151538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldódó tetraciklin-származékok előállítására

151538 valamely szerves bázis szerves oldószerben való reagáltatása útján nyerhető savanyú vagy semleges sók használhatók. Az ilyen szerves kénessavas sók előállítására pl. me­tilamin, etilamin, propilamin, izopropilamin, n-butilamin, •2-aminol bután, terc.-butilamin, 2--dimetiletilamin-:(l), etiléndiamin, propiléndi­amin, aminociklohexán, anilin stb., dimetil­amin, metiletilamin, dietilamin, n-butiletilamin, piperidim, morfolin, piperazin, metil- vagy etil­anilin stb., trimetilamin, dietilmetilamin, di­metiletilamin, triizopropilarnin, tri-n-butilamin, dime dl-terc.-butilamin, metil- vagy etilpiperi­din, dimetilpiperazin, etilmoi-fin, piridin, di­meiilanilin, kollidin, lutidin stb. használhatók. Eljárhatunk továbbá oly módon is, hogy a szervetlen vagy szerves kénessavas sókat a re­akció folyamán állítjuk elő, pl. kéndioxidnak a bázisos vegyület oldatába való bevezetése útján. Kénessavas sók helyett maga a kénessav, ill. kéndioxid is felhasználható a találmány sze­rinti eljárásban. A reakció során alkalmazásra kerülő oldószer megválasztása a reakcióban résztvevő anyagok­ló] függ. A felhasználásra kerülő kénessavas sóknak legalább részben oldódniuk keli az al­kalmazott oldószerben. Ha a kénessav valamely szervetlen sóját használjuk fel, akkor oldószer­ként főként víz vagy vizes alkoholok jöhetnek tekintetbe, míg szerves kénessavas sók felhasz­nálása esetén célszerűen valamely szerves oldó­szert, pl. rövidszénláncú alkoholt, mint metil­alkoholt, etilalkoholt, izopropilalkoHiolt, terc. bután olt, 2-etoxietanolt, dioxánt, tetrahidro­furánt stb, vagy ilyen oldószerek adott esetben vizet is tartalmazó keverékeit használhatjuk. A találmány szerinti eljárás 0 C° ás 150 C" közötti hőmérsékleten folytatható le; előnyösen 80 C°-on dolgozunk. Egyebekben a reakció­hőmérséklet számottevő mértékben függ a rea­gáló anyagoknak az alkalmazásra kerülő oldó­szerekben való oldhatóságától is. Az eljárás részleteit tekintve, pl. oly módon járíhatunk el, hogy a tetraciklin-vegyület vagy valamely tetraciklinsó szerves oldószeres olda­tához az alde'hid-vegyület oldatát, valamint a kénessav vagy kénessavas só oldatát adjuk és a . reakcióban résztvevő anyagokat egy ideig hatni hagyjuk egymásra. Előnyös, ha a kénes­savat, ill. kénessavas sót feleslegben alkalmaz­zuk. A reakció befejezte után — kb. 4—48 óra elteltével — az oldószert vákuumban ledesz­tilláljuk, a maradékot megszárítjuk és tisztít­juk. Amennyiben a vízben oldódó tetraciklin­származékokat a találmány értelmében kénes­sav vagy kéndioxid felhasználásával állítottuk elő, sok esetben előnyös lehet a reakciótermé­ket ezután valamely alkáli-, ammónium- vagy földalkálihidroxiddal kezelni. A termék vízben való oldhatóságát ilyen sóképzéssel még tovább növelhetjük. Ilyen módon befolyásolható a ta­lálmány szerinti eljárással előállított tetraciklm­származékok vizes oldatainak pH-értéke is. A sóképzéshez felhasználásra kerülő hidroxido­kat előnyösen szerves oldószeres, pl. alkoholos oldatban adhatjuk a termékhez, A találmány szerinti eljárás kiindulóanyag­ként különösen tetraciklin vagy klórtetraciklin 5 használható előnyösen. Alkalmiazihato azonban a találmány szerinti eljárás brómtetraciklin, oxi­tetraciklin, demetil tetraciklin és demetil klór­tetraciklin, valamint ezek izomérj ei és anhidro­vegyületei vízben oldódó származékokká való 10 átalakítására is. A találmány szerinti eljárással előállított víz­ben oldódó tetraelklin-származékok pontos ké­miai szerkezete még nincsen megállapítva. Szá­mos analitikai eredmény, pl. az elemi analízis, 15 az infravörös- és a magrezonancia-színkép arra mutat, hogy mind a felhasználásra kerülő alde­hidvegyületnek, mind pedig a kénessavnak, ill. kénessavas sónak egyes részei beépülnek a ka­pott vízben oldódó tetraciklinszármazék moleku-20 Iájába. A találmány szerinti eljárással nyert új, víz­ben oldódó tetraciklin-származékok azt a lénye­ges előnyt is mutatják az eddig ismert vízben oldódó tetraciklin-vegyületekkel szemben, hogy 25 ezek az új vegyületek a fiziológiai pH-tarto­mányban oldódnak igen jól a vízben és az ilyen vizes oldatok pufíer-anyagok hozzáadása nélkül használhatók fel gyógyászati célokra. Ennek kö­vetkeztében a találmány szerinti új vegyületek 30 mtramuszkuláris injekcióban történő beadása esetén nincsen szükség egy helyi érzéstelenítő­szer injekcióban történő beadására, mint az eddig ismert tetraciklinszármazékok esetében. Ezek az új tetraciklinszármazékok orálisan és 35 parenteral!san egyaránt hatásosak; injekcióban akár szubkután, akár intravénás vagy intra­muszkuláris úton beadhatók. Az új vegyületek előnyös gyegyszeradagja tablettánként vagy injekcióként 50—500 mg. 40 A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki­viteli módjait közelebbről az alábbi páldák szemléltetik. 45 1. példa: 4,8 g tetraci'klin-hidrokloridot feloldunk 0,01 mól formaldehid és 0.015 mól nátriumszulfít 42 ml vízzel készített oldatában, majd az ele-50 gyet 4 óra hosszat melegítjük 80' C° hőmérsék­leten. Kénsavval történő semlegesítés után a vizet vákuumban ledesztilláljuk és a maradékot többször exteaháljuk forrásban levő 96%-os etanollal. Az etanolos kivonatokat egyesítjük 55 és az alkoholt vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot forró etanolből kétszer átcsapjuk. Ily módon 3,7 g szalmasárga színű amorf port kapunk, amely vízben igen jól oldódik, hideg metanolban, etanolban és n-butanolban kevéssé, 60 acetonban és kloroformban pedig nehezen oldó­dik. A hozam az elméleti mennyiség 50%-a. A fenti eljárás során nátriumszulfít helyett egyébként ugyanilyen körülmények között am­móniumszulfit vagy kalciumhidrogénszulfit vizes 65 oldatait is alkalmazhatjuk.. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom