151409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új heterociklusos vegyületek előállítására
/ 151409 anyagok, amelyek szintén új vegyületek, oly módon állíthatók elő, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti t(Ill) általános képletnek megfelelő vegyületet i(amelyben R3 hidrogénatomot vagy rövidszénláncú acilcsaportot, Hal klór-, brómvagy jódíatomot, az egyik X hidrogénatomot, a másik pedig rövidszénlánicú alkilszulfon-csoportot képvisel) vialamely, a csatolt rajz szerinti (IV) általános "képletnek megfelelő piperidinszármazékkal ((amelyben R2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel, míg Y klór- vagy brómatomot képvisel) köndenzáltatunk. Ezt a kondenzációt előnyösen valamely erre alkalmas szerves oldószerben, valamely alkalikus kondenzálószer jelenlétében, felemelt hőmérsékleten folytathatjuk le. A reakció befejezte után a reakcióelegyet vízzel kirázzuk és a szerves oldószeres oldatot híg ásványi savval vagy szerves sawal extraháljuk. A vizes fázisból a bázist alkáli- vagy ammóniumhidroxid hozzáadásával leválasztjuk. A leválasztott bázist valamely vízzel nem elegyedő oldószerrel, pl. benzollal felvesszük, az oldószert csökkentett nyamás alatt elpárologtatjuk, a bázist kris^ tályosítás vagy nagyvákuumban történő desztilláció útján tisztítjuk és adott esetben valamely erre alkalmas szervetlen vagy szerves savval sóvá alakítjuk: ét. Amennyiben olyan (III) általános képletű vegyületet alkalmaztunk, amelynek képletében R3 rövidszénláncú acilcsoportot képvisel, úgy — ha a kondenzáció során dezaeileziődés nem következett be — a kondenzációs terméket a további reagáltatás előtt deaacilezni kell, ami oly módon történhet, hogy a vegyületet valamely vizes ásványi savval vagy valamely magasabb alkoholos közegben aikáliihidroxiddal forraljuk. A (II) általános képletnek megfelelő difenilszultfidok egyébként maguk is előnyös spazmolitikus hatással rendelkeznek; egyes ilyen vegyületek az; izolált tengerimalac-bélen a papaverinét négyszeresen meghaladó spazmolitikus hatást mutatnak. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nem korlátozódik ezekre a példákra., A példákban az összes hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők; az olvadáspontok korrigált értékek. 1. példa: 3^metiQszulfonil-10-[2'-)(l l"-metil-piperidil-2"-etil-l']-fentiazin, , , a) 2-Jbróm-2'-[2"H(l"'-metil-piperidiI-2'")-6til-1 "J-amino-é'-metil-szulf onil-dif enilszulf id. 50,0 g bróm-2'-jaoetamino-4'-inetilszulfonil-difenilszulfidot i(op. löl—d53°, előállítva a 125— 127°-on olvadó 2-ibróm-2'-amino^4'-metilszulfo~ nil-difenilszulfid acetilezése útján) és 5,85 g finoman porífctott nátriumamidot 200 ml absz. xilolban keverés közben, visszafolyató hűtő alatt, 180° hőmérsékletű olaj fürdőiben 1 óra hosszat forralunk. Ezután a hevítés megszakítása nélkül, 1V2 óra alatt hozzácsepegtetjük 22,1 g 2^(l'-metil-piperidil-2')-l-klóretán 25 ml absz, xilollial készített oldatát. További 5 órai hevítés után a reakcióelegyet lehűtjük és 10 • g ammó-5 niumklorid hozzáadása után háromszor kirázzuk 25 ml vízzel.. A xilolos oldatot azután 450 ml 15%-os vizes barkősavoldattal extraháljuk, a borkőtsavas 'kivonatot 150 ml benzollal mossuk, majd 110 ml tömény hátronlúggal fenolfta-10 leinre megiúgosítjuk, A kivált olajszerű bázist összesen 300 ml benzollal felvesszük, a benzoics kivonatot 75 ml vízzel mossuk, káliumkarbonátan szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A bepárlási maradék 15 12,6 g-ját 05 ml absz. alkoholban oldjuk és kongóvörösre megsavanyítjuk etanolos sósavoldat hozzáadása útján. Absz. etanölibol történő kétszeri kristályosítás után tiszta állapotban kapjuk a 2Jbróm-2'-[2"H(l"'-metü-piperidil-2'")-20 -eül-1 "]-acetamino-4'-nietilsziulf onil-ndif enilszulfidJiidrökloiridot, amely 188—190° áEandó olvadáspontot mutat. 51,3 g 2-íbróm-2'-[2"-j(l"-metil-piperidiil-2"')-etil-l"]aoetamino-4'-metilszuMonil-difenilszul-25 fid-hidroklorid 480 "ml 18%-os vizes sósavval készített oldatát 6 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, 160° hőmérsékletű olajfürdőben. Lehűlés után kb. 250 ml tömény nátronlúggal fenolftaleinre megiúgosítjuk és a kivált 30 bázist 300 ml benzollal extraháljuk, A benzoics oldatot 100 ml vízzel mossuk, káhumkarbonáton szárítjuk, leszűrjük és bepároljuk, A bepárlási maradék acetonból történő kétszeri átkristályosííása után tiszta állapotban kapjuk a 35 2-Jbróm-2'-[2"-j(l"'-,mettil-piperidil-2'")-etil l-l"]-amino^4'-metüszfulfoml-difeinilszulfidot, amely 123—125° állandó olvadáspontot mutat. b) 3-<metilszuifonil-10-[2M('l "-metil-piperidil-2 )->eúl-l ']-fentiazin. 40 20,0 g 2-brám—2'-[2"-l(l"'-metil-piperidil-2"')-etil-r']amino-4'-metilszu]fonil-difenilszulfid (op. 123—125°), 11,4 g finoman porított káliumkarbonát, 0,75 g rézpor ós 200 ml dimetilformamid elegyét keverés közben 48 óra hosszat forraljuk 45 visszafolyató hűtő alatt, 210° hőmérsékletű olajfürdőben. tLehűlés után a reakcióelegyet leszűrjük és a szüredéket vákuum alatt mentesítjük az oldószertől. A bepárlási maradékot 200 ml benzolban oldjuk és az oldatot 100 ml 15%-os 50 vizes borkősavoldattal kirázzuk. A borkősavas kivonatot 75 ml benzollal mossuk, majd 25 ml tömény nátronlúggal f enolf taleinre meglúgösítrjuk, a kivált bázist 150 ml benzollal felvesszük, a benzoios kivontot 75 ml vízzel mossuk, ká-55 liumfcairbonáton szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A bepárlási maradékot acetonból háromszor átkristályosítjuík és petrolétert adunk hozzá. Ily <módon tiszta állapotban kapjuk a 3--j^etilszűlfonil-10-[2/r4^1''jmetil-ípiperidil-2")etil-60 r]-fenitiazint, amely 121—123°-on olvad. 2. példa: 3-etilszulfonil-10-[2'-i(l"-metil-piperidil-2")-65 -etil-l'-fentiázin.
