151681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a grizeofulvin tiszta állapotban való előállítására

Í5168Í zeofulvint kalciumhidroxid hozzáadása után acetonos extrakcióval nyerik ki a nedves micéliumból. E szerint az eljárás szerint az extrakció útján a grizeofulvinnal együtt kinyert kísérőanyagokat benzines mosással, valamint ak- 5 tívszenes vagy alumíniumoxidos kezeléssel tudják részlegesen eltávolítani. A vízzel történő kicsapás útján kapott grizeofulvint vízzel, metanollal, ül. acetonnal történő mosás vagy acetonból való újbóli lecsapás útján tisztítják to- 10 vább. A kellő tisztaságú grizeofulvin előállításához szükséges nagy számú tisztítási művelet folytán ez az eljárás időt rabló és költséggel, ill. veszteségekkel jár. Az átkristályosítás útján bizonyos mértékben 15 már tisztított grizeofulvin további tisztítására Grove és mtsai (J. Chem. Soc. 1952, 3955) ismertetnek egy eljárást. Az Oxford ós mtsai (Biochem. J. 33, 240, 1939) eljárása szerint a micélium éter es extrakciója, az éterből kapott 20 maradék benzolos extrakciója, majd a benzolból kinyert grizeofulvin etanolból történő átkristályosítása útján kapott, részlegesen tisztított grizeofulvint az említett szerzők kromatografálással isztítják tovább; benzolos oldatból, akti- 25 vált alumíniumoxidon való kromatografálással jutnak a tiszta grizeofulvinhoz. Ez az eljárás azonban a grizeofulvin nagyipari előállítására nem alkalmas, minthogy egyrészt már többszörösen átkristályosított grizeofulvinból kell ki- 30 indulni, másrészt az alkalmazásra kerülő alumíniumoxidot különleges kezeléssel kell erre a célra aktiválni. Mindezek a műveletek időt rablóak, költségesek és jelentős anyagveszteséggel járnak. 35 Azt találtuk, hogy a grizeofulvin tiszta állapotban történő előállítása lényegesen rövidebb és egyszerűbb úton történhet, ha extrahálószerként diklórmetánt vagy 1,2-diklóretánt alkalmazunk. A diklórmetán és az 1,2-diklóretán vi- 40 szonylag jó oldhatósága és szelektív oldóképessége folytán meglepő módon rendkívüli mértékben alkalmas szer a grizeofulvin extrahálására. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a grizeofulvin a diklórmetánban kb. 11%, az 1,2-diklór- 45 etánban pedig kb. 6% mennyiségi arányban oldódik, míg az acetonban a grizeofulvin oldódása csupán 3,9%. í Ennek folytán az eddigi módszerek esetében szükséges tisztítási műveletek, mint pl. a többszöri kimosás, mellőzhetők, 50 ha a grizeofulvint tartalmazó diklórmetános, ill. diklóretános kivonatot alumíniumoxiddal, aktívszénnel vagy más adszorbenssel kezeljük. Ha ennek során a kapott nyers kivonatot közvetlenül használjuk fel az adszorpcióhoz, 55 akkor a terméket színező kísérő szennyezések csupán alig vagy csak igen csekély mértékben adszorbeálódnak. Meglepő módon azonban a színező kísérő szennyezések nagymértékű adszorpciója követ- 60 kezik be, ha a micéliumban jelenlevő zsírokat, ill. zsírszerű anyagokat a grizeofulvin-oldat tisztítása előtt teljesen eltávolítjuk. A micé^ liumot a grizeofulvin extrahálása előtt vethetjük alá zsírtalanításnak, de eljárhatunk oly mó- 65 don is, hogy a kivonatból maradékként kapott nyers grizeofulvint zsírtalanítjuk. Zsírtalanító szerként előnyösen 5—12 szénatomos telített alifás szénhidrogéneket alkalmazhatunk. A tisztításhoz szükséges adszorbens, ül. adszorbenskeverék mennyisége a találmány szerinti eljárás esetében csupán a tisztítandó grizeofulvin mennyiségének 10—40%-át teszi ki és így az eljárás ipari méretekben e szempontból is gazdaságos. Az elhasznált alumíniumoxidadszorbens 900 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten történő kiizzítás útján regenerálható. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele általában oly módon történhet, hogy a micéliumot szűréssel vagy centrifugálással elkülönítjük a fermentációs közegből, majd megszárítjuk és esetleg erre alkalmas berendezésben megőröljük. A száraz micéliumból azután a grizeofulvint metilénkloriddal vagy etilénkloriddal extraháljuk. Az oldószer ledesztülálása után kapott maradék zsírtalanítás után legalább 95% hatóanyagot tartalmaz. Az ilyen nyers grizeofulvint azután az említett oldószerekben csaknem az oldat telítődéséig oldjuk, majd a kapott barna színű oldatot alumíniumoxidon kromatografáljuk. Ennek során a színező kísérőanyagok messzemenően adszorbeálódnak. Eluátumként színtelen oldatot kapunk, amelyből bepárlás vagy lecsapás útján csaknem mennyiségi hozammal tiszta fehér kristályos grizeofulvint kapunk, amelynek spektrofotometriai módszerrel meghatározott hatóanyagtartalma eléri a 99— 100%-ot. Ha a tisztított kivonathoz 20—50% mennyiségben valamely 5—12 szénatomos alifás szénhidrogént adunk, úgy a grizeofulvin a metilénklorid ledesztülálása során selymes fehér tűkristályok alakjában kikristályosodik. Azt találtuk továbbá, hogy a zsírtalanított extrakciós maradékból egyszerű módon választhatjuk le a tiszta kristályos grizeofulvint, ha a zsírtalanított extrakciós maradékot az említett oldószerekben oldjuk, az oldatot a tisztítandó nyers grizeofulvin mennyiségére számított 10— 30% aktívszénnel kezeljük a kísérőanyagok eltávolítása céljából, majd az oldószer mennyiségére számítva 3—5 térfogat 5—12 szénatomszámú alifás telített szénhidrogént adunk az oldathoz. 'Ez az eljárás egyszerűsége folytán különösen jól alkalmazható a grizeofulvin nagyipari előállítására és szintén tiszta fehér kristályos grizeofulvint ad végtermékként. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 50 liter fermentációs termékből, amely lite^ renként 3000 mg hatóanyagot tartalmaz, szűrési segédanyag jelenlétében történő leszívatás útján 12,0 kg nedves micéliumot kapunk; ebből szárítás után 6,1 kg száraz micéliumot nyerünk. A micéliumról leszűrt fermentációs lé 3