151389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás C-cephalosporin-származékok előállítására

151389 5 6 titráljuk, oly csoportok jelenlétét mutatja, amelyek megközelítő pKa-értékei: 2,5, 3,0 és 9,6. Ha egy oly oldatot, amelyet 2 óra hosszat 1,9 pH-értéken tartottunk, alkálival visszatitrálunk, azt tapasztaljuk, hogy az egyik savas csoport kb. 28%^a eltűnt (ami a C^-cephalosporin képződésével járó laktonizálódással magyarázható). Ha egy oly oldatot, amelyet 30 percig 11,5 pH-értéken tartottunk, savval visszatitrálunk, azt tapasztaljuk, hogy részleges hidrolízis következett be, amely egy új siavas csoport képződésére vezetett. Ez valószínűleg a béta-laktámgyűrű felnyílásának tulajdonítható. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek sorának egy további fontos tagja a Y-amino-cephalosporánsav dezacetil-származéka, minthogy ez a vegyület közbenső termékként használható fel a 7-amino-cepbalosporáinsav további acilezett származékainak előállítására. Látni fogjuk, hogy kétféle eljárás lehetséges az ilyen acilezett származékok előállítására. Vagy a 7-amino-oepihalosporánsav acilezett származékát kezeljük valamely erre alkalmas enzimmel, vagy pedig magát a 7-amino-cephalosporánsavat kezeljük az eszteráz-enzimmel, .majd a terméket acilezzük a kívánt N-származék előállítása céljából; ez az; acilezés pl. a megfelelő acilhalogenid segítségével történhet, a 150.979 sz. magyar szabadalmunk leírásában ismertetett eljáráshoz hasonló módszerrel. A jelen találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek értékes közbenső termékek lehetnek az antibiotikus aktivitással rendelkező cephalosporin-származékok szintézise során. így pl. a dezaicetil-származék szabad alkohol-csoportját reagáltathatjuk megfelelő vegyületekkel, további, előnyösebb hatású származékok előállítása céljából; így pl. újraészterezhetjük ezt az alkoholcsoportot valamely más savval. Az alkalmazott helyettesítők vátoztatása útján különböző mértékű aktivitást mutató vegyületeket állíthatunk elő. Ezen túlmenően, a dezacetil-C-cephalosporint további acilezésnek vethetjük alá a vegyület amino-végcsoportján, amint ezt fentebb említettük; ily módon újabb vegyületeket állíthatunk elő, amelyek közül némelyik, mint pl, a karbobenziloxikloriddal való reagáltatás útján előállítható benziloxikarbonilszármazék értékes közbenső termék lehet a dezacetil-C-cephalosporin új O-acil-származékainak előállítása során; az ilyen új származékok szintén rendelkezhetnek antibiotikus aktivitással. Maguk a dezacetil-C-cephalosporin N-acil-származékai szintén mutatnak bizonyosfokú antibiotikus aktivitást. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 52 mg C-cephalosporki-náfcriumsót feloldunk citrusacetileszteráz oldatában (Jansen, Jang és MacDonell, 1947). Az oldatot 30 C° hőmérsékletre melegítjük, pH-értékét pedig 0,1 n nátriumhidroxidoldat hozzáadása útján gyorsan beállítjuk 6,5-re. A hőmérsékletet állandóan 30 C°-on, a pH-értéket pedig 0,1 n nátriumbidroxidoldat szükség szerinti további hozzáadása útján 6,2 és 6,8 között tartjuk. Az említett pH-érték fenntartásaihoz szükséges alkáli adagolási sebessége az első 15 perc folyamán gyorsan csökken, 40 perc múlva pedig a pH-érték már további alkáli-hozzáadás nélkül is állandó marad, ami a reakció teljes befejeződését mutatja. Az oldatot ezután szobahőmérsékletre hűtjük le, majd 120—200 szitafinomságú, acetát-alakban levő Amberlite Xe—58 ioncserélő gyantával töltött 20X0,9 cm méretű oszlopra visszük, az ioncserélő gyantát előzetesen egyensúlyi állapotba hozzuk 0,2 mólos ammóniumacetát-oldattal, 5,0 pH-értéken. Az eluálást ugyanilyen koncentrációjú ammóniumaeetát tompító'oldattal végezzük, 35 percenként egy-egy 3 ml-es frakciót fogva fel. E frakciókat 260 millimikronnál mutatott abszorpciójuk alapján vizsgáljuk; a fő csúcsértéket a 16. és 26. frakciók közötti szakaszban tapasztaljuk. A 17—24. ^frakciókat egyesítjük, néhány ml vizet adva hozzá, .majd fagyasztva szárítjuk két ízben, lehetőleg minél több ammóniumacetát egyidejű eltávolításával. A maradékban kapjuk a dezacetil-C-cephalosporin ammóniumsóját. 2. példa: 601 mg C-cephalosporin-nátriumsót 3 ml vízben oldunk és az oldathoz 5 ml előzetesen 6,5 pH-értékre beállított citrus-acetileszteráz oldatot {Jansen és mtsai, 1947.) adunk. Az elegyhez időszakonként 0,25 n nátriumhidroxioldatot adunk a pH-érték 6,2 és. 6,9 között tartása céljából, miközben az oldatot vízköpeny segítségével 30 C° hőimérsékleten tartjuk. 95 perc elteltével a. szükséges alkáli-adagok már egészen csekélyek; ekkor további 5 ml enzim-oldatot adunk hozzá. 200 perc elteltével a pH-érték gyakorlatilag állandó marad további alkáli-hozzáadás nélkül. Az oldatot ekkor ecetsavval 5,0 pH-értékre savanyítjuk, szobahőmérsékletre hűtjük le, majd egy acetát-alakban levő, 120— 200 szitafinomságú Amberlite Xe—58 ioncserélő gyantát tartalmazó, 21X2,0 cm méretű ioncserélő-oszlopra visszük. Az eluálást ecetsavra számított 0,3 mólos piridinacetát-oldattal végezzük, 5,0 pH-értéken. 14 percenként egy-egy 4,5 mles frakciót fogunk fel és ezeket papírfolton, ninhidrin-színreakcióra vizsgáljuk. Amikor e vizsgálati módszer csúcsértéket mutat 0,1 ml-es mintákat veszünk és ezeket reagáltatjuk ninhidriin-oldattal l(jMo<ore és Stein módszere szerint, J. Biol. Chem., 1948, 176, 367) és becsüljük a szín-intenzitást. A fő csúcsértéket a 45. és 77. frakció között találjuk. Az 50—62. frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. A fagyasztó szárítással kapott port a minimális mennyiségű vízben oldjuk, kb. 50 ml acetonnal lecsapjuk, aceton alatt finom porrá őröljük és további kb. 50 ml vízmentes acetonnal mossuk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3