151251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10--dimetil-amino-izopropilfenitiazin izomerjeinek előállítására
151251 G lett gyenge savak hígított vizes oldatait, mint pl. híg ecetsavat, tejsavat stb. használhatunk fel. Az (1) ós (2) képletű vegyületek oxalátsóinak az egyes oldószerekben tapasztalt élesen különböző oldhatósága kedvező feltételeket teremt a kvantitatív elválasztásra. 3. táblázat Oldószer Hőmérséklet Oldhatóság (l)-oxalát (2-)-oxalát %-ban metanol 66° 0,6 50 metanol 50° 0,3 16 metanol 20° 0,3 7,75 etanol 78° 1,5 16 etanol 20° 0,3 alatt 2,0 víz 100° 1,8 100 víz 20° 0,2 2,5 metanol/víz (1:1) 20° 0,2 7,75 Az így végzett kicsapásoknál még sötétszínű nem desztillált nyers bázis kiindulási anyag esetén is spontán kristályosodó és nyers állapotban is nagytisztaságú, (1) képlet szerinti oxalátsókat kapunk. A termék op.-ja átkristályosítás nélkül is 214—216 C° és a gyakorlatilag veszteség nélkül végezhető átkristályosítás után, amely célra híg vizes szerves savak oldatai felelnek meg leginkább, az op. 216—218 C°-ra emelhető. A termék fehértől krémsárga színű, amellett külső levegő vagy levegő nedvessége folytán bekövetkező behatások ellen is stabilis, mimellett nagy kristályosodási tendenciája és a különböző oldószerekben tanúsított nehéz oldhatósága folytán gyakorlatilag teljes mértékben kiválasztható. Az (1) képlet szerinti oxalátsók találmány szerinti elérhető hozama az elméleti érték 72—74%-ának felel meg fenotiazinre számítva. Az anyalúgokból könnyen kinyerhető egy kb. 18—20%-os fenotiazinre számított elméleti hozammal a (2) képlet szerinti oxalátsó, amelynek op.-ja 158—160 C\ Az (1) és (2) képlet szerinti bázisok savanyú oxalátsója mindeddig nem leírt vegyület. Az (1) és (2) képlet szerinti oxalátsókból kinyerhető bázisok tiszta termékek és nehézség nélkül felhasználhatók bár-, mely más típusú sóképzésre. Ez a tény különösen a (2) képlet szerinti sóknál figyelemre méltó, mert ennek eddig csak sósavas sója volt ismeretes, ugyanis a bázis nem tiszta állapotában kevés hajlandóságot mutat kristályos sók képzésére. A találmány szerinti eljárással előállítható bázisokból könnyen nyerhetők az alábbi tercier, ill. kvaternér sók: sósavas só op. 197—199° malonát 118—120° oxalát 158—160° szalicilát 152—154° metil-kvaternér metoszulfát 197—198° metil-kvaternér jodid 241—242° metil-kvaternér etoszulfát 165—167° Végül azzal szeretnénk hangsúlyozni a találmány szerinti eljárásunk eredményeinek meglepő voltát, hogy nem volt előrelátható az 25 oxálsav olyan hatása, miszerint az (1) és (2) képlet szerinti izomérek kvantitatív elválasztását teszi lehetővé. Sokkal inkább az, volt feltételezhető, hogy az oxálsav felhasználása azokkal a savakkal szemben, amelyeket mind 30 ez ideig használtak az (1) képlet szerinti sók képzésére, semmi előnyt nem rajt magában. Az alábbiakban ezeket az ismert savakat, ill. sókat soroljuk fel: '' 35 40 45 50 55 60 65 HCl ((I-HCL-só HBr (I-HBr-só HJ (I-HJ-só H3 P0 4 (I-foszfát maionsav (I-malonát maleinsav i(I-maleinát szalicilsav (I-szalicilát op. 224—226°) op. 228—230°) op. 246—249°) op. 208—211°) op. 168—170°) •op. 151—152°) op. 154—156°) Mivel az oxalátsók képzése hasonló izomer esetekben, mint pl. a 10-[2-dietil-amino-2-metil-etil- (l)]-f enotiazin-izomér bázisainak szétválasztásánál semmiféle előnnyel nem jár, ezért valóban meglepő eredményként értékelhető, hogy az oxálsav felhasználása a találmány szerinti eljárás esetében a két 10-dimetilamino-izopropil-fenotiazin izomer szétválasztására optimális feltételeket teremt. A következő példákat, a találmány szerinti eljárás közelebbi részleteinek megvilágítása céljából közöljük. 1. példa: 575 g l-dimetilamino-2-klórpropánhidrokloridot 500 ml vízben oldunk és 400 ml toluolt rétegzünk föléje. Majd 500 ml vízben feloldott 160 g nátronlúgot keverünk hozzá külső hűtés közben, majd a szétváló fázisokat elkülönítjük. A vizes fázist elöntjük, míg a toluolos fázist nátriumszulfáttal szárítjuk és leszívatjuk. Az 1-dimetilamino - 2-klór-propán száraz toluolos 3
