151264. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés darabos salak előállítására

151264 7 8 olyan tartóval lehetnek ellátva, melynek szek­rényes keresztmetszete van és a salakot moz­gató lemez erről a szekrényes tartóról vagy gerendáról lefelé nyúló helyzetben van meg­erősítve. A tartóról továbbá felfelé nyúló lemez is kiemelkedik, amely a megerősítést vagy összekapcsolásit szolgálja és az előbb említett lemeztől a tartó hosszirányában tekintve eltolt helyzetű. A tartó hátsó végénél levő kapcsoló­lemezek eltávolíthatóak, miáltal a tartó kereszt­irányú helyzetbe is hozható a traktorhoz ké­pest, abból tehát oldalt kinyúló helyzetbe hoz­ható a bevezető csatorna felett. A tartó így is hordozza a salak kenésére vagy szétterítésére alkalmas lemezt. A kenő- vagy szétterítő lemez lényegileg a 3 tartály egész szélességére terjed és felemel­hető, lesüllyeszthető, valamint 'ferde helyzetbe hozható a hidraulikus rudazattal. Munka köz­ben a lemezt oly mértékben leeresztjük, hogy a tartógerenda a bevezető csatorna magassá­gába kerüljön és ezután a traktort az említett út mentén indítjuk meg, miáltal a lemez a tartály feneke mellé kerül'. A traktor moz­gása közben a csatorna mint vezeték működik. Az 1 acélolvasztó edényt, amelyben a salak keletkezik, oly módon billentjük el, hogy a megolvasztott sáliak a csatornába folyjon és azután lefelé haladva a tartályba kerüljön. A traktort, a lemez felemelése után, elindít;'uk az említett út mentén, éspedig a tartály fcl;ő vége félé, majd pedig leeresztett lemezzel dol­gozunk tovább, de olyképp, hogy a lemezt bi­zonyos meghatározott ferdeséggel engedjük be a megolvasztott salakba. Mikor azután a trak­tort lefelé indítjuk el, a lemez keresztirányban állva marad a tartály feneke mentén és érint­kezésben van a salakkal, amelyet a tartály fenekén elterít, vagyis azon réteget alkot. A tartály szélén levő, már említett lemezek (ame­lyek használt öntőminták fenekeiből készük ek) e munka folyamán mint oldalfalak működlek és megvédik a traktor szélső részeit a túlzóit felmelegedéstől, vagyis a kiterítésben levő salak hősugárzásától. Szétterítés után a lemezt me­gint felemeljük, il. eltávolítjuk a tartályból. Egy másik és szintén fel nem rajzolt kivitel­nél a szétterítő szerkezet motorikusán hajtott kenőszerkezetet tartalmaz, amelyhez természe­tesen lemez is tartozik. A lemez tartója a tartály felett van kinyúló helyzetben és a tar­tály felső részén mozog, olyképp, hogy a tar­tály fenekén és felső részén is alkalmazott vezetősínek mentén halad. Ezek a vezetősínek a tartály egyik oldalán vannak. Egy további változatnál két egymás mellett elhelyezett tartályt alkalmazunk, amelyek két ferde csatornával működnek együtt. így mind­két tartályhoz tartozik egy anyagbevezető csa­torna, amelyek oldalsó, függőleges forgáscsapo­kon vannak ágyazva. így mindegyik csatorna elfordítható egy oldalsó nem-működő helyzet­be és úgy is fordítható, hogy a salakot a kí­vánt helyre, tehát a tartályba vezeti. Ily mó­don elkerüljük azt a veszélyt, hogy a tartály nem ürül ki idejében a legközelebbi adag be­fogadása számára, mert lehetőség nyílik arra, hogy a sakk befolyatandó tömegét vagy adag­ját a másik tartályba juttassuk. Az ilyen iker vagy kettős megoldásnál egymástól függetle­nül működő lemeztartó részeket használhatunk, tehát mindegyik tartálynak saját kenő- vagy szétterítő lemeze van. Megtehetjük azonban azt is, hogy csak egy traktort használunk a két tartályhoz és ez a két tartály közötti, központi pályán mozog. A traktor szó a jelen leírásban igen általános értelemben veendő, az bárminő megfelelő vontató- vagy vonszoló­gép, ill. szerkezet lehet. Az említett kivitelnél, vagyis ha csak egy traktort használunk, ehhez előnyösen csak egy kenőlemez tartozik, amely oldalirányban nyú­lik ki a tartószerkezetről, a kívánt tartály felé. Megemlítendő még a találmánynak az a (fel nem rajzolt) kivitele, amelynél a tartály a talaj szintje felett van elhelyezve. Ennek előnye az, hogy elkerüljük a robbanás veszélyét, ami ak­kor következhetik be, ha valaminő hiba vagy véletlen következtében a tartály fenekére — a forró salak szétterítése előtt — víz kerül. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás lényegileg nem-lyukacsos, kemény darabokból álló salak készítésére, azzal jelle­mezve, hogy egy kenő- vagy szétterítő eszközt a megolvasztott salak tömegével érintkezésbe hozunk és a salakot ezzel az eszközzel egy alapzaton szétterítjük oly módon, hogy az ré­teget alkosson, ami a salak lehűtését meg­könnyíti (1962. február 22-iki elsőbbség). 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato­sítási módja, melynek jellemzője, hogy a fo­lyékony vagy pépszerű salakkal törmeléket bensőén elkeverünk és ezzel annak lehűlését és megszilárdulását gyorsítjuk (1962. április 13-iki elsőbbség). 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melynek jellemzője, hogy egy hosszúkás alakú tartályban, annak fenekén keresztirányú törmelékfalat létesítünk és ezzel a tartályt részekre osztjuk oly módon, hogy a tartály fenekén a megolvasztott salak fel­vételére alkalmas rész keletkezik, mire azután a keresztirányban elhelyezett szétterítő lemezt a tartály hosszának irányában mozgatva a tör­melékfalat szétromboljuk és anyagát bensőén elkeverjük a megolvasztott salakkal, amelyet szétterítünk az alapzaton, vagyis a tartály fe­nekén olyképp, hogy a törmelékkel a salakot gyorsan hűtjük (1962. április 13-iki elsőbbség). 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganato­sítási módja, azzal jellemezve, hogy az alap­zaton, vagyis a tartály fenekén törmelékből egy vagy több tarajat alkotunk, amelyek az 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom