151681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a grizeofulvin tiszta állapotban való előállítására

Í5168Í zeofulvint kalciumhidroxid hozzáadása után acetonos extrakcióval nyerik ki a nedves micé­liumból. E szerint az eljárás szerint az extrak­ció útján a grizeofulvinnal együtt kinyert kí­sérőanyagokat benzines mosással, valamint ak- 5 tívszenes vagy alumíniumoxidos kezeléssel tud­ják részlegesen eltávolítani. A vízzel történő ki­csapás útján kapott grizeofulvint vízzel, meta­nollal, ül. acetonnal történő mosás vagy ace­tonból való újbóli lecsapás útján tisztítják to- 10 vább. A kellő tisztaságú grizeofulvin előállítá­sához szükséges nagy számú tisztítási művelet folytán ez az eljárás időt rabló és költséggel, ill. veszteségekkel jár. Az átkristályosítás útján bizonyos mértékben 15 már tisztított grizeofulvin további tisztítására Grove és mtsai (J. Chem. Soc. 1952, 3955) is­mertetnek egy eljárást. Az Oxford ós mtsai (Biochem. J. 33, 240, 1939) eljárása szerint a micélium éter es extrakciója, az éterből kapott 20 maradék benzolos extrakciója, majd a benzolból kinyert grizeofulvin etanolból történő átkris­tályosítása útján kapott, részlegesen tisztított grizeofulvint az említett szerzők kromatografá­lással isztítják tovább; benzolos oldatból, akti- 25 vált alumíniumoxidon való kromatografálással jutnak a tiszta grizeofulvinhoz. Ez az eljárás azonban a grizeofulvin nagyipari előállítására nem alkalmas, minthogy egyrészt már többszö­rösen átkristályosított grizeofulvinból kell ki- 30 indulni, másrészt az alkalmazásra kerülő alu­míniumoxidot különleges kezeléssel kell erre a célra aktiválni. Mindezek a műveletek időt rab­lóak, költségesek és jelentős anyagveszteséggel járnak. 35 Azt találtuk, hogy a grizeofulvin tiszta álla­potban történő előállítása lényegesen rövidebb és egyszerűbb úton történhet, ha extrahálószer­ként diklórmetánt vagy 1,2-diklóretánt alkal­mazunk. A diklórmetán és az 1,2-diklóretán vi- 40 szonylag jó oldhatósága és szelektív oldóképes­sége folytán meglepő módon rendkívüli mér­tékben alkalmas szer a grizeofulvin extrahálá­sára. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a grizeo­fulvin a diklórmetánban kb. 11%, az 1,2-diklór- 45 etánban pedig kb. 6% mennyiségi arányban oldódik, míg az acetonban a grizeofulvin oldó­dása csupán 3,9%. í Ennek folytán az eddigi módszerek esetében szükséges tisztítási műve­letek, mint pl. a többszöri kimosás, mellőzhetők, 50 ha a grizeofulvint tartalmazó diklórmetános, ill. diklóretános kivonatot alumíniumoxiddal, aktívszénnel vagy más adszorbenssel kezeljük. Ha ennek során a kapott nyers kivonatot közvetlenül használjuk fel az adszorpcióhoz, 55 akkor a terméket színező kísérő szennyezések csupán alig vagy csak igen csekély mértékben adszorbeálódnak. Meglepő módon azonban a színező kísérő szennyezések nagymértékű adszorpciója követ- 60 kezik be, ha a micéliumban jelenlevő zsírokat, ill. zsírszerű anyagokat a grizeofulvin-oldat tisztítása előtt teljesen eltávolítjuk. A micé^ liumot a grizeofulvin extrahálása előtt vethet­jük alá zsírtalanításnak, de eljárhatunk oly mó- 65 don is, hogy a kivonatból maradékként kapott nyers grizeofulvint zsírtalanítjuk. Zsírtalanító szerként előnyösen 5—12 szénatomos telített alifás szénhidrogéneket alkalmazhatunk. A tisztításhoz szükséges adszorbens, ül. ad­szorbenskeverék mennyisége a találmány sze­rinti eljárás esetében csupán a tisztítandó gri­zeofulvin mennyiségének 10—40%-át teszi ki és így az eljárás ipari méretekben e szempont­ból is gazdaságos. Az elhasznált alumíniumoxid­adszorbens 900 C°-ot meg nem haladó hőmér­sékleten történő kiizzítás útján regenerálható. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki­vitele általában oly módon történhet, hogy a micéliumot szűréssel vagy centrifugálással el­különítjük a fermentációs közegből, majd meg­szárítjuk és esetleg erre alkalmas berendezés­ben megőröljük. A száraz micéliumból azután a grizeofulvint metilénkloriddal vagy etilénklo­riddal extraháljuk. Az oldószer ledesztülálása után kapott ma­radék zsírtalanítás után legalább 95% ható­anyagot tartalmaz. Az ilyen nyers grizeoful­vint azután az említett oldószerekben csaknem az oldat telítődéséig oldjuk, majd a kapott barna színű oldatot alumíniumoxidon kromato­grafáljuk. Ennek során a színező kísérőanyagok messzemenően adszorbeálódnak. Eluátumként színtelen oldatot kapunk, amelyből bepárlás vagy lecsapás útján csaknem mennyiségi ho­zammal tiszta fehér kristályos grizeofulvint ka­punk, amelynek spektrofotometriai módszerrel meghatározott hatóanyagtartalma eléri a 99— 100%-ot. Ha a tisztított kivonathoz 20—50% mennyiségben valamely 5—12 szénatomos alifás szénhidrogént adunk, úgy a grizeofulvin a me­tilénklorid ledesztülálása során selymes fehér tűkristályok alakjában kikristályosodik. Azt találtuk továbbá, hogy a zsírtalanított extrakciós maradékból egyszerű módon választ­hatjuk le a tiszta kristályos grizeofulvint, ha a zsírtalanított extrakciós maradékot az említett oldószerekben oldjuk, az oldatot a tisztítandó nyers grizeofulvin mennyiségére számított 10— 30% aktívszénnel kezeljük a kísérőanyagok el­távolítása céljából, majd az oldószer mennyisé­gére számítva 3—5 térfogat 5—12 szénatom­számú alifás telített szénhidrogént adunk az oldathoz. 'Ez az eljárás egyszerűsége folytán különösen jól alkalmazható a grizeofulvin nagy­ipari előállítására és szintén tiszta fehér kris­tályos grizeofulvint ad végtermékként. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi­teli módjait közelebbről az alábbi példák szem­léltetik. 1. példa: 50 liter fermentációs termékből, amely lite^ renként 3000 mg hatóanyagot tartalmaz, szű­rési segédanyag jelenlétében történő leszívatás útján 12,0 kg nedves micéliumot kapunk; eb­ből szárítás után 6,1 kg száraz micéliumot nye­rünk. A micéliumról leszűrt fermentációs lé 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom