151394. lajstromszámú szabadalom • Kémszer és eljárás gonadotropin meghatározására

3 151394 4 esetben azonban ezektől erősen eltérő értékeket találunk. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a friss vizeletben a kalcium nagyrészt fehérjék­hez kötött állapotban van jelen, úgy hogy a fennmaradó kis mennyiségű szabad kalcium­ionok a meghatározást nem zavarják. Ha azon­ban a vizeletet néhány napig állni hagyjuk, akkor a kalcium-ionok mennyisége 0,2 mg/ml körüli értékekig emelkedhet, valószínűleg az említett kalcium-fehérje komplexek felhasadása következtében. Az így megnövekedett mennyi­ségű kalcium-ionok az eritrociták spontán agg­lutinálódását okozhatják, a chorion-gonadotro­pin jelenlététől teljesen függetlenül is. A kép­ződött agglutinátum külső megjelenése azonban ugyanolyan, mint a terhesség szempontjából negatív vizelet vizsgálata során képződő agglu­tinátumé. Más szóval a terhesség szempontjá­ból pozitív (chorion gonadotropint tartalmazó) vizelet a magas kalciumion-tartalom következ­tében ugyanúgy viselkedhet, a meghatározás során, mint a negatív (chorion gonadotropint nem tartalmazó) vizelet. Ezért célszerűen olyan mennyiségű kelátképzőszert adunk a vizsgá­landó vizelethez, amennyi elegendő a megnö­vekedett mennyiségű kalciumion lekötésére. Al­kalmazhatjuk azonban a kelátképzőszert feles­legben is, minthogy az a meghatározásra nin­csen befolyással. A kapott meghatározást ered­mény az összes jelenlevő kalciumionok meg­kötése esetén is minden körülmények között helyes. A fentebb említett ismert meghatározási módszerhez hasonlóan ez a tökéletesített mód­szer is egyaránt alkalmazható a gonadotropinok minőségi és mennyiségi meghatározására, pl. emberi vizeletből történő terhesség-megállapí­tásra, vemhes kanca szérumának vagy hipofízis­kivonatoknak a vizsgálatára stb. A találmány értelmében tehát oly kémszert alkalmazunk a gonadotropin meghatározására, amely a) gonadotropinnal érzékenyített eritro­citákat, b) gonadotropin elleni antiszérumot és c) a vizsgálandó folyadékban jelenlevő kal­cium-ionok megkötésére elegendő kelátképző­szert tartalmaz. A találmány tárgyát képezi továbbá a gona­dotropinok meghatározására alkalmas kémszer előállítási eljárása is; ez az eljárás abból áll, hogy a gonadotrop hormonnal érzékenyített eritrociták szuszpenziójához vagy az említett hormon elleni antiszérum vizes oldatához vagy e kettő elegyéhez olyan mennyiségű kelátképző szert adunk, amennyi elegendő a vizsgálandó folyadékban jelenlevő kalciumionok megköté­sére. Mind a gonadotropinnal érzékenyített eritro­citákat, mind pedig a gonadotropin elleni anti­szérumot előnyösen liofilizált állapotban alkal­mazzuk, míg a kelátképző szer vizes oldat alak­jában, vagy pedig az előbb említett másik két alkotórész valamelyikével együtt liofilizálva kerülhet alkalmazásra. A találmány körébe tartozik továbbá a gona­dotropinok e kémszer segítségével történő meg­határozási eljárása is; ennek az eljárásnak a lényege az, hogy egy kémcsőben elegyítjük a hormon elleni antiszérumot és a hormonnal ér-5 zékenyített eritrocitákat a vizsgálandó folyadék­kal, majd megállapítjuk, hogy történt-e agglu­tináció, mímeliett az eljárást az jellemzi, hogy a meghatározást valamely kelátképző szer oly mennyiségének jelenlétében végezzük, amennyi 10 elegendő a vizsgálandó folyadékban jelenlevő kaleiumionok megkötésére. A találmány szerinti módszerrel végzett meg­határozás esetében megbízható következtetést végezhetünk a gonadotropin jelenlétére vagy 15 távollétére mindazokban az esetekben is, ame­lyekben a korábban isméit vizsgálati módszer­rel téves vagy kétes eredményre jutottunk. így tehát a találmány által a meghatározási mód­szer megbízhatósága nagymértékben megnöve-20 kedett és a módszer pontossága lényegesen fo­kozódik, ami különösen a mennyiségi megha­tározások esetében bír nagy jelentőséggel. A fel­használt antiszérum mennyiségétől függően már kb. 100 egység chorion gonadotropin (a vizelet 25 1 literére számítva) könnyen kimutatható. Emellett a találmány szerinti eljárás segítségé­vel megbízható meghatározásokat végezhetünk huzamosabb ideje tárolt vizeletekkel is, ami az eddigi módszerekkel nem volt kielégítő mérték-30 ben lehetséges. A találmány további előnye, hogy a kelátképző szer hozzáadásával megkötő­dik a reakcióelegyben esetleg jelenlevő és a meghatározást szintén zavaró cink is. A találmány szerinti eljárásban felhasznál-35 ható kelátképző szerek példáiként a következők említhetők: etiléndiamin-tetraecetsav (rövidített nevén EDTA), citromsav, borkősav, glukuron­sav, cukorsav, valamint ezek ilyen célra hasz­nálható sói, pl. alkálifém-, ammónium- vagy 40 helyettesített ammóniumsói, továbbá polietilén­giikolok és poliaminokarboxilátok. Felhasznál­ható erre a célra az etiléndiamin-tetraecetsavval rokon vegyületek, mint a metilamino-diecetsav, (2-karboxi-fenil)-iminoldiecetsav, uramil-N,N-45 diecetsav, nitrilo-triecetsav és ezek ilyen célra alkalmas sói is. Előnyösen azonban az etilén­diamin-tetraecetsavat, citromsavat, valamint ezek alkáli-, fém- vagy ammóniumsóit használ­juk. 50 A kelátképző szert a kémszer valamelyik al­kotórészéhez, tehát az antiszérumhoz vagy az eritrocitákhoz, vagy pedig ezek keverékéhez ad­juk a kémszernek a vizsgálandó folyadékhoz való hozzáadása előtt. A kelátképző szert rend-55 szerint vizes oldat alakjában alkalmazzuk. Elő­nyösen oly módon járhatunk el, hogy a kelát­képző szert az antiszérum oldatához vagy az eritrocita-szuszpenzióhoz adjuk, ezek liofilizá­lása előtt. 60 Ha a foszfát-tompítóval készített, pl. 1000— 5000 titer értékű antiszérum-oldatból 0,4 ml mennyiséget alkalmazunk, akkor ehhez előnyö­sen 0,2 súly% EDTA adható. Ez a mennyiség gyakorlatilag minden esetben elegendő a vize-65 létben jelenlevő összes kalciumion megkötésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom