151315. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirofoszforilklorid előállítására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1963. I. 17. (DE—425) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1962. IV. 09. Közzététel napja: 1963. XI. 26. Megjelent: 1965. V. 01. S*WBEEÜ£-2SEríEK-Saí 151315 Szabadalmi osztály: 12 i 26—32 Nemzetközi os 7 .tá '.y: C 01 b Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Grunze Herbert vegyész, Berlin-Alt glieni eke, "Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin cég, B'erlin-Adlershof, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás piroiosziorilklorid előállítására A pirofoszforilklorid előállítására különböző eljárások ismeretesek. Egyik eljárás szerint, melyet Bessen (C. R. hebd. Séanees Acad. Sei. 124/1099, 1957, majd később N. Viscontini és K. Ehrhardt [Bericht über das Jupac-Colloquium Münster (Westí.) 1954. szeptember 232. old. (Verlag Chemie Weinheim) és M. Becke— Goehring és I. Sambeth (Angew, Chemie 60/640 (1957) ismertet, a hidratált íoszforoxh klorid frakcionált desztillációján alapszik. A nyert pirofoszforilklorid, diklórfoszforsavval és foszforoxikloriddal erősen szennyezett és csak többszöri desztillálással tisztítható. Ennek folytán eme eljárással tiszta foszforklorid, csekély, csak kb. 10%-os kitermeléssel nyerhető. Égy másik eljárás, melyet A. Gentler és A. Michaelis [Ber. der Deutschen Chem. Ges. 4/786 (1.871)] írnak le, a foszforoxikloridnak N20 4 vagy N a 0 3 -al való oxidációjából áll. Ez az eljárás azonban csak akkor vezet tiszta pireíoszíoriíkloridhoz, ha az R. Element és K. H. Wolf [Z. anorgan. alig. Chemie 282/149 (1955)] által leírt bonyolult feldolgozási 'módot alkalmazzák. Ily feldolgozással azonban csekély, max. 17%-os kitermelés érhető el, mim ellett' szokatlanul hosszú időt és bonyolult berendezést igényel. Egy további eljárás oly kondenzált foszforklorid elegyek frakcionált desztillációjából áll, mely utóbbi íoszforpentoxid és foszforilklorid 2 bombacsőben való reakciójánál képződik. Ezzel az elj 1 előállított pirofoszforilklorid tisztán nyerhető, de a kitermelés csak 3'0%-os. [H. Grunze Z. anorg. alig. Chem. 296/63. (1958]. 5 Egy másik C. Oddo [Gaz. Chim. Ital., 29, 330 (1890)] által leírt eljárás szerint a foszforpentoxidot foszforpentakloriddal reagáltatják. Továbbá oly eljárás is ismeretes, melynél diklórfoszforsavnak csökkentett nyomáson való 10 termikus bontásánál a 2 HOPOCLj >- P2 0 3 CL 4 + H2 0 reakcióegyenlet szerint pirofoszforilklorid keletkezik víz elsődleges leválása mellett. [H. Grunze, Z. anorg. alig. Chemie 298. 152 (1950)]. 15 Ezt a reakciót azonban rövid idő múlva másodlagos reakciók visszaszorítják, melyek más reakciótermékekhez vezetnek, úgyhogy a diklórfoszforsav termikus bontásánál a pirofoszforilklorid csak 30—35%-os kitermeléssel nyer-20 hető. Olyan kísérleteket is végeztek, hogy a diklórfoszforsavból a víz leválását reakcióképes savkloridok, illetve savanhidridek hozzáadásával elősegítsék. Ezek azt mutatták, hogy foszfori-25 klorid, foszfortriklorid, tioniklorid és szulfuril• klorid alkalmazása a célnak nem felel meg, mert szobahőmérsékleten a diklórfoszforsavval nem reagálnak és csökkentett nyomáson arról változatlanul ledesztillálhatók Az említett sav-30 kloridok visszafolyatós hűtő alatt hevítve ugyan
