151383. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izitiazol-származékok előállítására
3 csatolt rajz szerinti (IV) általános képletnek megfelelő 2'-jben , zolszulfonil-ihidrazi'no-5-karbonil-izotiazolt is alkalmazhatunk i(,az utóbbi képletben Ar fenil- vagy toluil-gyököt jelent, míg Rj: és R2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel). Ezt a reakciót előnyösen valamely poláros oldószerben, pl. glicerinben vagy etilénglikolban, alkalikus szerek, mint pl. valamely alkáliíémkarbonát jelenlétében, célszerűen 130—170 C° hőmérsékleten folytathatjuk le. A reakció kedvezőbben megy végbe és jobb termelési hányadot ad, ha valamely nagyfelületű közömbös anyag, mint pl. üvegpor vagy üveggyapot jelenlétében dolgozunk. b) Olyan esetekben, amikor R4 és R 5 hidrogénatomot iképviselnek, oly módon járhatunk el, hogy először a '(11) képletű vegyület hidrazonját állítjuk elő szokásos módszerekkel, pl. hidrazinnaí való reagálta tás útján, majd az így 'kapott, a csatolt rajz szerinti !(V) általános képletnek megfelelő közbenső terméket, amely maga is új vegyület) ásványi sav, mint sósav vagy kénsav jelenlétében valamely alkáíifém-tiocianáttal reagáltatjuk. Az i(I) általános képletű vegyf/W""-;, amelyet a fentebbi eljárás módok valamelyike szerint nyertünk, önmagukban ismert módszerekkel átalakíthatjuk valamely más, ugyancsak az (I) általános képlet alá eső vegyületté. Így pl. az olyan (I) képletű vegyületet, amelyben R2 nitrocsoportot képvisel, vas!(II)-szulfáttal történő redukció útján oly i(i) képletű vegyületté alakíthatjuk át, amelyben R2 aminocsoportot jelent. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait, közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 4 g (0,033 mól) 4,4-dimetil-tioszemikarbazon 10 ml víz és 3 ml tömény sósav elegyével készített oldatához hozzáadunk 0,66 g (0,0052 mól) 3-metil-5-formil-iZiOtiazolt. A reakcióelegyet V2 óra hosszat állni hagyjuk, majd a levált terméket szűréssel elkülönítjük és megszárítjuk; ily módon 3-metil-5-formil-izc: tiazol-4',4'-dimetil-tioszemikarbazont kapunk, amely 168'—170 C°-on bomlás közben olvad. 2. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, azonban 4,4-dimetil-tioszemikarbazid helyett 4-i(béta~etoxietil)-tio:szemika!ribaziclot alkalmazunk; ily módon 3-metil-5-formil-izotiazoW-i^béta-ihidroxieti^-tioszemifcarbazont kapunk, amely 276—278 C°-on bomlás közben olvad. 3. példa.: 3,4 g 1(0,024 mól) 5-a;cetil-3-metil-izotiazoit 50 ml metanolban oldunk és az oldathoz hozzáadjuk 4 2,0 g (0,022 mól) tioszemikarbazid 25 ml 2 n sósav/oldattal készített oldatát. 6 óra hossza! állni hagyjuk a reakcióelegyet, majd a levált sárga kristályokat elkülönítjük és megszárítjuk. 5 Ily módon 2,-65 g 5^acetil-3-metil-izotiazaí-tioszemikarbazont kapunk i(az elméleti hozam 56%-a). 4. példa: 10 A 3. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk,, kiindulóanyagkónt azonban az 5-acetil-3'-me'tiil~izotiazol helyett 5-acetil~4-bróm-3-m etil-izotiazolt alkalmazunk. Ily módon termék -15 ként 5^a.cetil-4-bróm~3-metil-iz.otiazoI-tioszemikarbazont kapunk, amely 209—212 C°-on olvad. A fenti példákban leírt eljárások során kiindulóanyagként alkalmazott izoiiazol-származékok legnagyobb részt maguk is új vegyületek 20 és így előállításuk szintén a találmány szerinti eljárás egy részét képezi. Egyes ilyen izotiazol-származékokat az irodalom már ismertetett '(Adams és Slack, J Chem. Soc, 1959. 3061—3072). 25 Az új izotiazol-saármazékoik előállítása a leírtakéhoz hasonló módszerekkel történhet; alkalmazhatjuk az ilyen kiindulóanyagok előállítására az alábbi példáikban leírt módszerekét is. 30 5. példa: A 3. példa szerinti eljárás kiindulőanyagául szolgáló 5-acetil-3-metil-izoüazol előállítása. Az eljárás két változata lehetséges, aszerint, 35 hogy 5-ciano-3-metil-izotiazolt vagy 3-metil-izotiazol-o-karbonsavat alkalmazunk-e kiindulóanyagként. a) 5,7 g magnéziumból, 31,9 g metiljodidból és 250 ml éterből metilmagnéziumjodid-oldatot 40 készítünk és ehhez az oldathoz: cseppenkint, 30 perc alatt hozzáadjuk 12,4 g i(0,10 mól) 5-ciano-3-metil-izötiazol 60 ml éterrel készített oldatát. Az elegyet keverés közben 4 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd 250 ml 45 2 n kénsavoldat és kb. 250 g jég elegyére öntjük. 30 percig nyugalomban hagyjuk az elegyet, majd vízgőz, desztillációnak vetjük alá és a desztilliátumot éterrel extráháljuk. Az éteres kivonatot szárítjuk, az étert ledesztilláljuk és a 50 maradékot frakcionáltan desztilláljuk csökkentett, nyomás alatt. Ily módon 3,4 g (24%-os hozam) 5-acetil-3-metJl-izotiazolt kapunk, amely 13 mm Hg-oszlop nyomás alatt 108—110 C° hőmérsékleten forr. 55 b) 150 ml tionilkloridhoz hozzáadunk 48 g (0,32 mól) 3-metil-izotiazol~5-karbonsavat. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatt hevítjük, míg víztiszta oldatot nem kapunk. A tionilklorid feleslegét ezután ledesztilláljuk és a ma-60 radékot csökkentett nyomás alatt frakcionáU desztillálásníak vetjük alá. Ily módon 40 g 3--metil-izotiaZ'ol-5-ka'rbonilkloridot i(az elméleti hozam 77%~a) kapunk, amely 18 mm Hg-oszlop nyomás alatt 92—92,5 C° hőmérsékleten desz-65 tillál át. 9
