151617. lajstromszámú szabadalom • Ütközéses malom
151617 A találmány szerinti ütközéses malom egyébként alkalmas az ütések számának lényeges növelésére, vagyis pl. a forgórészen levő verőlécek számának növelésére és így ez a gép elsődlegesen mint őrlőimalom és csak másod- 5 lagosan mint ütközéses malom működő aprítóberendezésként készíthető el. Az ilyen malom lehetővé teszi — összehasonlítva az ismert hengermalmokkal — a nagyobb mértékű anyagkihozatalt, vagyis viszonylag nagy térfogatú 10 anyagmennyiségeket lehet az időegységben feldolgozni. A megnövelt őrlőteljesítmény mellett lehet a forgórészen levő verőlécek számát csökkenteni, mely esetben viszont olyan ütközéses malmot létesítünk, amelynél az anyag 15 aprítása hajítással történik, vagyis a durva őrlés végett az anyag ütköztető lemezekhez repül, a finom aprítás pedig őrléssel történik. A rostélyok elmaradása következtében az említett közvetett őrlés is elmarad, miáltal 20 igen nagy energiamegtakarítás érhető el. így a találmánynál a hajtómotor 50—80%-kal lehet kisebb teljesítményű, mint az ismert gépeknél. Ezek szerint a találmány alapján készített ütközéses malom, ha annak példaképpen ** egy méter átmérőjű forgórésze van és ennek tengelyirányú hossza 600 mm, a hajtómotor teljesítménye 54 LE lehet de tapasztalat szerint a gép legtöbbször jóval kisebb teljesítménnyel járhat. Ez az aprítógép egyrészt a 30 mennyiségi teljesítmény, másrészt a termék minősége szempontjából teljesen helyettesít két ismert szerkezetű verőléces malmot, melyek meghajtására egyenként legalább 100 LE szükséges. , 35 Az említett őrlőtuskót ajánlatos utánengedő módon pl. előfeszített rugókkal a forgórész közelségében tartani, tehát rugósan megfogni a kívánt helyzetben. A találmány előnyös ki- .. viteli alakjánál az őrlőtuskó elforduló tehát ide-oda járó végénél emeltyűket vagy irányítórudakat alkalmazunk, amelynek egy vagy több rugó segítségével ütközőhöz: szorítják a tuskót. A rugók előfeszültsége célszerűen be- .^ állítható, az említett ütköző pedig ugyancsak beállítható orsóból állhat. A találmány további jellemzője szerint az ütközéses malomnál alkalmazott őrlőtuskó a tengelyirányú középsíkhoz képest, beleértve a 5 Q megerősítési helyeket is, részarányos kialakítású, miáltal ezt ,a tuskót megfordított helyzetben is lehet beszerelni és alkalmazni. Erre akkor lehet szükség, ha a tuskó egyik oldalán már elkopott. Ily módon lehetővé válik az őr- §§ lőtuskó azonos anyagmennyiségével kb. kétszer annyi anyagot megőrölni ugyanolyan kopások esetén, mint az ismert gépeknél amelyeknél csak egyoldalú őrlőtuskókat használtak. Ez a megoldás lényegileg 50%-os anyagmegtakárí- 60 tást eredményez. Azáltal, hogy a találmánynál már nem. kell az anyag kihasználásának javítása végett a kopott részeket felhegeszteni, az őrlőtuskó számára nagyértékű öntött acélt is lehet hasiz- 65 nálni, miáltal a kopás által okozott költségek még tovább csökkenthetők. Forgó kalapácsokkal és helybenálló rostélyrudakkai működő verőléces malmoknál javasolták már mindezeket a részeket időnként kiszerelni és 180°-kal megfordítva megint behelyezni, hogy azokat ne csak egyoldali, hanem mindkét oldalon lehessen az ütközéses aprításra felhasználni. Az ilyen ismert megoldásnál azonban egy-egy gépnél igen sok különálló alkatrészről van szó, miáltal az átszerelés igen sok időt igényel. Az átfordítás azonban az elbillenthető őrlőtuskóknál ezideig nem volt ismeretes. Megemlítendő még, hogy a találmány szerinti ütközéses malomnál egyedül csak az őrlőtuskót kell megfordítani, ami sokkal rövidebb idő alatt lehetséges, mint az ismert gépéknél javasolt átszerelés. Fontos még az is, hogy a találmány szerinti gépnél nincsen szükség a malom belsejében vagy a malom alatt végzendő igen nehézkes munkára. A találmány részleteit a példáképpeni kivitelt szemléitető rajz kapcsán magyarázzuk meg. Ezen a rajzon az 1. ábra a gép vázlatos oldalnézete, a 2. ábra az őrlőtuskó beállító szerkezetének homloknézete és a 3. ábra az őrlőtuskót szemlélteti az, első munkahelyzetben. A 4. ábra ugyancsak az őrlőtuskót mutatja, de a második munkahelyzetében és az 5. ábra az őrlőtuskó alsó felületének nézete. A találmány szerinti gépnél a 2 ütköztető lemezek a forgórész )(1) külső körvonala mellett, attól nem nagy távolságban vannak. Az anyag említett fékezésére, tehát a sebesség csökkentésére váló a 3 acéllemez, amely az 1 forgórész és az elbillenthető 4 őrlőtuskó közötti rés felett van, e rés irányához lényegileg merőleges helyzetben. Ez a rés az anyag 'bevezetésére szolgál. Az őrlőtuskónak a forgórész tengelyével párhuzamos peremein egy-egy 5 és 6 tengelycsonk van, amelyekkel ez a tuskó a gépállványon van ágyazva, tehát ahhoz képest elfordítható. A tuskó első munkahelyzetében i(l. és 3. ábra) azt a felső pereménél levő 5 tengelycsonk ágyazza. A tuskó alsó felületén, a, 6 tengelycsonk mellett van a 7 szem, az 5 tengelycsonk mellett pedig a 8 szemeket helyez^ zük el. Az, említett első munkahelyzetben a 7 szemek egy 9 lengőkarral kapcsolódnak, amely a, maga részéről 10 szögemeltyükkel van összekötve. Ezek a szögemeltyűk a 11 tengelycsap révén vannak ágyazva, másik végükön pedig 12 tengellyel kapcsolódnak, amelyeken rugóhatás alatt álló 13 asztalok vannak megerősítve. Ezek az asztalok a 14 rugók hatása alatt állnak, melyeket a rajz vázlatosan mint spirálrugókat tüntet fel, de a gyakorlatban előnyösebb ezeket a rugókat a vasúti ütközők rugóinak mintájára tekercselt laposacélból készíteni. A 14 rugók a 15 nyomórudakra támaszkodnak a 16 tányérok közvetítésével, oly módon, hogy a rugóerőt ezekkel a 15 inyomórudakkal lehet beállítani. A nyomórudak ugyanis egy 2
