151488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 6-amino-penicillánsav új származékainak előállítására
3 151488. 4 zett anhidrideket, másrészt olyan szénsavfélészterekkel képzett anhidrideket értün'k, amilyenek pl. a II általános képletű savaknak és klórhangy asa v-henzilészternek, -p-nitro-benzilészternek, -izobutilészternek, -etilészternek vagy -metallilészternek reakciója útján keletkeznek. A reakciótermékeket vizesnszerves reakcióközegekből példaképpen úgy különítjük el, hogy hidegen savanyítunk és a kivált 6-acilaminopenicillánsavat vízzel nem elegyedő szerves oldószerben felvesszük. Utóbbiból az említett savat pl. vizes nátrium- vagy káliumkarbonátoldattal extrahálhatjuk és a 6-acilamino-penicilliánsav nátrium» ill. káliumsójának kapott vizes oldatát vákuumban alacsony hőmérsékleten bepárolhatjuk, előnyösen liofilizálhatjuk. Szerves bázisokkal képzett sókat pl. úgy különítünk el, hogy a szerves oldószerekben képzett fenti oldatokat alkalmas szerves bázisokkal keverjük össze, a kicsapódott sókat pedig leválasztjuk és megszárítjuk. A 6-acilamino-penicillánsav sóit szerves reakcióközegekből úgy különítjük el, hogy közvetlenül vizes nátrium- vagy káliumbikarbonátoldatokkal extrahálunk, ill. szerves bázisokkal végezzük a ki csapást. A II általános képletű savakként példaképpen adamantan-1-karbonsav, d,l-ketopinsav, triciklénsav, kamfenonsav, valamint továhbi szintetikusan előállított biciklovegyületek, pl. biciklo (2,2,2)okt-2-en-l-karbonsav és dekalin-9-karbonsav, alkalmazhatók. Az I általános képletű savaknak a találmány szerint előállítható sóiként példaképpen ezek használhatók: nátrium-, kálium-, lítium-, ammónium- vagy kalcíumsók, vagy a következő szerves bázisok sói: trietilamin, dietanolamin, N-etil-dietanolamin, dietilaminoetanol, pirrolidin, piperidin, N-etil-piperidin, l-(béta-hidroxi-etil)~ -píperidin, morfolin, prokain, benzilamin, dibenzilámin és egyéb aminők, melyeket penicilhnsók előállítására gyakran alkalmaznak. Az alábbi példák közelebbről világítják meg a 6-amino-penicilánsav új származékainak előállítását. A hőmérsékleteket Celsius-fokokban közöljük. Az I általános képletű, a találmány szerint előállítható vegyületek élettani hatékonyságát agar-inkorporációs teszttel állapítottuk meg (lásd Florey, Chain, Heatley, Jennings, Sauders, Abraham & Florey, Antibiotics (Oxford University Press 1949)]. Ennél az inkorporációs tesztnél 37°-on kitenyésztett, 24 órás mikroorganizmus-kultúrát bársonnyal bevont bélyegzővel steril agarlemezre visznek át, mely az antibiotikumot meghatározott töménységben tartalmazza. Ezt a tesztanyagtartalmú szubkultúrát ezután 37°-on 24 órán át kitenyésztik. Azt az antibiotikum-töménységet, amely a baktérium mindennemű növekedését meggátolja, minimális gátló töménységnek nevezik. 1. példa: 1,16 g 86,1%-os 6-amino-penicillánsavat (Nature 183, 257 (1959)] 25 ml desztillált vízhez adunk, mely 3 g nátriumbikarboná tot- tartalmaz. A gyengén barna, világos oldatot 0—5°-ra hűtjük és 10. percen belül 25 ml acetonban oldott '0,92 g adamantan-1-karbonsavkloridot cse-5 pegtetünk hozzá (folyáspont 50,5°, lásd Chem. Ber. 92, 1633 (1959)], majd a reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy óra hosszat keverjük. Annak. pH-értéke ennek az időnek elteltével 8,6. A reakcióelegyet ezután vattán átszűrjük 10 és a szűrletet 5 ml metilizobutil-ketonnal kétszer mossuk. Ehhez csatlakozóan a szűrletet 15 ml metil-izobutil-ketonnal fölérétegezzük és 10 n kénsavval, erélyes kavarás mellett, 2,1 pH-ra állítjuk be. A fázisokat szétválasztjuk és a 15 vizes réteget 5 ml metilizobutil-ketonnal egyszer extraháljuk. Az egyesített metil-izobutil-keton oldatokat 5 ml vízzel mossuk és azután kavarás közben annyi 3%-os nátriumbikarbonátoldattal keverjük, míg 6,8—7,0 pH-t el nem 20 érünk. A fázisokat elkülönítjük, a szerves fázist 5 ml vízzel extraháljuk, a vizes részlegeket egyesítjük és 25 ml éterrel mossuk. A reakciótermék vizes oldatát ezután rotációs elpárologtatóban szobahőmérsékleten az oldott éterből 25 vákuumban megszabadítjuk, majd ehhez csatlakozóan szárazjég és aceton elegyében befagyasztjuk és ebben az állapotban nagy vákuumban víztelenítjük. Az ad.amantil-(l)-penicillin-nátriumsói[i6H(adamantan-l '-karboxamido)-30 -penicillánsav-nátriumsó] voluminózus, gyengén higroszkópos fehér por alakjában marad vissza. A fenti reakció analóg módon folyik le akkor, ha az adamantan-1-karbonsavklorid helyett a megfelelő bromidot alkalmazzuk. 35 Az infravörös színképben (káliumbromid) az anyag sávokat mutat 2,98, 3,46, 3,52, 5,67, 6,03 (Schulter, 6,10 (Schulter), 6,22, 6,67, 7,13 és 8,90 ,« értékeknél. Az 5,67 fi-nél mutatkozó erős sáv a béta-laktám-gyűrű jelenlétére utal. 40 A kapott anyag ezekben az oldószerekben oldható: dimetilformamid, N,N-dimetilacetamid, metanol, etanol és egyéb rövid szénláncú alkoholok, glicerin, metilériklorid, kloroform, tetrahidrofurán, piridin. Kevésbé vagy egyáltalán 45 nem oldható etilacetátban, acetonban, dioxánban, éterben, benzolban, petroléterben, dietilénglikaldietiléterben. Optikai forgatás: [«]D = +203,8°(c — 1 vízben.) A vékonyréteges kromátogramban (szilikagél 50 G 0,1 m NaH^PO^-tal pufferolva) a ciklohexán, éter, metanol 90 : 20 : 20 rendszerben egyetlen éles folt mutatkozik. Az R-érték a penicillin G-hez (Na-só) viszonyítva: 1,18 (az új, anyag R/-je egyenlő a penicillin G R/-jével). 55 Ez a termék az agar-inkorporációs tesztben a staphylococcus, aureus Smith növekedését 0,15 y/ml töménységnél, a staphylococcus aureus 5003 (erősen ellenálló törzs) növekedését 0,62 y/ml töménységnél gátolja. 60 Az N-etil-piperidinium-só előállítására a nátriumsót vízben oldjuk és HO 1 n kénsavval 2,1 pH-ra állítjuk. A szabad adamantilKl)-penicillinsavat éterrel extraháljuk és az éteroldatot nátriumszulfát fölött, megszárítjuk. Az anyagot 85 —5°-ra hűtjük és előre kiszámított mennyiségű 2
