151271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hidrogén és éghető hidrogéntartalmú gázok és gőzök levegőbeni jelenlétének megállapítására

151271 8 is az —E— elektródák között, ami így eltérő lesz az —El— elektródák közti elektromos vezetőképességtől. Ez megbontja a —B— mérőhíd egyensúlyát és az —X— mérőműszer kitérése megfelel a vizsgált levegőben jelenlevő éghető hidrogéntartalmú alkotók mennyiségének. Az —X— mérőműszer alkalmazása vagy e műszerrel összekapcsolva tetszőleges riasztóberendezéssel látható el, mely akkor lép működésibe, ha az —O—, —01—• töltetek elektromos vezetőképességeinek különbsége egy meghatározott értéket túllépett. A 3. ábra szerinti kiviteli formánál azon nedvességtartalom, mely a vizsgált levegőben a hidrogéntartalmú alkotók elégése előtt volt, nincs befolyással a mérési eredményre, mivel ezen nedvességet azonos módon mindkét —C—, —Cl— cső —O—, —Ol— higroszkópikus töltetén felfogjuk, ennek következtében nem zavarjuk meg a •—B— mérőhíd egyensúlyát. A vizsgált levegőt tehát egy előszárítással vagy nedvesítéssel láthatjuk el. Ha a vizsgált levegőben a hidrogéntartalmú gőzök vagy gázok mennyisége a meg engedett határ alá süllyed vagy teljesen megszűnik, a —C— égési Cső —O--— higroszkópikus töltet a felmelegített levegő által ismét ugyanolyan nedvességfokúvá lesz kiszárítva, mint a —Cl— cső —Ol— töltete, úgyhogy a —B— mérőhíd ismét egyensúlyi helyzetbe kerül. A 4. ábra szerinti kiviteli formánál a —Cl— cső hosszának egy részében a —C— égési cső körül koncentrikusan van vezetve. A 3. ábra szerinti kivitelnél alkalmazott —R— fűtőellenállás a 4. ábra szerinti kiképzésnél elmarad és a —C— égési cső körüli ^Cl~ csövön át áramló levegő a —C— égési csőben levő —RC— fűtőellenálláson át, ezen cső falával érintkezve melegszik fel. Az előzőkben leírt —O—, —Ol— porózus higroszkópikus töltet légáteresztő képessége időben megváltozhat, azonkívül ilyen higroszkópikus töltettel ellátott berendezéseknél egy bizonyos öregedés lép fel. E hátrányokat, r z 5. ábra szerinti elektródapárral küszöböljük, ki. Ezen elektródapár két lapból áll, amelyek ugyanazon síkban fekszenek és egymástól egy keskeny —SP— réssel vannak elválasztva azon —E2—• elektródák, melyek egy —I— szigetelőlapon vagy hasonlón vannak elhelyezve. Az —SP— rés szélessége az —E2— elektródák közt a milliméter tört részének megfelelő nagyságrendű. Azonkívül az —E2— elektródák közötti —SP— rés olyan kialakítású, hogy lehetőleg hosszú legyen és egy meghatározott felületre egyenletesen terjedjen ki. így lehet pl. spirál vagy hullám alakú is. Az ábrázolt kiviteli példában az —E2— elektródák közti —SP— rés cikcakk formájú vagy derékszögben megtört ide-oda menő lefutású, mint az 5., 8., 9., 11. és 12. ábrában. Ezért az —Ei — elektródáknak fésűszerűen fogazott alakja van, melyek a fogak mentén mélyen egymásba nyúlnak. Az —E2—• elektródák közti résnek célszerűen „V" alakja van. Az —I— szigetelőlap üvegből, kerámikiis vagy műanyagból készülhet. E lapra lesz felerősítve két hasonló alakú elektromos vezetőanyagból íkésziült szelet. E szeletek lehetnek 5 két, a szigetelőlapra felragasztott fémfólia (célszerűen rozsdamentes fémből, mint pl. az arany, nikkel, króm vagy hasonlók), vagy készülhet más, tetszőleges módon (pl. elektrolízis vagy fémkarbonilek bomlásával történő fémbevona-10 tolás). Az —I— szigetelőlap vezető bevonata készülhet nyomtatással, mely eljárást a nyomtatott áramkörök készítésénél alkalmazzák. Az —I— szigetelőlap a vezető bevonatánál az —SP— rést egy hegyes szerszámmal is kihasít-15 hatjuk. Természetesen más célszerű eljárás is alkalmazható. Az —O— higroszkópikus töltet és a beleágyazott '—E— és —El— elektródák alkalmazása csak úgy, mint az 5. ábra szerinti 20 .—E2— sík elektródapár a —C— égési csőhöz csatlakozó és pl. e cső meghosszabbításaként kiképzett —SÍ— kamrában van elhelyezve oly módon, hogy az —E2—• elektródákkal betakart felületével találkozzáíiak a —C— égési csőből 2| jövő égéstermékek. A 7. ábrán ábrázolt kiviteli alaknál pl. az —I— szigetelőlap és a rajta elhelyezett —E2— elektródapár kör alakú és úgy van elhelyezve az —SÍ— kamrában, hogy az égéstermékek áramlási iránya a felü-30 létnek szembe irányul. Az égéstermékek tehát szembetalálják az —I— szigetelőlap —E2— elektródapárral ellátott felületét, azon végigáramlanak, majd a körben szabadon hagyott résen át mennek tovább. A 8. és 10. ábrák 35 szerinti kiviteli példáknál ellenben az —E2— elektródapárral ellátott —-I— szigetelőlap párhuzamos • az égéstermékek áramlási irányával és az —SÍ— kamra hossztengelyében van elhelyezve. Ezen elrendezésnél elkerülhető, hogy 40 az —E2— elektródák közti —SP— résbe szilárd részecskék kerüljenek, mivel itt az —SP— rés az égéstermékek áramlása által állandóan kiöblítődik. A 8. és 10. ábrák szerinti kiviteli formáknál továbbá lehetséges, hogy az —I— 45 szigetelőlapok —E2— elektródával ellátott felületeit és az —SP— rések hosszait megnöveljük az —SÍ— kamra megnyújtásával. Magától értetődően az —I— szigetelőlap mindkét oldalát elláthatjuk —E2— elektródapárral (vagy) 50 az —SÍ— kamra hossztengelyéhez képest kissé ferdén is elhelyezhetjük az égéstermékek áramlási irányához. Mindkét esetben az —E2— elektródapár az —A— és —G— vezetékkel, egy erősítő-, és 55 jelző- vagy —L— riasztóberendezéssel van összekötve. Az égéstermékek víztartalma rácsapódik az —E2— elektródára és ott —TR— vízcseppeket képez, melyek az —E2— elektródák közti —SP— keskeny résen vezető áthida-60 lást létesítenek, ahogy a 6. ábra sematikusan ábrázolja. Ezen az áthidalások száma vagy hossza az égéstermékek, víztartalmával nő. Minél nagyobb az égéstermékek víztartalma, annál nagyobb lesz az —E'2— két- elektróda 65 közti —SP— rés elektromos vezetőképessége. 4