokkal, pl. tionilkloriddal nyerhető savkloridok alkal-25 mazása esetén a találmány szerinti eljárás pl. oly módon folytatható le, hogy a savkloridot valamely oldószer jelenlétében reagáltatjuk a piperazin-bázissal. Oldószerként pl. alifás vagy aromás szénhidrogének, mint benzin, benzol 30 vagy toluol, továbbá éterek, mint dietiléter, diizopropiléter, anizol, tetrahidrofurán vagy dioxán, észterek, mint etil- vagy butilacetát, ketonok, mint aceton vagy metiletilketon, amidok, mint dimetilformamid vagy nitrilek, mint aee-35 tonitril alkalmazhatók. A reakció alacsony vagy magasabb hőmérsékleten is lefolytatható. Előnyösnek bizonyult, ha először szobahőmérsékleten dolgozunk, majd a reakció teljessé tétele céljából pl. az oldószer forrpontjáig menő heví-40 test alkalmazunk. Ha a reakcióban résztvevő anyagokat ekvimolekuláris mennyiségekben alkalmazzuk, akkor a piperazidok hidrokloridjait kapjuk, amelyek az oldószer megfelelő megválasztása esetén gyakran kristályos alakban 45 kiválnak és szűréssel elkülöníthetők. Ha kristályosodás nem következik be, akkor a reakcióterméket célszerűen a szabad piperazid alakjában különítjük el. Eljárhatunk oly módon is, hogy a reakció során fejlődő halogénhidrogént 50 valamely savlekötőszerrel kötjük meg. Erre á célra pl. szervetlen bázisok, mint nátriumkarbonát, vagy tercier aminők, mint trietilamin, dimetilanilin vagy piridin, vagy akár a reakcióban résztvevő piperazin feleslege is alkalmaz-55 hatók. Ebben az esetben szabad karbonsav-piperazidok keletkeznek, amelyek rendszerint oldatban maradnak és abból a szokásos módon, pl. az oldat bepárlása útján nyerhetők ki. Ha a piperazint valamely sója alakjában alkal-60 mázzuk a reakcióhoz, akkor a savlekötőszert célszerűen olyan mennyiségben adjuk a reakcióelegyhez, .hogy az a piperazinsóból. a bázist fel tudja szabadítani. Így szintén a szabad karbonsav-piperazidot kapjuk, amely azután a fent 65 leírt módon különíthető el. Hasonló módon rea-2