151421. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a sör fehérjestabilitásának emelésére
151421 6 nos mennyiségű, nagypórusú kovagéllel való hasonló kezelés után. A régi eljárások szerint kezelt sör csaknem hatszoros hideg zavarosodást mutatott, mint az a hasonló minőségű sör, amelyhez savval utókezelt tágpórusú kovagélt adtunk. A találmány szerinti eljárásnak további előnye a használt, dehidratált tágpórusú kovagélek raktározhatósága. Példa a savas utókezelés hatására Az előállított és gondosan kimosott tágpórusú szilikagélből 5%-os vizes szuszpenziót készítünk, 10 15 amelynek pH-ja 5,8; ezt 5 n salétromsavval egy órán át 100 C°-on tartjuk. A savat kimossuk és a készítményt 6 órán át 200 C°-on szárítjuk, ebből a savval kezelt készítményből, továbbá az eredeti kiinduló anyagból 0,5 és 1,0 g-ot 500 ml szénsavtartalmú sörhöz adunk és V2 órán át rázzuk. Ezután leszűrjük és meghatározzuk a szüredék összes nitrogéntartalmát. A nitrogén csökkenése felvilágosítást ad mennyiségi tekintetben az adszorpciós hatásról. Ezenkívül azonban meghatározzuk a szüredékben az ammónium-szulfát kicsapási határt is. Ez a vizsgálat a kolloidális stabilitásról ad képet.'Minél nagyobb ez az érték, annál stabilabb a sör, és annál szelektívebb hatású a kovagél. Elemzési eredmények 1. kezeletlen sör 2. kezeletlen kovagél 0,5 g/500 ml 1,0 g/500 ml 3. savval kezelt kovagél 0,5 g/500 ml 1,0 g/500 ml Példa 'a kovagélnek és a bentonitnak a sörre gyakorolt hatására 30 a) A sörhöz hozzáadunk a Protex cég „Deglutan" jelzésű bentonitjából 150 g/hl mennyiséget. 7 napon át 0 C°-on állni hagyjuk a bentonit leülepedése végett. Ezután leszűrjük és 35 összes N Ammoniumszulfátos kicsapási határ 68,6 mg/100 ml 0,9 65,2 mg/100 ml 63,7 mg/100 ml 1,24 1,47 64,9 mg/100 ml 63,2 mg/100 ml 2,40 2,90 palackba töltjük az üledék felett levő igen tiszta sört. b) Ugyanahhoz a sörhöz hozzáadunk 150 g/hl, savval kezelt tágpórusú kovagélt, 5 perc állás után leszűrjük és palackokba töltjük. c) Az a) és b) pontokban alkalmazott sört kezelés nélkül szűrjük és kitöltjük. A vizsgálat eredménye a) b) c) Összes N (mg/100 ml) Ammónium-szulfátos kicsapási határ Habérték Hideg zavarosodás ' • Zavarosodás a fehérjestabilitási vizsgálat után Ebből a példából kitűnik, hogy az a) és b) sörnek azonos a fehérjestabilitása. A sör összes nitrogéntartalma a tágpórusú kovagéllel való kezeléskor csak mintegy 4,4 mg/100 ml értékkel csökken, míg a bentonit 10,4 mg nitrogént 50 kötött meg. A bentonit által megkötött nitrogéntartalmú anyagok között van sokféle, a fehérje stabilitás szempontjából egyáltalában nem fontos anyag. A bentonitnak ezen kevéssé szelektív hatása miatt nyilvánvalóan megkötődnek 55 egyúttal habképző anyagok is, ami a habszám jelentékeny esésében jut kifejezésre. Különösen abban az esetben, ha a sör stabilitását illetően rendkívüli követelményeket támasztanak, pl. tengerentúli export esetében, 60 ajánlatos a sörhöz antioxidáló anyagokat, pl. aszkorbinsavat, izzóaszkorbinsavat, nátrium-ditionit-aszkorbinsav kombinált keverékét stb. adni. Ilyen módon hatványozott hatás érhető cl. amely lényegesen nagyobb, mint az antioxi- 65 60,6 66,6 71,0 1,3 2,4 0,9 119 127 128 0 0 450 350 410 2000 dáló anyag stabilizáló hatásának és a tágpórusú kovagél stabilizáló hatásának összege és ezáltal nagymértékben hozzájárul a stabilizáláshoz szükséges kovagél mennyiségnek leszorításához'. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás a sör fehérjestabilitásának tágpórusú kovagélnek mint adszorbeáló anyagnak alkalmazásával végzett emelésére, melynek jellemzője, hogy a sört finomra őrölt kovagéllel kezeljük, amelynek felülete nitrogénabszorpciós módszerrel meghatározva 200—400 m2 /g, pórustérfogata a pórusok folyadékfelvevő képessége alapján meghatározva 0,6—1,2 ml/g és az ezekből kiszámított pórusátmérője 60—150 A. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melynek jellemzője, hogy a kovagélt ismert módon savas utókezelésnek vetjük alá és a rákövetkező szokásos mosást vízzel ad-3
