151584. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oligopeptid keverékek előállítására

151584 általános képletű sav — ahol Rx jelentése a fentiek szerinti — reakcióképes származékával acilezzük, a reakcióterméket adott esetben el­szappanosítjuk, majd észterezzük vagy észte­rezzük és amidezzük, a jelenlevő védőcsoporto- 5 kat lehasítjuk és a kapott peptidct adott eset­ben savaddiciós sóvá alakítjuk. A kiindulási anyagként használt II képletű N-karboxianhidrideket pl. bázisos, az co-amino­-csoporton védett aminosavakból és foszgénből 1° állíthatjuk elő, közömbös oldószerben mint kloroformban, tetrahidrofuránban, dioxánban stb. végrehajtott reakcióval. E vegyületek több­nyire kristályosak és alacsony hőmérsékleten bizonyos ideig eltarthatok. 35 A II képlet szerinti vegyületek kezelése ammóniával, alkilaminnal, dialkilaminnal, hid­razinnal vagy alkoholos sósavval ugyancsak a III képletű, reakciókomponensként használt vegyületek előállítására vezethet a következő 20 módon. Amidok előállítása végett előnyösen ammóniát vagy amint a II képlel szerinti ve­gyületre feleslegben hagyunk behatni közöm­bös oldószerben, mint dioxánban, tetrahidro­furánban vagy kloroformban. A reakciót pl. 25 nitrogénnyomás alatt, kb. 0—40 C° közötti hő­mérsékleten vagy nyomás nélkül kb. 80 C°-ig terjedő magasabb hőmérsékleten hajthatjuk végre. Az észtereket pl. gázalakú sósavból és a kívánt alkoholból, kb. szobahőmérsékleten nyer- 30 jük. A vegyületeket az oldószer lehajtásával és kívánt esetben átkristályosítással izolálhat­juk. Az alkoholos sósavas kezelés esetén kelet­kező aminosavhidrokloridok a szokásos módsze­rekkel, a megfelelő észterbázisokká alakíts 35 hatók át. A találmány szerinti eljárás első lépését, ne­vezetesen a II képletű karboxianhidrid reak­cióját ammóniával, alkilaminnal, dialkilamin­nal, hidrazinnal vagy a III képletű vegyülettel, 40 célszerűen szerves oldószer, mint dioxán, kloro­form, metanol vagy dimetilformamid jelenlété­ben hajtjuk végre. A karboxianhidrid és az • aminkomponens arányát tág határok között vál­toztathatjuk, pl. a karboxianhidrid háromszoros 45 feleslegével dolgozhatunk. A reakcióéi egy et cél­szerűen kb. 1—3 óra hosszat 0—90 C°-ra, elő­nyösen 50—80 C°-ra hevítjük. Az oldószer el­távolítása után a kapott oligomer keverékét újbóli kicsapással tisztíthatjuk. A feldolgozás 50 másik módja kicsapás vizes sósavval. Emellett a reakciókeverékben jelenlevő monomereket részben eltávolíthatjuk. Miként az a peptidkémiában szokásos, az első lépésben részt nem vevő reaktív csoportokat a 55 reakció előtt megvédjük. A karboxil-csoporto­kat illetően ezt egyszerűen úgy érjük el, hogy a megfelelő észtert vagy amidot használjuk. A szabad «-amino-csoportokat, amelyeknek a reakcióban nem szabad résztvenniük, a II és 60 III képletű kiindulási vegyületekben úgy véd­hetjük meg, hogy azokat a megfelelő karbo­benzoxi-származékokká alakítjuk át, pl. úgy, hogy Schotten—Baumann szerint az amino­savak megfelelő rézkomplexeit karbobenzoxi- g5 kloriddal hozzuk reakcióba. Az aminosavak megvédésének egy további lehetőségét a ftalil­származékká alakítás adja, pl. az aminosavak rézkomplexeinek karbalkoxiftalimiddel való re­akciója útján. Az aminosavakat formilmaradék­kal is megvédhetjük, amely célból az amino­savak rézkomplexeit hangyasavészterekkel hoz­zuk reakcióba. A kapott oligopeptid-keverékeket tetszés sze­rinti sorrendben különböző további műveletek­nek vethetjük alá. A kondenzálással kapott észtereket önmagá­ban ismert módon, pl. alkálival szobahőmérsék­leten elszappanosíthatjuk. A hosszúláncú RÍ maradékot pl. úgy vezet­hetjük be, hogy a IV képlet szerinti sav vala­mely reakcióképes származékát, pl. halogenid­jét, különösen kloridját vagy anhidridjét ter­cier bázis, pl. trietilamin vagy piridin jelenlété­ben, közömbös oldószerben, pl. dimetilf orm­amidban kezeljük. Célszerűnek mutatkozott az esetleg jelenlevő karboxil maradékot utólagos észterezéssel, il­letve utólagos észterezéssel és utólagos amide­zéssel észterré, illetve amiddá alakítani. Ezt pl. úgy hajtjuk végre, hogy az anyagot acilezés előtt vagy után alkoholos sósavval vagy elő­nyösebben tionilkloriddal és alkohollal kezeljük és adott esetben ammóniával, primer vagy sze­kunder aminokkal vagy hidrazinnal hozzuk reakcióba. Az aminocsoportok védőcsoportjaiként jelen­levő karbobenzoxi-maradékokat célszerűen ka­talitikus hidrogénezéssel újra lehasíthatjuk. Az adott esetben jelenlevő ftalil-maradékok hidra­zin hozzáadása után sósavas kezeléssel távolít­hatók el. A formil-csoportokkal védett amino­csoportokat pl. ásványi savakkal, hidegben sza­badíthatjuk fel. A kapott Oligopeptid keverék önmagában is­mert módon szervetlen vagy szerves savakkal, savaddiciós sókeverékké alakítható át. Előnyös sókhoz pl. az alábbi savak segítségével jutunk: halogénhidrogének, különösen sósav, foszforsav, kénsav, ecetsav vagy citromsav. Az eljárás termékei antibaktericid hatásukkal tűnnek ki, mind a grampozitív, mind a gram­negatív patogén és apatogén baktériumokkal, valamint élesztőkkel szemben. A vegyületek ke­véssé toxikusak. Ez a hatás az aminosavak mindkét sztereoizomér D- és L-f orma ján érvé­nyesül. Az L-konfigurációjú eljárási termékek a bélnedvek hatására elbomlanak, amikoris olyan hasadási termékek keletkeznek, amelyek már nem, vagy alig mutatnak antibaktericid hatá­sosságot. A vegyületeket ezért konzerválóvá és dezinficiáló szerként használhatjuk. Az eljárás termékeit gyógyszerként is, pl. gyógyászati készítmények alakjában használ­hatjuk, amelyek e vegyületeket, illetve sóikat az enterális vagy parenterális használatra alkal­massá tevő gyógyászati szerves vagy szervetlen közömbös hordozókkal, mint pl. vízzel, zselatin­nal, tejcukorral, keményítővel, magnéziumsztea­ráttal, talkummal, növényi olajokkal, polialki-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom