151557. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akrilnitril műszálak előállítására
151557 7 8 teljesen eltérőek lesznek attól, amit a jelen bejelentés leír. A kapott koagulált szálat ezután 15—SO súly% salétromsavat tartalmazó vizes fürdőn vezetjük keresztül, majd vízzel mossuk 'ki a sav maradékát. Nem minden esetben szükséges a második koaguláló fürdő hőmérsékletét is 5 C° alatt tartani, de ennek a hőmérséklete se haladja meg a szobahőmérsékletet. Ezenfelül, a találmánnyal biztosított előnyök kihasználása végett, az első koaguláló fürdőben a koagulálás folyamata alatt 15—50%-ig zsugorítjuk a műszálat. A második koaguláló fürdőben ilyen mértékű zsugorítás nem okvetlenül szükséges. Az így koagulált műszálat, a sav vízzel való kimosása után forró 100 C°-os vagy ez alatti hőmérsékletű vízben meleg nyújtásnak vetjük alá oly módon, hogy a nyújtás mértéke legalább hétszeres legyen. A meleg nyújtás kivitelezésére lehetséges többfokozatú nyújtófürdő felhasználása és ilyenkor az egyes fokozatok fürdőhőmérsékletét fokozatosan emelni is lehet. Azonban, ha a teljes meleg nyújtás mértéke a 11-szeres értéket meghaladja, akkor a találmánnyal biztosított előnyök visszájára fordulnak. Olyan hőmérséklet mutatkozott nyújtási hőmérsékletként megfelelőnek, amely nedves eljárásban a 'koagulált szál eredeti hosszúságának legalább hétszeresét biztosítja. Erre a célra 80 C° vagy ennél magasabb hőmérséklet elegendőnek bizonyult. Ha azonban a meleg nyújtást több fokozatban kivitelezzük, akkor a többfürdős eljárás első fokozataként; 60 C° körüli hőmérsékleti érték elegendő. Ebben az esetben a melegvizes közegben kismennyiségű szervetlen só, szerves vegyület, szervetlen vagy szerves sav jelenléte nem zavar mindaddig, amíg a meleg nyújtás jellemzőit nem befolyásolja. Azonban koncentráít szervetlen só-oldat alkalmazása már káros befolyást gyakorolhat, A meleg nyújtás után kapott nedves szálat legalább 80 C°-ra kell melegíteni meleglevegővel, hogy a találmány előírásait betartsuk. Ha a szálat 80 C° alatt szárítjuk, akkor a kívánt célt nem érjük el. Abban az esetben, ha normál nyomáson kivitelezzük a szárítást, akkor a szárító levegő hőmérséklete a 100 C°-ot ne haladja meg, ennek folytán a meleg levegő 150 C° alatti hőmérséklete elegendő. A megszárított műszál utólagos, sajátosan vezetett hőkezelése nem befolyásolja a találmányban 'Kitűzött célt. A fent említett, fonásra vonatkozó, különböző feltételek azt mutatják, hogy jó fogású szál előállítására kombinált és összehangolt feltételek betartása szükséges. A szál jő fogását befolyásoló tényezőket vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a fonóoldatot tekintve az akrilnitril polimer oldott állapota irányadó, míg megfonás közben e tényezők, a képződött gélszerű koagulált termék mikroszerkezetére vezethetők vissza. Például az a tény, hogy a fonóoldat viszkozitásának legalább a 700 poise értéket meg kell haladnia, a mikroszerkezet állapotával áll összefüggésben. Ezenkívül a meleg nyújtás feltételei is szoros összefüggésben vannak a mikroszervezet deformálódásával. Bár a „jó fogású" szál kifejezés nem jellemez meghatározható értékeket, arra felhasználható, hogy az akrilnitril műszál gyártásánál a fent említett feltételek betartását szabályozza és mértékként alkalmazható. A szál mechanikai jellemzői, mint pl. húzószilárdság, rugalmasság és merevség nem alkalmasak a jó fogású műszál jellemzőinek kifejezésére. Ennek folytán nehéz feladatot jelent számszerű módon kifejezni a jelen találmánnyal előállított és más módszerekkel készült műszál; fogásában fennálló különbségeket. A jelen találmány során alapanyagként felhasznált akrilnitril polimer vagy annak kopolimérje ismert ímódszerekkel előállítható. Ha akrilnitril kopolimérjét képezzük, akkor olyan keverékből kell kiindulni, melynek túlnyomó része az akrilnitril monomer. Célszerűen a kopolimér készítésekor az akrilnitril monomer mennyiségét legalább 85%-ra, míg a kopolimerizáló társ mennyiségét 15 súly% alatti értékre szabályozzuk a keverékben. Ha az akrilnitril; mennyisége a monomer keverékben 85 súly0 ,)-nál kisebb, akkor a találmány szerint kitűzött célt akkor sem érjük el, ha a kapott kopolimért a találmányban lefektetett, elveknek megfelelően dolgozzuk fel. Az akrilnitril monomerrel kopolímerizálható vegyületekként CH2 == — CH-csoportokkal rendelkező vegyületeket említünk. Ilyenek például a vinilészterek, különösen telített alifás monokarbonsavak vinilészterei, mint a vinilacetát, vinilpropionát, vinilbutirát és hasonló származékok, akrilísav és alfa-helyzetben helyettesített akrilsavak (pl. metakrilsav és etakriísav), ezeknek a savaknak észterei és amid ja (pl. metakrilát, etilakrilát, propilakrilát, bulilakrilát, metilmetakrilát, etilmetakrilát, propilmetakrilát, butilmetakrilát, akrilamidek, metakrilamidek, N-metil akrilamid, N-etilakrilamid, N-propilakrilamid, N-butilakrilamid, N-metilmetakrilamid, N-etilrnetakrilarnid, N-propilmetakrilamid és N-butilmetakrilamid és hasonlók, metakrilnitril, etakrilnitril, és más szénhidrogénnel helyettesített akrilnitrilek, valamint egyéb olyan vinil- és akrilvegyületek, amelyek akrilnitriliel való kopolimerizáció során hőre lágyuló kopolimért adnak. A gyakorlati kivitelezés során az akrilnitriliel való kopolimerizálásho'Z társvegyületként alfa- vagy béta-helyzetben telítetlen polikarbonsavak alkilészterei és szulfonsavcsoportot tartalmazó vinilvegyületek bizonyultak megfelelőnek. A jelen találmány szerinti felhasználható polimer vagy kppolimér termékek előállítására alkalmas katalizátorok a következők: szokásos katalizátorok, mint ammónia- vagy alkáliperszulfátok, perbórsav és perkarbonsavak, hidrogénperoxidok, benzoilperoxid, helyettesített benzoilperoxid, mely a benzoil-magon egy vagy több helyettesítőt tartalmaz, lauroilperoxid, lauroilbenzoilperoxid, t-butilperoxid, kumén-hidrogénperoxid, és azovegyületek, mint 2,2'-azo-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
