151658. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluortartalmú, hőrelágyuló és rugalmas kopolimérek előállítására

151658 7 8 Minthogy a pentafluorpropilén a viniiidén­fluoridnál kevésbé reakcióképes, a kopolimeri­záció során a reaktorban jelenlevő monomer­fázisban az 1,1,3,3,3-pentafluorpropilén és a vi­nilidénfluorid közötti mennyiségi arány értéké­nek nagyobbnak kell lennie, mint amilyen mennyiségi arányt kívánunk e monoméregysé­gek között az előállítandó kopolimérben elérni. Ha pl. a kopolimerizációt olyan monomér­elegy jelenlétében folytatjuk le, amely 5—20 tf% 1,1,3,3,3-pentafluorpropilént tartalmaz, míg az elegy fennmaradó része vinilidénfluoridból áll, akkor pl. 50—70%-os konverzió esetén 5— 25 súly% pentafluorpropilént tartalmazó kopo­limért kapunk. Az ilyen termékek szobahőmér­sékleten részben még kristályosak, bizonyos mértékben azonban elasztikus tulajdonságokat mutatnak és hajlékonyságukat széles hőmérsék­lettartományban megtartják, anélkül, hogy ri­deggé, válnának. Az ilyen összetételi határok közötti kopoliméreket megolvasztás útján köny­nyen feldolgozhatjuk; e kopolimérek szobahő­mérsékleten különböző szerves oldószerekben, mint észterekben és ketonokban oldódnak. Az ilyen oldatok bepárlása útján a kopoliméreket könnyen felvihetjük a kívánt vastagságban a bevonandó tárgyak felületére, áttetsző, szívós és igen hajlékony filmek alakjában. Ha a kopolimerizációt olyan manomérele­gyekkel folytatjuk le, amelyek kb. 20 tf%-n ál több 1,1,3,3,3-pentafluorpropilént tartalmaznak, akkor olyan kopolimérekhez jutunk, amelyek a nem vulkanizált kaucsukhoz hasonló külső meg­jelenésük, és kb. 25—70 súly% kötött penta­fluorpropilént tartalmaznak. Az ilyen termékek általában amorfak, bizo­nyos oldószerekben, mint észterekben és keto­nokban oldódnak; jellemző tulajdonságuk a kis torziós modulusz, elasztikus tulajdonságaikat pedig széles hőmérséklet-tartományon belül megtartják. Világos tehát, hogy a reaktorba bevezetésre kerülő monomérelegy összetételének az 1,1,3,3,3--pentafluorpropilén és a vinilidénfluorid meny­nyiségi aránya szempontjából történő, széles határok közötti változtatása útján oly kopoli­mérrtermékekhez juthatunk, amelyek e kétféle monomer-egységet széles határok között változ­tathatóan a kívánt mennyiségi arányban tartal­mazzák a makromolekula-láncokban, ami által e termékek fizikai tulajdonságai is változtatha­tók. Míg a vinilidénfluorid-homopolimér nagy­mértékben kristályos, gyantaszerű anyag, amelynek gyakorlatilag nincs rugalmassága, ad­dig a pentafluorpropilén-egységeknek a mole­kula-láncba növekvő mennyiségi arányokban történő bevezetése útján a lánc-szimmetrie nö­vekvő mértékben szűnik meg és ezzel csökken a kristályosság foka is, ami áltai az elasztomer­tulajdonságok fokozatos mértékű fellépését idézzük elő. A találmány szerinti eljárással előállított elasztomer-tulajdonságú kopoliméreket további kezeléseknek vethetjük alá, igen jó fizikai és kémiai tulajdonságokat mutató elasztomer-ter­mékek előállítása céljából. Az ilyen kezelések lényegileg vulkanizálási eljárások, amelyek fel­tehetően hálóskötések képződését idézik elő a kopolimér különböző makromolekulái között, ami által az anyag mechanikai szilárdsága és rugalmas visszaalakulása nagymértékben emel­kedik. A vulkanizálási kezelések kiviteli módja és az erre alkalmas. keverékek összetétele meg­felel a jól ismert műszaki szokásoknak; ezeket a műveleteket az ilyen célra általában alkalma­zott berendezésekben, a szokásos módon foly­tathatjuk le a találmány szerinti kopolimérek­kel. A találmány szerint vinilidénfluoridból 'és pentafluorpropilénből előállított elasztomér-jel­legű kopolimérek vulkanizálására különösen jó hatással alkalmazhatók a polifunkciós szerves bázisok, mint pl. alifás poliaminok stb. felhasz­nálásán alapuló eljárások. Az ilyen fajta vul­kanizálószerek példáiként a következőket em­líthetjük: hexam etiléndiamin, hexametiléndia­minkarbamát, dietiléntriamin, trietiléntetramin, cikloalkildiaminok stb. Felhasználhatók vulkanizálószerként, a szo­kásos eljárások alkalmazásával szerves peroxid­vegyületek, mint benzoilperoxid, továbbá ioni­záló sugárzások, nagy energiájú elektronok, béta- vagy gamma-sugarak is. A találmány szerinti eljárással előállított ko­poliméreket a vulkanizálás előtt a vulkanizáló­szereken kívül még különféle egyéb anyagok­kal is keverhetjük, az elasztomer-termékek fel­dolgozása során szokásos eljárások szerint; ilyen adalékanyagokként pl. vulkanizálásgyorsí­tók, sav-akceptorok, töltőanyagok, lágyítók, ke­nőanyagok, szilárdságfokozó adalékok stb. al­kalmazhatók. Az olyan kopoliméreket, amelyek pl. 40—60 súly% pentafluorpropilént tartalmaznak, célsze­rűen, pl. oly módon vulkanizálhatjuk, hogy egy szokásos rendszerű hengeres keverőben szoba­hőmérsékleten 100 rész kopolimért 10—20 rész magnéziumoxiddal, 20—40 rész korommal és az előbb említett diaminok valamelyikének 0,1—3 résznyi mennyiségével keverünk össze. A keveréket ezután 120 C° és 220 C° közötti, előnyösen 140—160 C° hőmérsékleten formá­ban sajtoljuk, majd kb. 200 C° hőmérsékleten 4—24 órai kezeléssel keményítjük. A keményítési folyamat után olyan elaszto­mereket nyerhetünk a találmány szerinti eljá­rással előállított kopolimérekből, amelyek igen jó mechanikai tulajdonságaik mellett igen nagy­fokú hőállóságot és a nagymértékben agresz^ szív vegyszerekkel szembeni igen jó ellenálló­képességet mutatnak; az ilyen termékek oldó­szerekben, pl. ketonokban, észterekben, szén­hidrogénekben stb. oldhatatlanok és csupán mi­nimális mértékben duzzadnak. A találmány szerinti eljárással előállított ko­polimérek különösen jól alkalmazhatók külön­féle alakú és méretű tárgyak, filmek, fóliák, szalagok, rostok stb. előállítására. Ezek a kopolimérek emellett igen jól alkal­mazhatók különféle tárgyakra felviendő felü-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom